– Bár Németország rengeteg gazdasági kockázatot vállalt például a görög válság kapcsán, az egyik legnagyobb haszonélvezője is lett annak. Ezenkívül „hatalmi profitra” is szert tett közben, megerősítve vezető szerepét az Európai Unión belül –állítja Gálik Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa. Kedvezően alakult a német áruforgalmi mérleg, óriási déli kinnlevőségek halmozódtak fel Németország felé. Az EU legnépesebb tagállama hagyományosan azzal a problémával küzd: exportorientált gazdasága el tudja ugyan helyezni termékeit az Egyesült Államokban vagy Ázsiában, de a belső kereslet gyenge. Most a déli uniós periféria irányában is tudtak terjeszkedni.

A válságmenedzselés egyik alapproblémája, hogy szuverén (azaz: állami) adósságok halmozódtak fel, ugyanakkor a cechet a magánszféra, illetve az adófizetők állják. Gálik Zoltán szerint alapvető dolog, hogy a többé-kevésbé krízissel küszködő déli perifériaállamokat nem lehet egy kaptafára kezelni, hiszen eltérőek a problémáik. Így Görögországot vagy Portugáliát strukturális gondok terhelik, Ciprust a görögök húzták le, a spanyoloknál pedig az ingatlanhitelpiac bukott be. Az olaszoknál hagyományosan gond a magas, a GDP 130 százaléka körüli – a görögök után az EU-n belül a második legmagasabb – államadósság. Ezt a gyenge növekedés miatt nem tudják lefaragni, inkább a hitelpiacról pluszpénzből finanszírozzák, hogy legalább valamelyest kezelhető maradjon.

A németek a megszorításokra esküsznek, de be kellett látniuk, hogy „Dél” gondjai nem kezelhetők pusztán monetáris eszközökkel, mert akkor újratermelődnek. – Mások is felzárkóztak a restrikció mellé, kialakult egy erőszakos északi blokk, amelyben támogatják Berlint a Beneluxok közül a legjelentősebb hollandok, valamint a baltiak is. Sőt Francois Hollande francia elnök minap bejelentett gazdaságpolitikai irányváltása is ezt látszik erősíteni –mondta Gálik.

– Az eurózóna déli tagállamaiban a 2008-ban kitört világgazdasági válság adósságfinanszírozási problémák formájában jelent meg. 2010 januárjában ez a válság azzal kezdődött, hogy Görögország a lejáró államadósságát nem tudta piacról finanszírozni. Az euróövezet ilyen probléma megoldására nem volt felkészülve – idézte fel a történteket Rácz Margit.A tudományos akadémia Világgazdasági Intézetének kutatási igazgatója elmondta: a görög adósságfinanszírozás megoldásán keresztül alakult ki az a finanszírozási mód, amely a hitelért cserébe kikényszerítette az államháztartás konszolidálását. Ez volt a német elvárás, amelyet a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is hasonló eréllyel képviselt. 2014 elején már jól látszik, hogy az eurózónából egyetlen tagország sem esett ki, és nem került államcsődbe. Németország nem volt hajlandó az államadósság közös finanszírozására, közös eurókötvény formájában.

– A vita jól mutatta, hogy az adósságfinanszírozás eltérő módját választotta Németország és néhány északi eurózóna tagállam, és más módját szerette volna elérni az erre a finanszírozásra rászoruló valamennyi déli tagország. Hasonló viták terhelik ma is az eurózónát a bankunió bankszanálási rendszerének kialakításakor. Az euróövezet létrejöttekor a stabilitási és növekedési paktumot minden tagország beépítette a nemzeti jogrendjébe, de az a „stabilitási kultúra”, amely a közpénzügyi fegyelem kialakulását eredményezte volna, számos tagállamban nem jött létre. Az északi és a déli eurózónaországok között mindmáig meglévő feszültségnek ez az igazi oka – tette hozzá Rácz Margit.

Mindamellett minden kardcsörtetés és az időnkénti túlzott reakciók dacára a felek tisztában vannak egymás áldozataival is. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter a davosi Világgazdasági Fórumon megjegyezte, hogy nem kíván a németeknek olyan áldozatokat, mint amilyen megszorításokat, jövedelem-visszaeséseket a görög lakosság kénytelen elszenvedni. (Ezeket formálisan nem Berlin, hanem az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap alkotta „trojka” hajtja be.) Ehhez Athénban is hozzátehetik: ők pedig nem szívesen finanszíroznák –és főleg nem a nekik jutott, összesen 240 milliárd eurós mentőcsomagnak akár csak a töredékével is – bárkinek az államháztartási válságát.