Sarkozy ismét elnöknek készül
Merkel hangsúlyozottan nem Németország kancellárjaként szánta az idejét az Élysée-palotából 2012-ben kiköltözött Sarkozyre, hanem a német kereszténydemokraták, a CDU vezetőjeként, a párttal összefonódott Konrad Adenauer Alapítvány szervezésében. Az apropót Hans-Gert Pöttering alapítványi elnök, ismert CDU-s politikus, az Európai Parlament volt elnöke önéletrajzi írásának bemutatója adta.
Másban is ügyeltek a megfelelő előkészítésre, nehogy harag maradjon az Európai Néppárt berkein belül:Merkelnek pár hete volt már egy órája a Sarkozy-féle párt, a jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) elnökére, Jean-Francois Copéra is. Sarkozy látogatásának apropóján (amelyről sok konkrétum nem szivárgott ki, ő maga pedig nem nyilatkozott), szerveztek egy beszédet is a kétoldalú kapcsolatokról és Európáról. Ennek során Sarkozy azt mondta: „Semmilyen szándékom nincs arra, hogy véget vessek visszavonulásomnak, amit magam választottam...”
Mégis, nehezen vitatható:Merkelnek aligha lenne ideje egy volt elnökre, hacsak – hivatalos pártfunkciók ide vagy oda – nem tekintené őt továbbra is a francia jobbközép erős emberének. Mert az is. Nem sokkal azt követően megkezdődtek, majd rendszeressé váltak a mértékadó francia sajtóban az arról szóló írások, hogy a még jövőre is csak 60 éves, szemlátomást életerőtől duzzadó Sarkozy visszatér a párizsi nagypolitikába, szem előtt tartva a 2017-es elnökválasztást. (Amikor is Merkel is újra harcba szállhat immár a negyedik mandátumáért.)
Már csak azért is forgathat ilyet a fejében, hogy revánsot vehessen két évvel ezelőtti legyőzőjén, az államelnökként igencsak gyenge, népszerűtlen Francois Hollande-on. A balközép Ayrault-kormánnyal párban dolgozó szocialista államelnöknek a legutóbbi pofont a friss munkanélküliségi adatsor adta szerdán: 11 százalék körül van az állástalanok aránya Franciaországban, és számuk az alulfoglalkoztatottakkal együtt ötmillió körüli rekordon áll.
De azt sem „teszi ki az ablakba” Hollande, hogy egy februári közvélemény-kutatás szerint az UMP 22, a szélsőjobbos Nemzeti Front pedig 20 százalékos támogatottsággal vezet a szocialisták előtt, akik 16 százalékot kapnának a májusi európai parlamenti választásokon. A márciusi helyhatósági választások is fejtörést Ilyen körülmények között logikusnak tűnik az unatkozó Sarkozy számára, hogy visszatérjen. Különösen, hogy ezt egy tavalyi felmérés szerint párthíveinek kétharmada is támogatja.
Az elmúlt másfél évben az első nagy politikai fellépése az volt, hogy támogatóként szerepelt Nathalie Kosciusko-Morizet, az UMP párizsi főpolgármester-jelöltje minapi kampányrendezvényén. – Mondom maguknak, Nicolas Sarkozy jelölt lesz – szólta el magát nemrég az apai ágon magyar származású politikus kapcsán Bernadette Chirac, Sarkozy hivatali elődjének, Jacques Chiracnak a felesége. – Kezdődik a visszavágó. Sarkozy már ott van a párbajban – értékelt a politikai paletta másik oldaláról Jean-Christophe Cambadélis szocialista képviselő. A LeMonde forrásai szerint ugyan a hivatalos Sarkozy-stratégia az, hogy fékezni kellene, nem pedig keresni a feltűnést, csak hát a volt elnök túlságosan öntörvényű, környezete számára is nehezen kezelhető.
„Én semmilyen taktikát vagy stratégiát nem látok. Ez teljességgel pszichológia. Kampányolni akar. Úgy kattant rá a választásokra, mint egy kábítószeres, akinek elvonási problémái vannak” – mondta a párizsi lapnak egy kormánypárti forrás. Sarkozynek a kezére játszik, hogy saját pártja a 2012. májusi vereségét követően (amit a nemzetgyűlési választási kudarc is tetézett hamarosan) csaknem „varrás mentén” szakadt bő egy éve. Azaz nincs igazán nagy játékos, akit ki kellene ütnie.
– Sarkozy elnökjelöltté válása mindenképpen összefogást jelentene. Most egy lassú imidzsépítésnek vagyunk tanúi, amelynek során saját belső korlátait és a párton belüli megosztottságot kellene leküzdenie. Copé alatt láthatóan nem gyűlt össze a francia jobboldal – mondja Szűcs Anita, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, aki biztosra veszi a visszatérést. A francia és az európai politika kutatója szerint a politikusnak államfői imázst kellene magáról kialakítania, hiszen éppen megítélése miatt veszített 2012-ben.
Szűcs úgy véli, végül is mindegy, hogy „Merkozy” vagy „Merkolland”, „bár Franciaország az EU második nagyhatalma, gazdasági problémái és nemzetközi érdekérvényesítő képességének csökkenése miatt az unió jövőjének meghatározásában kényszerpályán van”. A szélsőjobboldallal is kacérkodó Copé, aki Francois Fillon exkormányfővel szinte vérre menő küzdelmet folytatott a pártvezetésért, a héten újra a támadások kereszttüzébe került. Copé vehemensen tagadja a vádakat, amelyeket a Le Point hetilap fogalmazott meg vele szemben.
Az állítások szerint egy hozzá közel álló rendezvényszervező cég túlszámlázta a szolgáltatásokat, amelyeket a 2012-es Sarkozy-kampányban nyújtott az UMP-nek. Egyelőre bizonytalan, mi állhat mindennek a hátterében, a Le Point címlapján mindenesetre ez olvasható felcímként: „Meglopták-e Sarkozyt”? De az nem spekuláció, hanem tény, hogy Sarkozy tavaly júliusban órákkal azt követően állt fel alkotmánytanácsi székéből, hogy a testület nem fogadta el a kampánymérlegét, tízmillió eurós (hárommilliárd forintos) rést ütve ezzel a pártkasszán...
