Exelnök a ketrecben
A július óta őrizetben lévő exelnök ellen több eljárás is folyik a 2013-as katonai hatalomátvétel óta. A botrányos jelenetekkel, hangoskodással megzavart keddi tárgyalást abban a három évvel ezelőtti börtönszökési ügyben rendelték el, amelynek a húszezer kiszabadult fogoly egyikeként Murszi maga is részese volt, és amelyben rendőrök vesztették életüket.
Tömegperről van szó: míg Murszit, akit „a 83-as számú vádlottként” említettek, alexandriai börtönéből szállították át helikopterrel a kairói rendőr-akadémia épületegyüttesébe, 130 további vádlott helyben csatlakozott. Melegítőben, a helyi perrendtartási szokások szerint ketrecben volt látható Murszi az állami televízióban. Három hete időjárási okokra hivatkozva nem szállították át egy másik perére a fővárosba.
Eközben egyre világosabban halad az egyiptomi átmenet afelé, hogy a hadsereg – élén Abdel Fattah al-Sziszi tábornokkal – formálisan is átvegye a hatalmat. Az átmenet dobpergésszerűen zajlik az utóbbi időben, szinte mindennap vannak új fejlemények. A minap az egyiptomiak (az iszlamista bojkottot követően) 98 százalékos többséggel jóváhagyták az új alkotmányt, mire Adli Manszúr ideiglenes államfő vasárnap bejelentette az előre hozott elnökválasztásokat. Másnap pedig tábornaggyá léptette elő az idén 60 éves Sziszit.
A katonai akadémiát 1977-ben elvégzett tábornok kinevezésével Murszi gyakorlatilag a saját politikai sírját ásta meg, amikor 2012 nyarán, az átmenet szintén jelentős figurája, Mohamed Huszein Tantavi, a fegyveres erők parancsnoka helyére állította, és főtisztből generálissá léptette elő. A katonai hírszerzés fejévé pedig éppen Tantavi nevezte ki az egykori északi hadseregparancsnokot, aki már az egyiptomi hadvezetés azon új generációjához tartozik, amely nem háborúzott Izraellel. Védelmi miniszteri posztot is kapott később, és ez, valamint első miniszterelnök-helyettesi posztja ma is elegendő a „csendes tábornoknak” is nevezett Sziszi számára a hatalom háborítatlan gyakorlásához.
„A hadsereg nem kívánja magához ragadni a hatalmat” – idézi tőle a fél évvel ezelőtti mondatot a keddi Le Monde. De Sziszi azt is hozzátette, igaz, csak később: „kivéve, ha a nép felkéri erre”. Márpedig most aligha kétséges, állítják elemzők, hogy hónapokon belül Sziszi az elnöki székbe is beülhet, legfeljebb tábornoki egyenruháját kell polgári öltönyre váltania.
– Nasszer, Szadat és Mubarak generációja után ezzel a katonák immár negyedik nemzedéke törhet vezető politikai szerepre az arab országban. Mindenesetre kérdés, hogy ezzel le is zárulhat-e a 2011-ben megkezdett egyiptomi politikai átmenet – mondja Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem társadalomtudományi karának dékánhelyettese. A Közel-Kelet-szakértő ugyanakkor egyelőre fenntartásokkal fogadja a „mubarakizmus Mubarak nélkül” fordulatot, amelyet már korábban is emlegettek megfigyelők. Az egyiptomi társadalom, a világ is változott közben; kérdéses, hogy sikerülhet-e egy az egyben helyreállítani Hoszni Mubarak rendszerét? Mint mondja, a jelenlegi rendszer a föld alá szorította a társadalom széles rétegeiben ma is támogatást élvező Muzulmán Testvériség iszlamista szervezetet, míg Mubarak – elődje, a meggyilkolt Anvar Szadat példájából is okulva –féllegális jelenlétet biztosított nekik. Formálisan például nem indulhattak választásokon az 1928-ban létrejött szervezet emberei, de független jelöltként igen.
A nagy kérdés: tudja-e majd a konszolidált katonai hatalom biztosítani mindazt, amit az egyiptomiak várnak tőle: stabilitást, rendet és a vergődő gazdaság, a megcsappant idegenforgalmi bevételek után fellendülést? Különben, állítja Csicsmann, akárki ül is az elnöki palotában, ugyanolyan kenyérlázadással számolhat a tömegek részéről, mint 2012 után a rosszul kormányzó, az országot eladósító Murszi.
„Sziszi tábornagy szinte semmi jelét nem adta annak, milyen politikát vagy platformot követhet elnökként. Annak a hat hónapnak, amit a hatalomátvétel óta Egyiptom tulajdonképpeni uraként eltöltött, a Testvériségre, valamint egyre inkább a liberális másként gondolkodókra mért, gyakran halálos kimenetelű, könyörtelen csapás volt a legfeltűnőbb jellegzetessége” – írja róla keddi The New York Times. Kül- és biztonságpolitikában pedig az lehet Sziszi sikerének fokmérője, állítják elemzők, milyen modus vivendit alakít ki az Egyesült Államokkal, fenntartja-e legalább a „hideg békét” Izraellel, és fel tudja-e számolni a merényletekben, katonagyilkosságokban megnyilvánult dzsihadistákat, akiknek a jelenléte a félig-meddig exlex állapotban élő Sínai-félszigeten jelentős, de a Szuezi-csatornától nyugatra sem elhanyagolható.
