"Egy percig sem bánom, ha mindezt egyszer publikálják majd"
A jegyzőkönyvek kapcsán Tarik Alhomajed, a pánarab Asharq Al-Awsat című lap főszerkesztője vezércikkében azt írta: „Együltömben végigolvastam. Képtelen voltam letenni.”
A közzétett dokumentumok teljesen világos képet adnak azokról a főbb kérdésekről, amelyek a világot 1959 – vagyis Szaddám hatalomra kerülése – óta foglalkoztatják. Ilyen maga a hatalomra kerülésének körülményei, azaz Abdul Karim Kasszam meggyilkolása, viszonya népéhez, Kuvait megszállása, az ellenállás megszervezése a szövetségesekkel szemben, majd bujkálásának végső napjai. De a legérdekesebb – jelenti ki Alhomajed – mégiscsak a szaddámi hatalomtechnika és világlátás lényegének megismerése. És mindezek feltárására nagyon is alkalmasak ezek a jegyzőkönyvek.
Szaddám egyáltalán nem csinált titkot elképzeléseiből, hivalkodó kijelentései, egy-egy gaztett, gyilkosság vagy épp Kuvait lerohanása kapcsán akár még cinizmusnak is tekinthetők lennének, de mégsem azok, hisz egy olyan világlátás következményei, amely számunkra – kívülállók számára – eddig elképzelhetetlen volt. Ilyen az arra a kérdésre adott válasz is, hogy miért szállta meg Kuvaitot. Szaddám válasza: – Mert ők kérték, hogy adjunk nekik baráti segítséget. – És hogyan közölték ezt kérést? – Megéreztük, hogy mire vágynak.
A legérdekesebb – jelenti ki Alhomajed –, Szaddámot egy pillanatig sem zavarja az, hogy szavai esetleg később nyilvánosságra kerülnek. Mi több, egyik alkalommal kijelenti: „Egy percig sem bánom, ha mindezt egyszer publikálják majd.”
A történet persze nem csak Szaddamról szól, hanem arról az országról is, melyet ez az ember 30 éven keresztül vezetni tudott. Hogy miként vezette, ez megint fogas kérdés, ugyanis Szaddám nem hagyományos politikai módszerekkel uralkodott, ő maga is kijelenti az egyik kihallgatás során, nem tekintette magát politikusnak és gyűlölte a politikát. Mindezt Alhomayed nagyon is valósnak tartja, ugyanis Szaddám lépései olykor a legelementárisabb logikai szabályoknak is ellentmondtak, ami nehezen illeszthető bele egy politikai stratégiába. Ilyen hetvenkedő kijelentése az iraki atombombáról, amellyel Iránra próbált ráijeszteni, miközben ezzel az egész világot magára haragította.
Szaddam önmagát sokkal fontosabbnak gondolta Iraknál és az ország népénél, mindazonáltal Irak nem csak elviselte őt, de a legabszurdabb politikai lépéseit a lakosság egy része messzemenően támogatta. Szaddám, mint olyan, egyfajta kollektív felelősség – jegyzi meg az Asharq Al-Awsat főszerkesztője.
Forrás: globusz.net
