Eloltják a hamis csillogást
A második kínos meglepetés, hogy – hosszadalmas, a dán kereskedelmi bíróságtól a legfelsőbb bíróságig jutó jogi csatározás után – az Európai Bíróság végül úgy ítélte meg: a hamis Rolex megsemmisítése jogos, a vásárlónak kártalanítás nem jár. De mi köze a szellemi tulajdonjogot védő uniós szabályozásnak egy Kínában gyártott hamisítványhoz?
– Függetlenül attól, hogy az internetes vásárlás helyszíneként Hongkongot vagy Dániát fogadjuk el, ha a vevő az EU-ban él, az uniós jogszabályokat kell alkalmazni. Igenis lehetőség van tehát a hamisítvány megsemmisítésére – magyarázta lapunknak Lehóczki Balázs, az Európai Bíróság sajtóosztályának munkatársa. Felmerül persze a kérdés, miért tétovázott a dán bíróság, ha egyszer meggyőződött róla, hogy az árut hamisították. Mint Lehóczki mondta, a dán bírók azért fordultak a luxembourgi taláros testülethez, mert nem voltak biztosak benne, hogy mi a teendő, ha az eladó nem az EU területén található.
Nem véletlenül bizonytalanodtak el a dán hatóságok: az uniós jog néha valóban furcsa helyzeteket teremt. Egyszer a belga vámhatóság foglalt le egy Sanghajból érkező, az antwerpeni kikötő raktárában elhelyezett villanyborotva-szállítmányt. Mivel a készülékek kísértetiesen hasonlítottak a Philips termékeire, hamar kiderítették, hogy „kalózárukról” van szó. Egy másik alkalommal a brit vámosok állítottak meg a Heathrow repülőtéren Hongkongból jövő mobiltelefonokat, amelyek egyértelműen Nokia-utánzatok voltak. Ám az Európai Bíróság mindkét esetben úgy határozott: ha nem lehet bizonyítani, hogy a vámraktárban várakozó termékeket az EU-ban akarják eladni, akkor nem minősülnek hamisított árunak. Magyarán, ha Kínából az Európai Unión keresztül szállítanak hamisítványokat (például) Afrikába vagy Dél-Amerikába, ezekkel nincs mit tenni.
– A hamis termék és a behozataláért való felelősség két különböző dolog. A személyes felelősségre vonás kérdését a mostani európai bírósági ítélet nyitva hagyja – említ a Népszabadságnak másik szempontot Bérczes László, egy termékhamisítás elleni küzdelemre és márkavédelemre szakosodott ügyvédi iroda vezetője. Magyarországon több dolog is szóba jöhet: a megsemmisítés költségeinek behajtása, büntetőfeljelentés vagy polgári per.
S hogy miként zajlik mindez a valóságban? A márkatulajdonosokat képviselő ügyvédi iroda e-mailben értesítést kap a repülőtérről (vagy más vámkezelést végző NAV-igazgatóságtól), hogy hamisítványnak tűnő árut – okostelefonokat, napszemüvegeket, parfümöket, potencianövelő tablettákat – vettek közvetlen vámfelügyelet alá. Ha a márkatulajdonos megerősíti, hogy a termékeket hamisították, kérheti a megsemmisítést, amelyet azonban ki is kell fizetnie, akárcsak a NAV-nál (Nemzeti Adó- és Vámhivatal) felmerült raktározási díjat. Az ügyvédek megpróbálják az importőr cégen behajtani ezt az összeget, és az esetek nagy részében sikerrel is járnak.
– Előfordul, hogy az importőr tiltakozik a megsemmisítés ellen, ilyenkor büntetőfeljelentést vagyunk kénytelenek tenni, hogy megakadályozzuk a hamis termék behozatalát Magyarországra. Jóval ritkábban, ha nagy mennyiségről van szó, polgári pert indítunk – sorolja a forgatókönyveket Bérczes László. A hamisítványokat általában Kínában gyártják, a kínaiak azonban, mint az ügyvéd fogalmaz, többnyire korrekt elkövetők. Ha lebuknak, sokan közülük kimondottan félnek a hatósági eljárástól, így a vitás ügyek rendszerint megegyezéssel zárulnak. Lehetőség van Kínában is intézkedni, és ehhez a nagy cégeknek meg is van a helyszínen a megfelelő nyomozókapacitásuk. De Kína hatalmas ország, és ha az egyik forgalmazót kiiktatják, azonnal a helyébe lép egy másik.
A kiskapukat is gyorsan megtalálják a „kalózáruk” behozatalával foglalkozó vállalatok. Az ügyvéd felidézi, hogy 2005–2006-ig sok ruhavámkezelés történt Magyarországon, azóta viszont szinte semmi. A kínai tulajdonban lévő importőrök átszoktak Szlovákiába, a dunaszerdahelyi konténerterminálra, mert azt tapasztalták, hogy a szlovák vámhatóság „lazább”. Verseny is kialakult egyébként az EU-tagállamok vámhivatalai között: noha a beszedett vámokat be kell fizetni a központi uniós kasszába, bizonyos százalékot a tényleges vámkezelést végző országok kapnak vissza.
