Dusan Caplovic, az ellenzéki Irány-Szociáldemokrácia (Smer) alelnöke, volt kisebbségügyi kormányfő-helyettes szerint a 67 éve kitört antifasiszta szlovák nemzeti felkelés Szlovákia belépője volt a demokratikus világba.

A befolyásos ellenzéki politikus, aki hétfőn az évforduló alkalmából nyilatkozott a TASR pozsonyi közszolgálati hírügynökségnek, neheztelve megjegyezte: bár a szlovák nemzeti felkelésnek nagy jelentősége volt, azt sokan még ma sem tudják kellően értékelni.

„Elsősorban azt, hogy nemzetként a Hitler elleni koalíció oldalára álltunk, a német nácizmus és az olasz fasizmus néhány lakája és csodálója ellenére. Kellő időben és kellő pillanatban képesek voltunk erre, eltérően a magyaroktól, akik nem lázadtak fel, és az utolsó pillanatig Adolf Hitlert szolgálták" - jelentette ki Caplovic az 1944. augusztus 29-i történelmi esemény kapcsán. A történész-politikusnak meggyőződése, hogy a szlovák nemzeti felkelés a 20. század szlovák történelmének legfontosabb eseménye volt. „A szlovák nemzet akkor csatlakozott a náciellenes és antifasiszta közösség szabadságért, demokráciáért, igazságosságért és a nemzeti egyenjogúságért vívott harcához a közös Csehszlovák Köztársaságban” - húzta alá Caplovic.

A szlovák nemzeti felkelés 1944. augusztus 29-én tört ki. Célja az volt, hogy megdöntse a náci Németországot mindenben kiszolgáló Josef Tiso pap-államfő vezette klerikofasiszta rendszert, s megkönnyítse, elősegítse a szovjet hadsereg előrenyomulását Szlovákia területére. A felkelők fő erejét a hadsereg átállt egységei, mintegy 60 ezer katona, valamint a hegyekben rejtőzködő több ezer partizán alkotta. Bár a felkelőket a szovjetek erőteljesen támogatták, a Szlovákiába bevonuló németek a felkelést két hónap alatt elfojtották. A hegyekben azonban egészen a háború végéig folytatódott a gerillaharc. Bár az önálló Szlovákia a II. világháború egész ideje alatt Hitlert kiszolgáló bábállam volt, a szlovák nemzeti felkelésnek köszönhetően a győztesek oldalára került.

A háború alatti szlovák állam megítélése a társadalomban ma sem egyértelmű. Míg a demokratikus szlovák erők fasiszta államnak tekintik, s nem vállalják a folytonosságot vele, addig a mai nacionalista oldal általában az első önálló szlovák államról beszél, s nem egyszer dicsőíti azt. Ez a jelenség a szlovák katolikus egyházban is jól megfigyelhető.