Szidjon csak nyugodtan, német és görög is vagyok!
Igyekszik nem csak görög vagy német szemszögből vizsgálni a válságot, inkább (ahogy ő fogalmaz) a holisztikus megközelítést választotta. – Hogy ez mit jelent? A krízis megmutatta, hogy az EU-tagállamok mennyire szorosan egymáshoz vannak kötve, milyen rendkívüli mértékben függnek egymástól. Ilyen helyzetben semmi értelme azon töprengeni, hogy mi a németek, a görögök, az olaszok vagy a finnek érdeke – magyarázza Emmanulidisz. Márpedig a kormányok eddig éppen ezt tették, és nemzeti „szem ellenzővel” nézték a válságot.
Nem mintha könnyű lenne rálelni a megoldásra. A görögországi és általában a dél-európai válságra nincsenek előre megírt válaszok, és az állapotokat korábbi krízisekhez (Argentína, Ázsia) sem lehet hasonlítani. – Ha arra gondolunk, hogy sikerült elkerülni a legrosszabb forgatókönyvet (ebben a válságot nem tudják ellenőrzés alatt tartani, ezért olyan lavinát indít el, amely az EU-t is maga alá temeti), azt mondhatjuk, hogy a válságkezelés működött. Persze ha azt kérdezzük, hogy tökéletes-e a helyzet, a válasz: nem – ismeri el a szakértő, aki a Political Capital által szervezett konferenciára érkezett Budapestre.
Bár maga a rendszer túlélte a krízist, ez egyáltalán nem jelenti, hogy a tagállamok szintjén is minden rendben volna. Feszült a hangulat Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban és Olaszországban, sőt még Franciaország is a válsággal küszködik. – És ott vannak a válság járulékos kárai, amelyek már túlmutatnak a pénzügyi piacokon: politikai és társadalmi válság is kialakult. Ezek a hatások még sokáig elkísérnek bennünket – jósolja a görög–német elemző.
Feszültség és frusztráció alakult ki az „erősebb” tagországokban is: úgy érzik, hogy ők fizetik az árát egy válságnak, amelyet nem is ők okoztak. A német parlament megszavazta ugyan a görög mentőcsomagokat, de a közvélemény ellenezte ezeket. Janisz Emmanulidisz szerint a válságkezelést a bizalomhiány is megnehezíti, s nem csak a németek és a görögök között. – A finnek vajon bíznak abban, hogy az olaszok végrehajtják a szükséges reformokat? Az osztrákok elhiszik-e, hogy a portugálok betartják az ígéreteiket? – teszi fel a költői kérdést.
Nem görög, még csak nem is dél-európai válságnak látja a mostani helyzetet Emmanulidisz. EU–IMF-mentőcsomaggal kellett segíteni Írországon is, amely bizonyosan nem déli tagállam. S komoly gondok vannak a reformfolyamattal és a versenyképességgel Franciaországban is: északi vagy déli országról van-e szó? Ám ha délen maradunk is, eltérő problémákkal találkozunk. Görögországban például adósság- és versenyképességi válság alakult ki, Spanyolországban viszont nem adósság-, hanem bankválság robbant ki (az ingatlanlufi kipukkanása után).
Ami a görög államadósságot illeti, ez mára hatalmas méreteket öltött: elérte a bruttó hazai termék, a GDP 175 százalékát. (Más kérdés, hogy a viszonyítási alapként szolgáló GDP időközben a negyedével csökkent.) Noha a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nem európai tagjai nyomást gyakorolnak az európai országokra, hogy engedjék el az adósság egy részét, az EU-ban ez népszerűtlen gondolat. Németország nyíltan ellenzi az adósságleírást, más uniós tagállamok – Hollandia, Finnország, Ausztria – a németek mögé bújnak. Jelenleg a visszafizetési határidő meghosszabbításáról és a kamatok mérsékléséről folynak egyeztetések.
