A vállalat egyik fő termelőüzeme az 1967-ben elfoglalt ciszjordániai területen van, Maale Adumim telepesváros ipari parkjában. Ez elég ok volt arra, hogy ne csak az ásványvízgyártó gépre, hanem a színésznőre is bojkottot mondjanak ki radikálisok. Johansson mégis kiállt a cég mellett, és nem vonta vissza a szereplését. Arra is hivatkozott, hogy a SodaStream termékeit jó részt palesztin munkások gyártják: ha a gyárat bezárnák, a környéken nem lenne más munkalehetőség.

A bojkott nem újdonság. Izrael megalakulása után az arab és muzulmán államok nagy része nemcsak hogy izraeli terméket nem engedett be a területére, de olyan cégekkel sem álltak szóba, amelyek Izraelben is jelen voltak. Ez a bojkott lényegében értelmét veszítette, a legelszántabban „anticionista” arab államok is használnak például izraeli öntözési technológiákat, hogy a jóval összetettebb haditechnikáról ne is beszéljünk. Az 1990-es évek óta – párhuzamosan a megszállt területeken növekvő feszültséggel – fokozatosan erősödött az izrael elleni „intellektuális bojkott”. Ez utóbbit a nyugati baloldali diákszervezetek, értelmiségiek, egyházak fellépése váltotta ki főleg Nagy-Britanniában és a skandináv országokban.

Az intellektuális támadásokat, az európai baloldali értelmiség jó részének „arabbarátságát” az izraeliek érzékenyen fogadták. Ám nem okozott nagy megrázkódtatást, hiszen sok izraeli baloldali is bojkottálja a telepeket. Angliában a Selfridges áruház 2001-ben állt el a holt-tengeri ásványokból gyártott Ahava kozmetikumok forgalmazásától. Több hasonló eset is volt, mire az EU előírta: a megszállt területeken termesztett és gyártott áruk nem kerülhetnek forgalomba Made in Israel jelzéssel.

Az EU-tagországokban voltak korábban is állami szintű bojkottlépések. A belga kormány 2009-ben tiltotta meg a fegyverexportot Izraelbe. Több európai bank és biztosító is elállt az olyan ügyletektől, amelyek kapcsolatban álltak a telepeken végzett tevékenységgel. Izraelben az okozott igazán nagy felzúdulást, amikor Brüsszelben úgy döntöttek: nem részesülhet a zsidó állam a tudományos fejlesztési alapokból, ha a kutatás kapcsolatban van a megszállt területekkel. A Horizon 2020 program sokak szerint létfontosságú az izraeli tudománynak és a gazdaságnak, az EU-együttműködés nélkül nem maradhat versenyképes az ország. A kormány fenntartásait hangoztatta az unió által kimondott korlátozást illetően, de nem lépett ki a közös programból.

A bojkottnak még az említése is ideges rángásokat okoz az izraeli jobboldalnak. Amikor John Kerry amerikai külügyminiszter arról beszélt, hogy a palesztinokkal folytatott tárgyalások megszakadása vagy elhúzódása ilyen következményekkel járhat, valóságos vihart zúdított a fejére. Tudják ezt az izraeli kormánytagok is. Jáir Lapid pénzügyminiszter egy konferencián azt hangoztatta: Brüsszelben már felmerült, hogy megszüntetik az ezredfordulón kötött társulási megállapodást Izraellel. Ez a lépés 3,5 milliárd sékellel csökkentené az izraeli kivitelt, 1,5 milliárddal a GDP-t, és 1400 munkahelyet szüntetne meg (egy izraeli sékel 64 forint).

Izrael külkereskedelmének 33 százalékát az EU-val bonyolítja. A miniszter azt mondta: „Ha megrekednek vagy megszakadnak a tárgyalások a palesztinokkal, akkor megtapasztaljuk az EU-bojkottot. Akár egy részleges bojkott hatására az izraeli gazdaság növekedése megáll, a megélhetési költségek emelkednek, az oktatási, egészségügyi és védelmi kiadásokat csökkenteni kell, és sok nemzetközi piac bezárul előttünk. Minden izraeli zsebe megérezné ezt.”