A tárgyalások és nem a szankciók híve a német kormány az orosz–ukrán válságban. Miközben Washington már Moszkva a G8-ból történő kizárását sürgeti, Berlin óvatosan lavírozik az ukrán és az orosz vezetés között. A német diplomácia folyamatosan jelen van a válságkezelésben, de rendkívül mérsékelt hangot üt meg – ezzel máris kivívta a kritikát, hogy Ukrajnáért nem akarják feláldozni az Oroszországhoz fűződő gazdasági érdekeiket. Sigmar Gabriel alkancellár és gazdasági miniszter például nem látott okot rá, hogy lemondja csütörtöki moszkvai tárgyalásait.

Pedig több is foroghat kockán: Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter a berlini fal 1989-es leomlása óta a legsúlyosabb válságról beszél, részben azért, mert ismét reális veszély lett Európa megosztottsága. Angela Merkel szóvivője útján közölte, még nem késő politikai megoldást találni, bár a kancellár állítólag elismerte, Vlagyimir Putyinnal folytatott beszélgetése alatt az volt a érzése, hogy az orosz államfő elvesztette a kapcsolatot a valósággal. Merkel ugyanakkor Arszenyij Jacenyuk ukrán kormányfőt is felhívta, s kérte, tartsák tiszteletben az orosz kisebbség jogait.

– Németországtól nem várható a közvetítői szerep, de az igen, hogy igyekszik fenntartani a párbeszédet a felek között, mint egy semleges állam – fogalmazott lapunknak Hans-Henning Schröder, a német Stiftung Wissenschaft und Politik (SWP) kutatóintézet szakértője. Szerinte a kapcsolat Moszkva és Berlin között ugyan nem annyira szívélyes, mint néhány évvel ezelőtt, de azért Merkel és Steinmeier még mindig relatíve jó személyes viszonyt ápol Putyinnal. (Mint ismeretes, Steinmeier Gerhard Schröder kancelláriaminisztere volt, amikor a szociáldemokrata politikus tőről metszett demokratának nevezte Putyint, majd kancellári évei után „átigazolt” a Gazpromhoz.)

Berlin feladata az lenne, hogy segítse az orosz és a kijevi kormányt, kezdjenek közvetlen tárgyalásokat egymással, oldják a feszültséget. Ez ugyanis egy akut konfliktus, amit sürgősen mérsékelni kell, ehhez pedig mindkét oldal jó szándéka szükséges – magyarázza a szakértő, hogy mi most a legfontosabb. Arra a kérdésre, meddig mehet el Putyin, ha a külvilág nem támaszt kemény korlátokat, Schröder azt felelte: már eddig is túl messzire ment, és nem tudni, hogy „arcvesztés” nélkül hogyan tud innen visszalépni. Úgy tűnik, hogy az ukrán kormányváltás teljesen váratlanul érte Moszkvát, amely most „cserébe” túlreagálja az eseményeket. Ha figyelembe vesszük, hogy Oroszországnak milyen hosszú távú céljai vannak Ukrajnával, hogy mennyire igyekszik magához kötni a volt szovjet tagköztársaságot, akkor az elmúlt hetekben mindent rosszul csináltak. Az elsődleges most az lenne, hogy helyreállítsák a felborult egyensúlyt – fogalmazott az Oroszország- és Kelet-Európa-szakértő.

Vagyis most mindenekelőtt tárgyalni, tárgyalni és tárgyalni kell. Ám ha ez nem hoz eredményt, ha kiderül, hogy Moszkva minden egyezkedést elutasít, akkor valóban jöhet a következő lépés. Ez lehet a júniusi, Szocsiba tervezett G8-találkozó lemondása. Jelzésértékű, de kevés kárt okozna, hiszen ezt a kapcsolatot bármikor újra fel lehet venni. Ha ez sem hoz eredményt, akkor meg lehet fontolni a gazdasági szankciókat, de ezek általában közép- vagy hosszú távon működnek csak. Ilyenkor azzal is érdemes tisztában lenni, hogy ez a kezdeményezőknek – például az Oroszországban 22 milliárd dollárt befektető német gazdaságnak – is okozhat károkat.

Ami az európai megosztottságot illeti, Schröder nem látja olyan borúsan a helyzetet. Az ellentétek voltak már mélyebbek is az iraki háború idején, amikor egyenesen új és régi Európára oszlott a kontinens. Most erről szó sincs. Vannak ugyan eltérések az uniós tagállamok retorikája között, de mindenki a megegyezésre törekszik.