Újabb megszorításokat már aligha lehet Görögországban bevezetni: ezt mostanra a német politikusok is megértették. Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter legutóbb azt fejtegette, hogy a politikai szempontokat is figyelembe kell venni. – Ezt úgy lehet lefordítani, hogy ha további nyomás alá helyezik Görögországot, ahol a politikai és társadalmi helyzet már így is ingatag, ez visszafelé sülhet el. Németországnak sem érdeke, hogy a görög események kicsússzanak az ellenőrzése alól – véli a European Policy Centre programigazgatója. A német közvélemény egyelőre másként látja a dolgot, de az efféle nyilatkozatok előkészíthetik a terepet annak elfogadtatásához, hogy a nagyobb cél érdekében bizonyos engedményeket muszáj tenni.
Eltitkolták, mekkora bajt okoznak a költségcsökkentések az egészségügyben
A görög kormány és a nemzetközi hitelezők is hibásak abban, hogy eltitkolták, mekkora válságot okoztak a közegészségügyben a megszorító intézkedések – állítják nemzetközi kutatók. A Lancet című rangos orvosi folyóiratban közölt jelentés szerint a költségcsökkentések drámai következményekkel jártak: megugrott az öngyilkosságok, illetve a HIV-fertőzések száma, és jelentősen nőtt a gyermekhalandósági arány is.
Míg 2009-ben tizenöt HIV-fertőzést regisztráltak a kábítószer-fogyasztók körében, ez a szám 2012-re 484-re emelkedett, miután megnyirbálták az AIDS-megelőzést szolgáló programokra szánt összeget. A gyermekhalandóság ugyanezen időszakban 43 százalékkal megnövekedett – írja a jelentést ismertető EUobserver hírportál. Visszatért Görögországba még a malária is, amelyet korábban sikeresen felszámoltak.
Emelkedőben van a mentális betegségek előfordulása is. A súlyos depresszióban szenvedők aránya a 2008-as 3,3 százalékról 2011-ben 8,2 százalékra változott. Időközben az öngyilkossági ráta 45 százalékkal nőtt.
A nemzetközi kutatás arra is figyelmeztet: a gyorsan növekvő munkanélküliség következtében 800 ezer görög maradt állás és egészségbiztosítás nélkül. A Cambridge University és a London School of Hygiene szakértői megemlítik: a görög kormány és a nemzetközi közösség is határozottan állította, hogy a megszorítások nem hatnak kedvezőtlenül az egészségügyi ellátásra – miközben a valóság egyre inkább az ellenkezőjét bizonyítja.
A görög politikusoknak és a trojka (Európai Bizottság, Európai Központi Bank, Nemzetközi Valutaalap) döntéshozóinak inkább Izland példáját kellett volna követniük – érvel a dokumentum. Amikor az izlandi kormány 2008-ban az IMF-mentőcsomagról tárgyalt, jelezte, hogy az egészségügyi szolgáltatások költségvetését nem hajlandó lefaragni. Görögországnak viszont – amely eddig összesen 240 milliárd euró pénzügyi segítséget kapott – 2011-re a GDP (bruttó hazai termék) hat százalékára kellett csökkentenie az egészségügyi kiadásokat. A kórházak büdzséjét 26 százalékkal visszafogták, a gyógyszerkasszát pedig 2014 végéig megfelezik.
Az athéni kormány januárban kénytelen volt visszavonni a 25 eurós kórházi „vizitdíj” tervét, miután az egyik koalíciós párt, a szocialista Paszok közölte, hogy nem támogatja a kezdeményezést – emlékeztet az EUobserver. Antonisz Szamarasz miniszterelnök ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a költségvetésből emiatt kieső negyvenmillió eurót egyéb intézkedésekkel kell majd előteremteni.
Más kérdés, hogy a folyamatos nadrágszíjmeghúzás ellenére a görög gazdaságot 2007 óta súlyos recesszió sújtja. A Lancet azt írja a jelentést kísérő kommentárjában: „Úgy tűnik, a költségcsökkentéseket ott hajtották végre, ahol a legnagyobb haszon helyett a legnagyobb kárt okozták.” (Munkatársunktól)
