Sajtójelentések szerint a szóban forgó személy ennyit kér a pénzügyminisztériumtól, illetve német adóhatóságoktól azért a DVD-ért, amely mintegy 1500 olyan személy adatait tartalmazza, akik svájci bankszámláikon a törvényes adózás megkerülésével milliókat helyeztek el.

Az ajánlat óriási dilemmát és egyidejűleg nagy vitát keltett a német fővárosban. Az informátor ugyanis lopott adatokkal kereskedik, az állítólagos adócsalók leleplezésével viszont becslések szerint legkevesebb 100 millió euró folyhatna be az államkasszába. Egyes vélemények szerint ugyanakkor az adatok megvásárlása egy közönséges tolvaj jutalmazása lenne. A felettébb kínos ügy ráadásul diplomáciai viszályt is okozhat Németország és Svájc között, a berni kormány ugyanis jelezte: megrendülne a bizalom Németország iránt, ha a berlini kormány lopott árút vásárolna meg.

A hatóságok közben megerősítették, hogy az informátor - akinek személyazonossága nem ismert - a wuppertali adóhatóságokat kereste meg. Az adatok hitelességének alátámasztására öt személy adatait ellenszolgáltatás nélkül kiadta, és az ő esetükben a gyanú beigazolódott, azaz mindegyikük mintegy 1 millió eurós adócsalást követett el. Mindennek alapján az illetékesek úgy vélekedtek: ha a különös ügylet létrejönne, az állam legkevesebb 100 millió euróval lehetne gazdagabb. Többen ugyanakkor még a 200 millió eurót sem tartották lehetetlennek.

A pénzügyminisztérium érdemben egyelőre nem foglalt állást, de az üggyel állítólag Wolfgang Scha:uble pénzügyminiszter személyesen foglalkozik. Bár az adóügyek általánosságban tartományi hatáskörben vannak, fontosabb esetekben azonban az állam közbeléphet. Értesülések szerint a minisztérium jelenleg mérlegeli a kialakult jogi helyzetet.

A politikusok, illetve szakértők véleménye megoszlik a szóban forgó informátor ajánlatának esetleges elfogadásáról vagy elutasításáról. Az ellenzéki szociáldemokrata párt egyik pénzügyi szakértője a DVD megvásárlását sürgette, utalva arra: az minden valószínűség szerint olyan adatokat tartalmaz, amelyek súlyos adózási bűncselekményeket tárnának fel. Volker Wissing, a Bundestag pénzügyi bizottságának szabad demokrata elnöke ezzel szemben óvatosságot ajánlott, hangoztatva: mindenekelőtt azt kell kivizsgálni, hogy az informátor hogyan jutott az adatokhoz. A konzervatív CDU szakértője, Michael Fuchs ezzel szemben a leghatározottabban az alku ellen volt, hangoztatva: lopott adatokról van szó, és azok megvásárlása a tolvaj jutalmazása lenne.

Egyes értesülések szerint a gyanúsított német személyek számlái esetében mindenekelőtt a svájci UBS bankról van szó.

Németországban egyébként nem ez az első ilyen jellegű eset. Két évvel ezelőtt az akkori pénzügyminiszter, Peer Steinbrück az adóhatóságokkal együttműködve zöld jelzést adott egy hasonló ügylethez. A kifizető a német szövetségi hírszerzés, a BND volt, amely 5 millió eurót fizetett ki egy volt liechtensteini banki alkalmazottnak, aki cserébe több mint 1000 adócsaló adatait tartalmazó CD-ket, illetve DVD-ket adott át. A liechtensteini eset nem csak Németországot, hanem több más európai államot is érintett. A német szervek még ma sem zárták le az akkori ügy felderítését, amelynek fő "áldozata" Klaus Zumwinkel, a német posta korábbi vezetője volt.