Mosószer volt a banánhéj
Másfél évtizede még a tablettás borok hazájaként emlegettek bennünket, mára viszont a hamis mosószerek és egyéb háztartás-vegyipari termékek forrásvidékévé váltunk. Az adóhatóság vizsgálati jegyzőkönyveiben mostanában feltűnően gyakran bukkannak fel olyan rajtaütések, amikor az éber ellenőrök vegyszerkalózokra csapnak le, és a tevékenység nyomaira a piacokon is könnyű rábukkanni.
Közepes kapacitású illegális mosószerüzemet számolt fel januárban a NAV Nyíregyházán. A létesítmény a „helyi termék – helyi piac” koncepció jegyében működött: a paraván egyik oldalán a gyártás folyt (itt kilencezer liternyi készterméket, háromezer üres flakont, címkéket és kupakokat foglaltak le), a másikon pedig a kis- és nagykereskedelem. Nagyjából négymillió forint értékű árut vittek magukkal a fináncok, természetesen a tetten ért gyanúsítottakkal együtt.
Az említett eset korántsem egyedi, sőt már-már rutinszerűnek tekinthető. Ugyancsak januárban hétezer liter hazai eredetű hamis mosógélt kapcsoltak le a pénzügyőrök egy baranyai vegyiáru-üzletből, valamint az üzletet ellátó raktáráruházból összesen több mint hárommillió forint értékben. Itt egy közeli kisbolt mindössze hét flakon „Ariel” mosószerből álló, ránézésre sem az eredeti gyártótól származó árukészlete volt a banánhéj, és a NAV-osok pillanatok alatt eljutottak az egyébként vétlen, a megfelelő nagykerszámlákat bemutató eladótól a hamis termékek raktáráig.
Az év elején Budapesten, illetve a Dél-Alföldön is találtak a NAV pénzügyi nyomozói egy-egy mosószer-hamisító üzemet. Ezekben összesen 4,5 tonna hamis mosóport, több mint 32 ezer liter folyékony mosószert, másfél ezer doboz hamis vízlágyítót, több ezer kilogramm alapanyagot és a gyártáshoz használt eszközöket, csomagolóanyagokat foglaltak le. A békéscsabai gyár egy volt autószalonban üzemelt. Itt az ellenőrök érkezésekor az egyik helyiségben egyszerű (és olcsó) mosószódát töltöttek ismert márkájú vízlágyítóként felcímkézett dobozokba, a másikban pedig betonkeverővel vegyítettek konyhasót egy olcsóbb kategóriájú mosóporral, majd a keveréket ismert mosószermárkaként felcímkézett kartondobozokba és vödrökbe töltötték. Ahogy a fenti példák is mutatják, a mosószerkotyvasztás nem agysebészet: a hozzávalókat bármely vegyszerboltból vagy akár a legális gyártóktól is be lehet szerezni, az összeállítás pedig kisipari módszerekkel is elvégezhető.
Gyógyszereket már jóval nehezebb „garázslaboratóriumokban” előállítani, ennek ellenére sokan megpróbálják. Elsősorban a kapszulás kiszerelésű készítményekkel kell vigyázni; maga a kapszula készen kapható, és a töltését, illetve az összeállítását kézzel is meg lehet oldani. Az még a jobbik esetnek számít, ha vitaminok vagy gyógynövénykészítmények helyett levespor van benne.
Nem vész kárba a borhamisítók immár generációkon át öröklődő szakértelme sem. 2012-ben az aszály miatt jelentősen vissza kellett volna esnie a bortermelésnek, mégsem alakult ki hiány az olcsóbb borok piacán. Ez azt jelenti, hogy valamilyen forrásból sok százezer hektoliternyi mennyiséggel – a teljes éves termelés egyharmadával – sikerült kiegészíteni a természetes úton keletkezett boralapanyagot. A cukorral végrehajtott „áfázás” egyik mozgatója (és haszonélvezője) éppen az olcsó adalékra épülő borpancsolás, amellyel továbbra is buknak meg nagyüzemi versenyzők Kiskőrös környékén, jelezve, hogy a tevékenység nem ment ki a divatból. A bornak nemcsak a cukortartalmát, hanem az italban lévő C-vitamin, sőt a tanninok mennyiségét is lehet utólag javítani – egy bizonyos határig legálisan. Az összetevők hozzáadásával nem csupán a víz borrá változtatása, hanem az eredethamisítás is gyerekjáték. Ez utóbbi állítólag lényegesen nagyobb üzlet, és kimutatni is szinte lehetetlen, a származási hely egzakt kémiai azonosítását egyelőre nem tudja ugyanis produkálni a tudomány.
