„Senki sem érzi úgy, hogy nyertünk volna. Az emberek rendkívül kiábrándultak. Nagyon nagy árat fizettünk ezért a győzelemért, és nincs semmi garancia arra, hogy bármi változni fog vagy jobb lesz” – véli Alina Nakonesna, Lvivben élő grafikus, aki maga is részt vett néhány tüntetésen a nyugat-ukrajnai városban. Egy ismerőse, Jurij Lozinskij szintén kiábrándultságról beszél: „A múlt eseményei megmutatták, hogy nem bízhatunk senkiben… Szerintem új, friss arcokra lenne szükség a politikai életben, akiknek valóban az a céljuk, hogy az ország fejlődjön” – mondta lapunknak az ugyancsak Lvivben élő férfi.

Így érezhetnek azok a tüntetők is, akik még mindig a Majdanon vannak, ugyanis a tüntetések nem értek véget. Bár Kijev nem forrong úgy, mint korábban, sokaknak eszük ágában sincs elhagyni a teret, és állítólag a választásokig ott is maradnak: nem akarják, hogy a fejük fölött döntsenek bármiről is. Bár a kijevi tüntetéseken korábban aktívan részt vevő forrásaink szerint van kommunikáció a politikusok és a tüntetők között, ez nem jelent feltétlen bizalmat. Bár közös ügy vezérelte őket, nem bíznak a korábbi ellenzék döntéseiben sem.

„A Majdanon levők nem akarják, hogy olyanok kerüljenek a kormányba, akik a korábbi vezetés tagjai voltak, vagy korrupciós botrányokba keveredtek” – mondja Denis Pilas Kijevben élő ungvári PhD-hallgató, aki maga is részt vett a tüntetéseken. Mint mondja, szerinte nem elég, hogy megmutatták, micsoda luxusban élt Janukovics vagy a főügyész Psonka, a mostani és a választások utáni vezetés tagjait is ugyanúgy át kellene világítani és kérdőre vonni a vagyonukat illetően.

„A legnépszerűbb pártok, az Udar, a Batykivscsina, mind az előző kormánypárthoz, a Függetlenség Pártjához hasonló értékrendet képviselnek. Számos tehetős ember van a soraikban. Különösen Julija Timosenko” – mondja Pilas. Az egykori miniszterelnököt már a börtönből való múlt heti szabadu lása után sem fogadták kitörő örömmel a Majdanon, sokan kifütyülték vagy elhagyták a teret a beszéde közben. „Amikor megjelent a kerekes székben, dühös kommentek árasztották el az internetet. Azt mondták, hogy egy színésznő. Azt is sokan mondogatták, hogy a villája pont olyan, mint Janukovicsé. Rengeteg kérdésre kell felelnie az egykori ellenzéknek is” – mondta a Népszabadságnak Pilas.

A kiábrándultságot csak növelheti, hogy Timosenko a kiszabadulását követő nyilatkozataival ellentétben mégis indul az elnöki posztért. A lapunknak nyilatkozók mindegyike kiemelte, hogy a kormány nem engedhet teret a nacionalizmusnak, és számolnia kell az etnikai kisebbségekkel is, ha nem akarja, hogy kicsússzon az irányítás a kezei közül. „Az új kormánynak muszáj lenne engedményeket tennie ezeknek a csoportoknak. Eddig nem így tettek (a kisebbségi nyelvtörvény visszavonásával épp ellenkezőleg cselekedtek), és ez óriási hiba” – mondta a kijevi Igor Samokin, aki a tüntetések alatt többedmagával a majdani események hivatalos kommunikációjáért volt felelős.

Bár az események azóta igencsak felgyorsultak, két napja még úgy gondolta, tény, hogy a Krím félsziget elszakadása kizárólag Putyinon múlik, mégsem nagy rá az esély, mert sok minden dolgozik ez ellen. „Ott nincsenek kellően erős pártok, amelyek az elszakadást szorgalmaznák, ráadásul ott vannak a krími tatárok is, akik nem akarnak Oroszországhoz tartozni, és nem fogják hagyni, hogy ez történjen… De hát ki tudja, hogy végül mit tesz a Putyin-kormány” – tette hozzá.

Janukovics-ellenes tüntető áll őrt a kijevi parlament épülete előtt