Kilábalna Renzi a „mocsárból”
A törékeny kormány élén álló Letta sorsát a PD római vezetőségi ülése pecsételte meg, de már az esti szavazás előtt világossá vált annak kimenetele. A voksok végül 136:16 arányban alakultak a kárára. Ezután Letta bejelentette: pénteken felkeresi Giorgio Napolitano államfőt, hogy benyújtsa a lemondását. Napolitano még előzőleg világossá tette, hogy nem támogatja az előre hozott választásokat.
– Renzi az utolsó reménysége a jelenlegi politikai garnitúrának. A nagy kihívás számára az lesz, hogyan őrizze meg baloldaliságát, és függetlenítse magát a megszorítások Angela Merkel-féle politikájától. Ez Lettának nem sikerült, az ő elődje, Mario Monti pedig meg sem próbálta. A „kísérlet”, amelyről maga Renzi is tudja, sőt el is mondta, hogy kockázatos, és bele is bukhat, már a májusi európai parlamenti választásokon levizsgázhat – mondta lapunknak adott értékelésében Stefano Bottoni, Bolognában és Budapesten is élő jelenkortörténész.
A távozó kormányfő el sem ment az interneten élőben közvetített párteseményre, viszont keserű nyilatkozatokat adott ki, és lemondta tervezett brit útját is. A pártszékház előtt tumultuózus jelenetekre, dulakodásra is sor került, a párttagok feldúltan nyilatkoztak a riportereknek.
Letta előző nap még új kormányprogram-tervezetet mutatott be Olaszország elkötelezettsége címen. Kis szépséghiba: a tavaly tavasszal felállt kormányának koalíciós pártjai ezt nem hagyták jóvá, ellenben (a PD meghatározó többsége mellett) a Monti-féle centrum és az Új Jobbközép elnevezésű tömörülés is kihátrált mögüle. – Kilábalunk a mocsárból – fogalmazott Renzi, megköszönve elődje munkáját, és felajánlva neki a gazdasági csúcstárcát.
A leendő miniszterelnök a részben a posztkommunista reformerőket, részben pedig centrista kereszténydemokratákat is tömörítő PD 150 vezetője előtt radikális reformok szükségességéről beszélt. Letta – akinek kabinetje eleve rossz csillagzat alatt született, és korábban Silvio Berlusconi, az olasz politika elmúlt húsz évét uraló dinoszaurusza próbálta (sikertelenül) megbuktatni – ezeken bukott el. Olaszország a GDP 130 százalékára, az EU-ban Görögországot nem számítva páratlanul eladósodott. A mostani kormányválság közvetlen kiváltó oka a nagy olasz munkaadókat tömörítő Confindustria vezetőjének ultimátuma is volt.
Nyomta Letta vállát a választójogi reform terhe is. Renzi – aki fiatalon még a centrista-kereszténydemokrata Olasz Néppárt soraiban politizált – éppen annak révén jutott a számos reformkommunistát is tömörítő PD élére, hogy a párt szinte vereséggel felérő győzelmet szerzett 2013 februárjában a furcsa választási rendszernek betudhatóan. Hiába nyerte meg a képviselőházat, nem jutott többséghez a szenátusban. Pier Luigi Bersani, az egykori kommunista, aki a kora alapján apja lehetne Renzinek, 2012 végén még legyőzte Firenze első emberét a pártvezetésért folytatott küzdelemben, de a választások utánra meggyengült. Bersani lemondásra kényszerült, így kerülhetett 2013 során később a PD élére a jogvégzett, háromgyermekes családapa Renzi.
Ő folytatná a jelenlegi koalícióval, de a választási reformban lepaktált Berlusconi régi-új pártjával, a Hajrá Olaszországgal is. Egyelőre bizonytalan, pontosan kik támogatják majd a kabinetjét. Olasz sajtókommentárok is rámutatnak ugyanakkor, hogy bármennyire is új generáció ígéretét hordozza, rendkívüli kényes helyzetben veszi át az országot és egyben az euró övezet harmadik legnagyobb gazdaságát. S ahogy a milánói Corriere della Sera írja csütörtöki, Veszélyes játékok című vezércikkében, nem lévén képviselő vagy szenátor, országos választói felhatalmazással sem rendelkezik. Ez egyébként nem ritka az olasz kormányfőknél.
