A Die Welt című német konzervatív napilap hangsúlyozta, hogy az euróövezet ismét hamar elveszítheti a tőkepiacok éppen csak visszaszerzett bizalmát, ha az a benyomás keletkezik, hogy "Brüsszel - az új, megszigorított szerződések őre - itt-ott szemet huny". Az uniós pénzügyminiszterekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy a "döntéshozók végül mégsem léptek fel azzal a határozottsággal, amelyet a szerződések biztosítanak számukra", a kohéziós pénzek ügyére vonatkozó döntéssel kapcsolatban pedig azt írta, hogy Magyarország esetében "is akadt egy kiskapu".

A Frankfurter Allgemeine Zeitung Magyarország ellenkezik a szankciókkal címmel jelentetett meg írást a kohéziós pénzekre vonatkozó döntésre adott magyar reakcióról. A szerző megjegyezte, a pénzügyminiszteri tanács döntésének az a célja, hogy "megfegyelmezze Orbán Viktor miniszterelnök kormányát, amely az utóbbi hónapokban vitatott törvényhozási lépésekkel provokálta az Európai Bizottságot".

A Die Zeit című liberális hetilap online kiadásában megjelent budapesti riport szerzője úgy látja, hogy hasonlóságok mutatkoznak az oroszországi és a magyarországi helyzet között, hiszen Moszkvában és Budapesten is a "fiatal, ambiciózus középosztály mozgósít a rezsim ellen", és mindkét országban hiányzik az ellenzékben egy "karizmatikus, egyesítő vezéralak", Orbán pedig Putyinhoz hasonlóan széles rétegek körében továbbra is népszerű.

A Berliner Zeitung című baloldali lapban Tüntetések a nemzet napján címmel jelent meg írás, amely szerint "nem zárható ki" a "heves összetűzések" lehetősége március 15-én, mert nemcsak a Milla rendez tömegtüntetést, hanem "a jobboldali tábor is mozgósít". A cikkíró szerint a Milla januári demonstrációja után úgy tűnt, hogy "magyar tavasz" következik, most azonban már inkább az látszik, hogy az ellenzéki mozgalom felbomlik, hiszen a "kicsinyes rivalizálás és féltékenység" miatt nem sikerült létrehozni a "számos csoport és csoportocska" ellenzéki kerekasztalát. Hozzátette: a parlamenti ellenzék és az utca között "mély árok" húzódik, és a kormányban csalódott választók nem vándorolnak át az ellenzékhez, hanem "apátiába süllyedve várják, hogy mi jöhet még". Orbán viszont "Putyinhoz hasonlóan bármikor kivisz az utcára tízezreket (…), nem utolsósorban a gazdaságból érkező, tőkeerős szponzoroknak és az állami média intenzív imázskampányainak köszönhetően".

A FAZ tárcarovatában Hogyan táncoljunk el egy üvöltést című írás szerzője beszámolt a Magyarország 2011 című szkeccsfilm és a február elején tartott filmszemle létrejöttének körülményeiről, és megjegyezte, hogy az alkotás nélkül nem lett volna csúcspontja a "hagyományokban gazdag" fesztivál "miniatürizált változatának". Beszámolt egy konferenciáról is, amelyen Andy Vajna, a filmipar megújításáért felelős kormánybiztos "és csapata" kitérő válaszokat adott a magyar filmesek "panaszaira és éles kérdéseire". Megjegyezte: a Vajnával "szoros baráti viszonyban álló" miniszterelnök a filmes szakemberre ruházta a filmfinanszírozási támogatási keret feletti rendelkezés jogát, amivel egyszersmind "rendeleti úton megszüntette" a korábbi önkormányzati alapú rendszert.

A The New York Times internetes kiadásában, Paul Krugman blogjában Kim Lane Scheppele, a Stanfordi Egyetem professzora kifejtette: Magyarországon "valódi médiaszabadság van, mert a sajtó továbbra is kemény riportokat közöl, amelyek dokumentálják a Fidesz hatalmának megszilárdítását". "Ha az emberek meg akarják tudni, hogy mi történik Magyarországon, azt megtudhatják a magyar médiából" - írta Scheppele. Szerinte azonban a sajtószabadság egyúttal „illúzió is". Mint írta, "azok az újságírók, akik megtagadják, hogy kövessék a párt irányvonalát, egyszerre jogi és pénzügyi veszélybe kerülnek, bizonytalansággal és félelemmel teli környezetben publikálnak." Scheppele szerint az állami médián kívül valódi pluralizmus van, de a lapok és az internetes portálok közönsége messze elmarad az elektronikus médiáétól. A professzor úgy véli, hogy a magyar média képe az oroszéhoz hasonló, ahol a kormány az őt bíráló, kis példányszámú lapokra rámutatva állítja azt, hogy szabad a sajtó, miközben „a kormány csaknem totális kontrollt gyakorol a felett a média felett, amely a legtöbb emberhez eljut".

A Der Standard című osztrák napilap a frekvenciapályázat ügyében hozott bírósági döntésről közölt tudósítást, amely szerint a döntés "pofon a médiahatóságnak". A bíróság most úgy döntött, hogy nem kell újra kiírni a pályázatot, így a második helyezett Klubrádió következne soron - állt a cikkben. "Hacsak a hatóságok más értelmezést vagy utakat nem találnak a kritikus hangú rádió ellen" - tette hozzá az osztrák lap.

A Le Monde című mértékadó francia liberális napilap példátlan szankciónak nevezte a kohéziós pénzek ügyében hozott brüsszeli döntést. A magyarok eleinte azt hitték, hogy a balti államok, Lengyelország és Szlovákia mobilizálásával blokkolni tudják az Európai Bizottság ajánlását. Tény, hogy Nagy-Britannia, Csehország és Litvánia a döntés elnapolását kérte, s Ausztria bírálta a kettős mércét Magyarország és Spanyolország között, de végül egyedül a lengyelek tartózkodtak, miután megszületett a döntés a felfüggesztésről a júniusi határidejű kompromisszummal.