– Renziből még lehet hosszú távon is valaki. Nagyon jó érzékkel az EU-elnökség elé időzítette Letta leváltását, és biztosra ment. Most 2018-ig tervez, de nehéz megmondani, meddig tarthat az olasz politikai válság – mondja Molnár Anna Olaszország-kutató, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense. Mint emlékeztetett, az egyszerre reformkommunista és kereszténydemokrata hátterű öszvérpártban, a demokratáknál Renzi az utóbbi soraiba tartozott, „a párt jobboldalából, a kereszténydemokráciának viszont a baloldalából, az egykori Olasz Néppártból jött”.

1947, Alcide De Gasperi harmadik kormánya óta tavaly fordult elő először, hogy az olasz baloldal és jobboldal nagykoalícióra lépett. Saját pártján, a demokratákon túl Renzi most minden bizonnyal számíthat a centristák, illetve a Silvio Berlusconi- féle jobboldalból kivált Új Jobbközép támogatására. Elképzelhető, hogy az Északi Liga kívülről támogatja. Egyedül Beppe Grillo, az ellenzéki, populista Öt Csillag Mozgalom korábban humoristaként ismert elnöke közölte jó előre, mégpedig a Valentin-nap könnyedségéhez igazított vitriolos stílusban a Renzivel szembeni ellenérzéseit. „Nem Al Capone az új főnök, hanem egy skrupulusok nélküli karrierista... Berlusconi és olyan emberek jó barátja, akik az (amerikai) alkoholtilalom gengszterfőnökére is a frászt hozták volna... Tökéletes baloldali.”

Ezzel együtt a toszkán fővárost még 2009-ben, mindössze 34 esztendősen bevett balközép politikusé korántsem tipikus olasz baloldali karrier. „Katolikus vagyok, és ezt nyíltan kimondom. Ha valaki emiatt nem akar rám szavazni, tegye meg nyugodtan, ugyanis nem adom fel az identitásomat”, mondta egy 2012 végi interjúban, amelyet a L’Unitának, az olasz baloldali sajtó valamikori zászlóshajójának adott. Ebben a jogvégzett, háromgyerekes családapa kinyilvánította azt is, nem érez ugyan nosztalgiát a 90-es évek Harmadik Út mozgalma iránt, de úgy vélte, „Blair, Clinton és velük Schröder, Prodi, Jospin, D’Alema utat mutatott a világ baloldalának”, és új Harmadik Utat tart szükségesnek. 2012-ben Renzi még sikertelenül tört a Demokrata Párt élére, de tavaly decemberben már sikerrel járt.

Az olaszországi pénzpiacok ugyan pénteken nyugodtan reagáltak a fejleményekre, ezzel együtt az euróövezet harmadik legnagyobb gazdasága igen kényes helyzetben van. Ennek orvoslása lesz a Renzi-kormány egyik legfőbb próbatétele. Az államadósságot a GDP több mint 130 százalékáról kell majd letornászni. Az arány Európában – a görögöket, a fejlett világban pedig Japánt nem számítva – rekord, és összegszerűen mintegy 2100 milliárd eurót tesz ki. Nem véletlenül Lettának nemrég a gyáriparosok adtak ultimátumot a reformokra; Renzi ezt csak ügyesen kihasználta. Biztató, hogy éppen a pénteken közölt hivatalos adatsor szerint a tavalyi utolsó negyedévben, ha 0,1 százalékkal is, de legalább megindult az olasz gazdaság növekedése két és fél év szünet után. 2013 egészére ezzel együtt mínusz 1,9 százalék az adat. Fabrizio Saccomanni pénzügyminiszter bejelentette, az állam kilencmilliárd euróra számít privatizációs bevételekből, többek közt a postában és a polgári légiirányításban adva fel érdekeltségeket.

Az adósság mellett a munkanélküliség is kritikus szinten, 12,7 százalékon áll, nagy regionális szórással. S ahogy az nem ritka a dél-európai válságországok esetében, a fiatalok állástalansága a 40-50 százalékot is eléri egyes térségekben. – Lettától tíz hónap alatt nem lehetett csodát várni. Stabilitást hozott azzal, hogy rekordminimumra, 200 bázispont alá csökkent az olasz államkötvények hozamfelára. Renzitől nagy eredmény lenne, ha be tudná indítani a tartós növekedést, le tudná szorítani a munkanélküliséget – mondta Molnár Anna. A munkanélküliségi vita állóvizébe eközben jókora követ csobbantott John Elkann, az olasz gazdaságban emblematikus FIAT elnöke. Mint diákokkal találkozva mondta, sok fiatalnak azért nincs állása, mert jól elvan otthon, vagy nem ambiciózus. Kritikusai szerint viszont Elkann elmulasztott egy alkalmat a hallgatásra...

Matteo Renzi