„Edinburghi egyezmény” a skót népszavazásról
A dokumentumban a brit kormány korlátozott jogokkal ruházza fel a skót parlamentet. Ezek értelmében 2014 őszén kötelező érvényű referendumot rendezhetnek a függetlenségről. A következő hónapokban gondosan meg kell fogalmazni a választópolgárok elé kerülő kérdést, melyre csak igennel vagy nemmel lehet szavazni. A skót kormány jelenlegi javaslata szerint ez így szólna: „Egyetért azzal, hogy Skócia független országgá váljon?” Skócia vagy része marad az 1707 óta működő uniónak, vagy teljesen függetlenné válik. Alex Salmond, a tavalyi tartományi választásból győztesen kikerült Skót Nemzeti Párt vezetője rokonszenvezett volna egy harmadik lehetőséggel is, amely az eddigi törvényhozó jogosítványokat (egészségügy, oktatás, igazságszolgáltatás, vidékfejlesztés és közlekedés) bővítette volna ki. A karizmatikus politikus győzelemként értékeli, hogy a népszavazásban a 16 és 17 évesek is részt vehetnek. A korhatár így alacsonyabb, mint a brit parlamenti és tartományi választások esetében. A népszavazás kimenetelét mindkét fél tudomásul veszi majd.
Alex Salmond számára e pillanatban a leglényegesebb, hogy a népszavazás mottója „made in Scotland”, azaz annak előkészítése és levezénylése a skót parlament dolga. A brit kormány elérte, hogy nem lehet közbenső megoldás, ám vesztett az időzítés terén, mert szíve szerint már 2013-ban „lezavarta” volna a referendumot. A skót vezetés sokat remél a 2014-ben megrendezésre kerülő glasgow-i Nemzetközösségi Játékok, a gleneaglesi Európa-Egyesült Államok Ryder Kupa torna, illetve a skót függetlenségért folytatott harcban 1314. június 24-én a bannockburni csatában szerzett győzelem hétszázadik évfordulójának lélektani hatásától.
Az unió megmentéséért folytatott kampány vezetője Alistair Darling, Gordon Brown kormányának pénzügyminisztere. A munkáspárti politikus szerint Alex Salmond mindmáig keveset árult el olyan alapvető kérdésekkel kapcsolatban, mint az egyes fontos nemzetközi szervezetekben betöltött tagság, illetve az önálló Skócia monetáris politikája. A The Financial Times-ban megjelent elemzés alapján a tartományi kormányfő nagy reményeket fűz az északi-tengeri olajkincshez, melynek bevételei segítenek a magas közkiadások finanszírozásában. Salmond az utóbbi időben az euróhoz való csatlakozás helyett az angol font megőrzése mellett érvel. Ezt London megvétózhatja. Miért is hagyná, hogy nemzeti valutájának értékét egy olyan kormány befolyásolja, mely felett nincs fiskális ellenőrzése? A Skót Nemzeti Párt korábban ígéretet tett a nukleáris fegyverek betiltására, ami összeférhetetlen lenne a NATO-tagsággal. Salmond felfogása szerint Skócia automatikusan az Európai Unió tagja maradna. A brit kormány viszont úgy gondolja, mint új országnak jelentkeznie kellene a szervezetbe, és az érvényes szabályok értelmében (amelyek a 2004-ben csatlakozott új tagállamokra vonatkoznak) be kellene vezetnie az eurót.
A brit Munka- és Nyugdíjügyi Minisztérium számításai szerint a független Skócia nem lesz képes előteremteni a forrásokat a jóléti szolgáltatások fenntartásához. Tíz skót háztartás közül kilenc több pénzt „nyúl le” a költségvetésből, mint amennyivel ahhoz adók formájában hozzájárul. Az egység mellett érvelők gyakran emlékeztetnek arra, miként mentette meg a brit kormány az összeomlástól a Royal Bank of Scotlandet és a Bank of Scotlandet egyaránt. A legfrissebb közvélemény-kutatások tanúsága szerint csökken a függetlenség iránti lelkesedés, az unió-pártiak 25 százalékkal vezetnek a különválást támogatók előtt. Nem meglepő, hogy Angliában többen állnak ki a skót függetlenség mellett, mint magában az északi tartományban.
