Tolószékből osztotta a fegyvert?
A most 54 éves Simbikangwa a közép-afrikai ország hírszerzésének harmadik embere volt, s a visszaemlékezések szerint a száz nap alatt mintegy 800 ezer (tuszi és mérsékelt hutu) áldozatot követelt népirtás egyik rafinált kitervelője. A többi közt a machetés (bozótvágó késes) és furkósbotos mészárlásokra uszító Ezerdomb Rádió egyik alapítója. Simon Foreman, egy az áldozatokat tömörítő szervezet ügyvédje szerint „ismert kínzóként” emlegetik Ruandában.
A férfi a ruandai genocídium egyik utolsó vádlottja, más tekintetben viszont az első. Az események után húsz évvel elmondható: sokakat vontak már felelősségre, Belgiumban, Finnországban és Svédországban is. De kedden, egy párizsi bíróságon megkezdődött perével Simbikangwa az első, aki egy két éve létrehozott, speciális francia nyomozócsoport munkája alapján áll a talárosok elé. Azzal vádolják, hogy része volt emberiesség elleni bűnökben, s túlélő áldozatokat és elítélteket is meghallgatnak a szerepével kapcsolatban. Állítólag személyesen is osztott fegyvert a milicistáknak, akik az ellenőrző pontnak használt torlaszoknál igazoltatták, majd a halálba küldték a tuszikat. Másfél hónapon belül születhet ítélet, akár életfogytiglant is kaphat.
Még 27 ruandai vár tárgyalására. Mindehhez az egyetemes joghatóság intézménye adja a jogalapot: a vádlottakat annak ellenére elszámoltatják, hogy a feltételezett bűncselekményeket Párizstól hatezer kilométerre követték el. De a vonatkozó francia törvény megköveteli, hogy csak francia földön tartózkodókat lehet ily módon perbe fogni. Simbikangwát 2008-ban fülelték le az Indiai-óceánon található, Franciaországhoz tartozó Mayotte szigetén, ahol álnéven élt. A francia jog szerint csak az ügyészség indíthat hivatalból ilyen eljárást, magánvádlók, a túlélő áldozatokat tömörítő civil szervezetek sajnálatára, nem.
– Az egyetemes joghatóság alapján eredetileg a nyílt tengeren tevékenykedő kalózokkal szemben léptek fel, hiszen itt nem volt illetékes területi állam. Ma már számos ország jogrendje lehetőséget teremt erre, de számos gyakorlati probléma, például bizonyítékok hiánya miatt általában mégsem élnek vele, hanem a területi államra hagyják az eljárás lefolytatását. Igaz ez Magyarországra is, amely még soha nem alkalmazta ezt – magyarázza Hoffmann Tamás nemzetközi jogász, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa. „Ha mégis megteszik, mint Belgium, Spanyolország vagy Franciaország is tette, akkor az adott területhez való kötődésükkel vagy általános emberjogi elkötelezettségükkel magyarázható ez”.
A párizsi per, amelyet teljes egészében videóra vesznek, hogy dokumentálják az utókor számára, a meglehetősen szövevényes francia–ruandai kapcsolatok darázsfészkébe is beletenyerel. A diplomáciai viszony nem sokkal azután, 2009-ben állt helyre a két ország között, hogy Simbikangwát kézre kerítették. (Ruanda egyébként 1962-es függetlensége előtt nem francia, hanem német, majd belga gyarmat volt.) A férfi ügyvédje, Fabrice Epstein azt állítja: védencével, akit Párizs nem adott át a kiadatását követelő Ruandának, a franciák most példát akarnak statuálni. Laurent Fabius külügyminiszter mindenesetre üdvözölte az eljárást.
A kétoldalú kapcsolatok egyébként még 2006-ban szakadtak meg, amikor egy francia bíró eljárást indított Paul Kagame (jelenleg is) ruandai elnök ellen annak gyanújával, hogy szerepet játszott az 1994-ben államfő, Juvénal Habyarimana meggyilkolásában. Ezzel a merénylettel indult útjára a vérontás az „ezer domb országában”. A franciák érintettségét mutatja, hogy a már említett speciális párizsi nyomozócsoport egy másik célpontja éppen egy francia, mégpedig Paul Barril. Az egykori csendőrszázados, a 80-as, 90-es évek nem mindig patyolattiszta francia Afrika-politikájának egyik kijáróembere volt, aki nemcsak Habyarimana, de annak elefántcsontparti kollégája, Félix Houphouët- Boigny közvetlen környezetében is szerepet vállalt. Most egy fegyverüzlet kapcsán a ruandai népirtásban való bűnrészességgel vádolhatják meg őt is.
