„Nem célunk, hogy traumát okozzunk a látogatóknak" - mondta a Reutersnek Alice Greenwald, aki a pusztulás egykori központjában, a Ground Zero mélyén, a terrortámadás 2012. szeptember 11-én esedékes 11. évfordulóján megnyíló 9/11 Memorial Museum igazgatója. „A támadás emlékei, ez egy dolog, de itt egy emberi történetet is el kell mondanunk" - tette hozzá.

Az anyagnak azt a részét, amely a leginkább megrázó, nem a központi kiállítási térben fogják elhelyezni, hanem külön benyílókban. Így lehetőséget biztosítanak a látogatóknak arra, hogy maguk döntsenek arról, látni-hallgatni akarják-e vagy sem. Ezekben a szögletekben mutatják be például azokat a felvételeket, amelyeken a kigyulladt két toronyból kiesett vagy leugrott emberek halálos zuhanása látható. Ugyanott hallgatható meg a hangfelvétel, amelyen az egyik eltérített utasszállító gép légikisasszonya "közvetíti" az utolsó pillanatig tárgyilagosan és fegyelmezetten a véres akció részleteit.

A kurátorok számára nehéz döntést jelentett, hogy bemutassák-e, és ha igen, hogyan prezentálják az ilyen dokumentumokat, amelyek egyes áldozatok életének drámai végét örökítették meg. Arra kellett megtalálniuk az érzékeny választ, hogy miként tiszteleghetnek a csaknem háromezer áldozat emléke előtt anélkül, hogy azzal még több fájdalmat okoznának az élőknek. Ez gyakori probléma azok számára, akik háborúkról és atrocitásokról emlékeznek meg.

„Ez nem egyszerűen történelmi múzeum, hanem egyben emlékhely is, így valamennyien feszültséget érzünk, amikor azt kell meghatároznunk, hogy a dokumentálás vagy a tiszteletadás az előbbre való" - mondta Greenwald asszony a múzeum irodájában, amelyből figyelemmel lehet követni a Ground Zero alatt hét szinten berendezendő múzeum építését. Az igazgató e téren már komoly gyakorlattal rendelkezik: csaknem két évtizeden át részt vett a II. világháborús náci népirtásnak szentelt washingtoni Holokauszt-múzeum anyagának összeállításában.

Ő és kollégái jól tudják, hogy a látogatókat 9/11 számos dokumentuma sokkolhatja. Ilyen hatást válthatnak ki az áldozatok utolsó pillanatait megörökítő emlékek mellett a 19 terroristát ábrázoló fényképek is, még akkor is, ha mint bűnözőket mutatják be őket. Ám kihagyni ezeket a részleteket - mondja Greenwald - komoly hiba lenne. „September 11. történetének egyik sajátossága az, hogy ha mindezt kihagynánk, akkor nem mondanánk el a történetet".

Mindazonáltal, amikor a kurátorok eldöntötték, hogy a hangfelvételek közül melyiket vegyék be a kiállítás anyagába, a segélyközpontba érkezett hívások közül félretették a legnyomasztóbbakat. „Ezek is egyfajta emberi maradványt képeznek. Egyetlen olyan dokumentumot sem foglaltunk bele az anyagba, amely azt a benyomást kelthetné, hogy olyan pillanatról számolunk be, amely csak az érintett személyre tartozik" - hangoztatta a múzeum igazgatója.

Ezek helyett a kurátorok a családok beleegyezésével azokat a felvételeket választották, amelyek azt mutatták be, milyen rendkívüli helytállást tanúsított számos olyan ember, aki a terrortámadás áldozatává vált. Ezek között volt az American Airlines 11-es járatának stewardesse, Betty Ong, ahogy hangján uralkodva, pontosan és tárgyilagosan beszámolt a földön lévő kollégáinak a véres gépeltérítés részleteiről egészen addig a pillanatig, amíg a gép be nem csapódott az északi ikertoronyba.

A múzeum sok száz tárgyat és emléket szerzett meg, amelyek korábban az áldozatok, a segítők vagy az elsősegélyt nyújtók birtokában voltak. Külön emlékhelyet szenteltek szeptember 11. és az ikertornyok elleni 1993-as bombamerénylet összesen 2982 halálos áldozatának. A múzeum kijáratánál a látogatók elhaladnak az ikertornyok maradványainál létesülő mesterséges vízesés előtt. A zuhatagot bronztáblák veszik körül, amelyekre felvésték az áldozatok nevét.

„Minden egyes szívszorító történetre tíz másik jut, amely az emberek jóságáról szól" - mondta el az igazgató. "A múzeumból távozóknak lesz miről elgondolkodniuk."