Nem mintha a külföldiekkel sok baj lenne Svájcban. A legtöbben az Európai Unióból – főképp Olaszországból és Németországból – érkeztek, nyelvi vagy kulturális különbségek alig vannak. A svájci nagyvárosokban, ahol a külföldiek többsége él, nincs komoly szociális probléma, a gazdaság dinamikusan növekszik, a munkanélküliség alacsony, a pénzügyi-gazdasági válság megkímélte az alpesi országot. Ezek után megdöbbentőnek tűnhet, hogy a svájciak mégis a bevándorlók ellen szavaztak. – A miénk egy viszonylag zárt, konzervatív társadalom. Az emberek azt látják, hogy a napi életben kellemetlenséget okoz a sok külföldi. Teli vannak a vonatok, az állomásokra alig lehet beférni, az egekbe emelkedtek az ingatlanárak. Túl sokan jöttek, túl gyorsan, és bár a gazdasági növekedés jó dolog, de vajon milyen árat fizetünk érte, kérdezik sokan – magyarázza a kutató, hogy mi állhatott a népszavazás győzelme mögött. Az eredmény nemcsak Európát, de a svájci elitet is meglepetésként érte. Hiába látták, hogy az utóbbi hetekben meredeken nőtt a bevándorlási korlátozást támogatók száma, mintha nem akartak volna hinni a szemüknek. A politikai elit, a munkaadók szervezetei, és a radikális jobboldali Svájci Néppárton (SVP) kívül az összes politikai erő a másik oldalon állt, mégsem tudták meggyőzni a közvéleményt. Egyszerűen elkalkulálták magukat, nem vették elég komolyan az emberek aggályait. De érdemes azért hozzátenni, hogy az SVP sem a teljes bevándorlási stopot kérte, csupán azt, hogy az ország szerezze vissza az ellenőrzést a bevándorláspolitika felett. Az utóbbi öt évben 80 ezren érkeztek az alpesi országba, tízszer annyian, mint amennyit a berni kormány prognosztizált. A nyolcmilliós ország lakosságának 23 százaléka, 1,8 millió ember külföldi, időbe telik ezt megemészteni.

Ez egy pragmatikus, megoldásközpontú ország – vélekedett Golder, aki nem tart attól, hogy mindez hátrányosan érintené a svájci gazdaságot. Ám a Credit Suisse előrejelzése szerint a bevándorlás korlátozása miatt a következő három évben akár 80 ezerrel kevesebb munkahelyet fognak teremteni. Ehelyett a svájci munkaadók mennek majd külföldre, kihelyezve a termelést, ami viszont növelheti a munkanélküliséget. A bizonytalanság következtében gyengülhet a svájci frank és romolhatnak az ország hosszú távú kilátásai – írja a Neue Zürcher Zeitung.

Kérdés, hogy milyen megoldást talál most a kormány, amelynek egyébként része a radikális SVP is. Vissza lehet térni a korábbi állapotokhoz, amikor éves bevándorlási kvóta volt (ez akár 40-50 ezer fő is lehet), vagy lehet bürokratikus akadályokat állítani, esetleg rövid távú szerződésekkel alkalmazni a külföldieket, elkerülendő, hogy letelepedjenek az országban. Bíznak abban is, hogy Brüsszel nem fogja szigorúan „megtorolni” a svájci korlátozásokat, de tisztában vannak vele, hogy újra kell majd tárgyalni az unióval kötött megállapodásokat. „Nem akarunk konfrontálódni Európával és az itt élő külföldiekkel sem”, fogalmazza meg sokak véleményét Golder. Ám az biztos, hogy a döntés nem hozza közelebb Svájcot az Európai Unióhoz, amellyel kapcsolatban a fenntartások a keleti bővítés után még fokozódtak. A svájciak nehezményezik, hogy egyre távolabb kerül a döntés az emberektől, holott ők évtizedek óta ahhoz szoktak: a saját kezükbe veszik a sorsukat, saját maguk döntenek az életükről, és ők is viselik ezért a következményeket.

Plakát a törvénytervezet ellen – nem volt elég