Síkos pályák, csúszópénzek
Dmitrij Peszkov szerint a fanyalgók nincsenek tisztában az elvégzett munka méreteivel, eredményével, és kérdéseikre maga az olimpia, a „sport ünnepe” ad majd választ. Az első számú államfői sajtós arra utalt, hogy a szocsi projektet szinte az első tervek bemutatása óta ostorozzák hol a biztonsági és természetvédelmi szempontból sem igazán szerencsés helyszínkiválasztásért, hol a kétséges módon végrehajtott ingatlan kisajátításokért. Szóvá tették azt is, hogy az építkezéseken dolgozó ötszáz cég állítólag sokszor csak késve, a megbeszéltnél kevesebbet vagy egyáltalán nem fizet munkásainak, akiknek jelentős részét Oroszország más részeiből, sőt külföldről csábította a Fekete-tenger partjára a kereseti lehetőség.
A legtöbb bírálat persze azért éri a beruházást, mert költségei az egekbe szöktek. Amikor 2007 nyarán a Nemzetközi Olimpiai Bizottság guatemalavárosi ülésén a szocsi pályázat elfogadása mellett kampányolt, Vlagyimir Putyin államfő nemcsak havat ígért a játékok idejére, hanem azt is elmondta, hogy 300 milliárd rubelből (akkori árfolyamon 12 milliárd dollárból) kihozzák a rendezvényt. Mára viszont a versenyekhez kapcsolódó kiadások elérték az 1500 milliárd rubelt, azaz 50 milliárd dollárt, ami minden idők legdrágább olimpiájává tette a szocsi játékokat. Még a 40 milliárd dollárt felemésztő, 2008-as pekingi olimpia büdzséjénél is többet költöttek. Sőt – mint arra a BusinessWeek amerikai üzleti magazin elemzése rámutatott – az arányokat tovább rontja, hogy Kínában 11 ezer résztvevő 302 számban mérte össze erejét, amihez negyven létesítményt kellett megépíteni, Szocsiba viszont 2500 sportolót várnak, harmadannyi verseny lesz, és ezekhez 15 új objektumra volt szükség. Ráadásul a gigantikus költségvetésben nem szerepel az a kétmilliárd rubel (közel 60 millió dollár), amennyibe maga a lebonyolítás kerül, és ehhez még hozzájönnek az Izvesztyija moszkvai napilap adatai szerint csaknem 58 milliárd rubelt, azaz 1,7 milliárd dollárt kitevő biztonsági kiadások.
Kormányzati körökben viszont állítják, hogy a sajtóban megjelent számok pontosításra szorulnak. A közvetlenül a versenyeket szolgáló beruházások 214 milliárd rubelt (6,2 milliárd dollárt) tesznek ki – mondta a minap Dmitrij Kozak, az olimpiáért felelős miniszterelnök-helyettes. Putyin államfő pedig arról beszélt, hogy tudatosan vállalták a grandiózus kiadásokat, mert télen-nyáron használható, minőségi turisztikai központot akartak létrehozni. A büdzsé megsokszorozódását azonban ez sem indokolja. A 2007-ben meghirdetett elképzelések még úgy szóltak, hogy a 300 milliárd rubeles keret kevesebb mint tizedét szánják sportcélú beruházásokra, 100 milliárdot az infrastruktúra kiépítésére, 50 milliárdot pedig a megnövekedő energiaigény kielégítésére terveztek költeni.
A Kremlben azt is hangoztatják, hogy a kiadásoknak csak kisebb részét – 100 milliárd rubelt – fedezték állami forrásból, a legtöbbet a magántőke fektetett be a szocsi infrastruktúrába. Például a 8,5 milliárd dollárosra becsült vagyonával a 16. leggazdagabb orosz üzletembernek számító Oleg Gyeripaszka, akinek cégcsoportja, a Bazovij Element egyebek közt az olimpiai falut építi, és a több mint 14 milliárd dollárjával nála is tehetősebb, az olimpiai szállodaépítésekben is érdekelt Vlagyimir Potanyin.
A mágnások a hírek szerint nem pusztán önszántukból, hanem jelentős államfői ösztönzésre szálltak be a Putyin számára presztízsértékű beruházásokba. Ha eleinte még láttak is üzleti lehetőséget bennük, mára –részben a megnövekedett költségek miatt – aligha vannak ilyen illúzióik. Az olimpiai falu apartmanjait például a versenyek után lakásokként akarják értékesíteni, de kérdéses, hogy lesz-e rájuk igény, főleg miután – mint a Vedomosztyi moszkvai gazdasági napilap megírta – a kezdetben ígért, négyzetméterenként 50-70 ezer rubeles ár mára a két-háromszorosára emelkedett. Egy helyi étteremtulajdonos arról beszélt a lapnak, hogy a játékok után hatalmas lesz a hoteltúlkínálat, hiszen csak a síversenyek helyszínén, Krasznaja Poljanában kilencezer új luxusszínvonalú férőhely létesült a játékokra, egész Szocsiban és környékén pedig 42 ezer szállodai szoba lesz.
A súlyos költségnövekedés hátterében elemzők egyrészt az átgondolatlan építkezéseket, másrészt a korrupciót látják. A BusinessWeek idéz olyan példákat, amikor tisztviselők úgy ajánlottak több millió dolláros olimpiai megrendeléseket cégeknek, hogy azoknak a munkák értékének 20-30 százalékát vissza kellett volna fizetniük a megbízóiknak. A pénzek ilyen visszaosztása gyakorlatilag mindennapos az orosz üzleti világban. Erre a Nemzetközi Síszövetség svájci elnöke, Gian Franco Kasper is utalt, amikor január elején egy interjúban úgy vélekedett, hogy az olimpiai költségvetés harmadát (18 milliárd dollárt) elsikkasztották. Borisz Nyemcov ellenzéki politikus még nagyobbra becsüli a veszteségeket: egy tavaly májusban kiadott összesítésében arról írt, hogy szerinte 25-30 milliárd dollárt lophattak el.
Látványos felelősségre vonás azonban csak egyszer történt. Egy éve – amikor Putyin egyik olimpiai szemléjén kiderült, hogy a tervezett 1,2 milliárd helyett nyolcmilliárd rubelbe került a síugrósánc, ráadásul az odavezető utak még el sem készültek – menesztették az egyik fő beruházó cég éléről és az orosz olimpiai bizottság alelnöki tisztéből Ahmed Bilalov üzletembert. Ő nyomban külföldre utazott, és azóta sem tért haza. Dmitrij Kozak arra hivatkozott, hogy az állami számvevőszék vizsgálatai sem mutattak ki visszaéléseket, és a korrupcióra utaló, objektív adatok hiányát emlegette múlt heti sajtóértekezletén Putyin is.
