Renzi Itália mindenkori legfiatalabb miniszterelnöke, Firenze polgármestere, aki még semmilyen választott országos közhivatalt nem töltött be, ugyanis csak 39 éves, miközben az olasz felsőházba legalább 40 esztendősen lehet csak bekerülni. Ugyanakkor Renzi átfogó reformprogramjának egyik eleme éppen a közvetlenül választott szenátus márciusban kezdődő eltörlése, amit a jelenlévők elé is tárt hétfői programbeszédében: „Az utolsó minisztertanácsi elnök szeretnék lenni, aki bizalmat kér ebben az aulában... Tisztában vagyok annak kockázatával, hogy ezt olyan szenátorok előtt jelentem ki, akik pedig nem érdemlik meg, hogy az utolsók legyenek a sorban...”

Renzi a szenátusban beszél, támogatást kérve a kormányának

Renzi kormányáról, amely még a hét végén letette az esküt, e sorok írása után szavaztak a szenátusban, de a jóváhagyás borítékolható volt, miután saját pártján, a demokratákon kívül a Berlusconi-féle tömörülésből kivált Új Jobbközép, valamint centristák is mögé álltak. A római parlament alsóházában, a képviselőknél pedig az olasz választási törvény furcsaságai jóvoltából a Demokrata Párt hajszálnyi előnyével is többséget szerzett a tavalyi választások után.

Elemzők inkább azt tartották lélektani határnak, hogy Renzi a szenátusban ne csak a minimálisan szükséges 161, de legalább 173 támogatót sorakoztasson fel maga mögött. Azaz többet, mint tavaly elődje, Enrico Letta, akit belső pártpuccsal buktatott meg az elmúlt hetekben. Máskülönben nem sok értelme látszik az egész palotaforradalomnak.

Ezzel együtt az olaszok legnagyobb kihívásai gazdaságiak, így a GDP 130 százaléka feletti, 2100 milliárd eurós államadósság vagy a 12,7 százalékos (a fiataloknál 40 százalékot meghaladó) munkanélküliség leküzdése. – Reformok nélkül Olaszországot nem a krízis, hanem összeomlás fenyegeti – figyelmeztetett Renzi a parlamentben. Nem véletlen, hogy a Toscanából a fővárosba utazott új kormányfő, aki telefonon Barack Obama amerikai elnökkel és Angela Merkel német kancellárral is konzultált, első személyes munkamegbeszélését gazdasági miniszterével, Pier Carlo Padoannal tartotta. A valutaalapos múlttal is rendelkező Padoan az OECD főtitkár-helyettesi és főközgazdászi posztját is megjárta.

– Sem a problémák, sem pedig a reformokra való igény nem új keletű Olaszországban, amely már az 1990-es évek óta szerkezeti válsággal küzdött – magyarázza Szigetvári Tamás, az MTA Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa. A hagyományosan családi gazdaságokra épülő Itáliát versenyképességi problémák sújtják a globális átrendeződéssel párhuzamosan, így például textilipara nem bírta a versenyt az ázsiai konkurenciával. Egy másik gond, mutatott rá a szakértő, hogy a jóléti állam túlságosan nagy terhet ró a polgárokra.

– Vagyis adót kellene csökkenteni, de ezzel szemben áll egy másik kitűzött cél, az adósságállomány lefaragása – mondta Szigetvári. Az olaszok továbbá visszasírják a lírát, amely ugyan nem volt erős valuta, de a leértékelése lehetőséget adott az export versenyképességének növelésére. Ez az euróövezet keretében természetesen nem lehetséges többé; az olasz a harmadik legnagyobb gazdaság a közös uniós pénz zónájában. „Bár a politikai elit nem büszkélkedik vele, az eurózónában náluk van a legnagyobb támogatottsága az övezetből való kilépésnek. Az Öt Csillag Mozgalom tiltakozópárt kifejezetten ezzel kampányolt.”

A reformokra való igény sem éppen új az olaszoknál, a kettővel ezelőtti kormányfő, a centrista Mario Monti, egykori EU-biztos, például híve volt a szerkezeti átalakításnak. De megbukott, éppúgy, mint Letta, akinek – Renzi szerint – nem volt elég támogatottsága a reformok végrehajtásához. – A kérdés az, hogyan lesznek bevezethetők a reformok. A koalíciók törékenyek, és valószínűsíthetően Renzi is elvérzik. Silvio Berlusconinak, aki kitöltötte a mandátumát, vannak más tervei, miközben Renzi rászorul a külső szenátusi támogatásra. A strukturális reformok sajátossága, hogy előbb jelentkezik a hátrányuk, mint a hasznuk – mondta a Világgazdasági Intézet kutatója.

A júliustól a soros európai uniós elnökség ellátására is készülő új kormány gazdasági tervei között olyan konkrétumok szerepelnek a három első helyen, mint a közszféra adósságának teljes befagyasztása („forráselvonás”), a hitelképességgel küszködő kkv-k számára állami garanciaalap létrehozása és az adóék (a vállalkozásokat sújtó bérteher) radikális csökkentése. A kormányfő négy évre tervez, s akad, aki bízik is benne.

– Ha jól mennek a dolgok, a Renzi-kormány feltétlenül kitölti a mandátumát 2018 végéig – nyilatkozott Romano Prodi. A volt miniszterelnök, az Európai Bizottság exelnöke azt is világossá tette, neki „lejárt az ideje”, államelnök sem akar lenni.