'1979, és nem 1989 volt a történelmi fordulópont”
Ma a világpolitika legfontosabb ügyei ezen események, és nem az 1989-ben történtek következményei - állítja Niall Ferguson ikonoklaszta nézeteiről elhíresült brit gazdaságtörténész, a Harvard professzora a Newsweekben megjelent cikkében.
A történészek többsége 1989-et tekinti a huszadik század második felének legjelentősebb eseményének. Sokan úgy állítják be a dolgokat, mintha a vasfüggöny leomlása és a hidegháború vége hirtelen és váratlanul jelent volna meg, és a reformok a szocialista országok ellenzékének, a Szovjetunióval szemben a szabadság szellemét képviselő nyugati kormányoknak és Mihail Gorbacsovnak lenne köszönhető.
Akadnak azonban kutatók, akik kétségbe vonják a közkeletű elképzeléseket - írja Ferguson. Stephen Kotkin amerikai történész például arra a következtetésre jutott a rendszerváltásról írt, 2001-ben megjelent Armageddon elhárítva című monográfiájában, hogy a szocialista országok összeomlását a hetvenes évek olajválsága okozta, és nem pedig politikai akarat. Október elején megjelent újabb könyvében pedig amellett érvel, hogy a kommunista vezetés részben azért hajlott a reformokra, hogy nehogy kimaradjon a privatizációból. Kotkin szerint az átmentés olyan sikeres lett, hogy ma ugyanazok irányítják Oroszországot, akik 1989 előtt, azzal a különbséggel, hogy most nem KGB, hanem a Gazprom és a Rosznyeft élén állnak.
Húsz év elteltével az is kijelenthető, hogy a berlini fal leomlása korántsem volt olyan meghatározó világtörténelmi esemény - véli Ferguson. 1989-ben nem forradalmi változás zajlott le, csak kiderült, hogy a Szovjetunió hatalma sokkal kisebb, mint azt a hidegháború idején gondolni lehetett. A Varsói Szerződés felbomlása és a Szovjetunió szétesése után gyorsan világossá vált, hogy Oroszország valójában nem nagyhatalom. Oroszországban 1989 után a termelés visszaesett, az életszínvonal zuhant. A gazdasági válság hatására az orosz gazdaság idén 7,5 százalékkal zsugorodik. Oroszország gazdasági, társadalmi és politikai tekintetben sokkal inkább a fejlődő országok közé tartozik, mintsem a fejlett nagyhatalmak közé. Az Egyesült Államok ugyan bevonja Moszkvát a nukleáris leszerelésben és az iráni atomprogram leállításával kapcsolatos tárgyalásokba, ám ezzel túlértékeli Oroszország jelentőségét - figyelmeztet Ferguson.
Ezek alapján nem túlzás azt állítani, hogy 1979 történelmi szempontból fontosabb volt, mint 1989. Oroszország megszállta Afganisztánt, és ezzel megkezdődött a Szovjetunió felbomlásához vezető folyamat és a közép-ázsiai ország dezintegrálódása. Margaret Thatcher hatalomra kerülésével Nagy-Britannia átfogó szabadpiaci reformokba kezdett. Teng Hsziao-ping meghirdette a nyitás politikáját, ami a világkereskedelem új korszakának kezdete lett. Iránban kitört az iszlám forradalom.
A világpolitikát ma meghatározó ügyek ezekhez az eseményekhez kapcsolódnak, és nem az 1989-es történésekhez - állítja Ferguson. Az Egyesült Államok az orosz megszállás alatt szétvert Afganisztánban próbál rendet tenni. A Margaret Thatcher, majd Ronald Reagan által képviselt neoliberális gazdaságpolitika összeomlása és a robbanásszerű kínai gazdasági növekedés miatt súlyos recesszió kezdődött. A harminc évre hatalomra került iráni iszlamista vezetés atomprogramja a globális geopolitikai egyensúlyt veszélyezteti.
„Röviden tehát arról van szó, hogy 1979, és nem 1989 volt a történelmi fordulópont. A berlini fal leomlásának hatásai sokkal kisebbek, mint az annak idején hittük. A mai kihívások - a kínai növekedés, az iszlám fundamentalizmus és az összedőlt szabad piaci kapitalizmus - kezdete egy évtizeddel korábbra datálható."
Forrás: globusz.net
