Alkotmány luxuskivitelben
Tunéziában viszont – ahol 2010 decemberében egy utcai árus a kiszolgáltatottsága miatti elkeseredésében felgyújtotta magát, és ezzel máig két kontinensre kiterjedt lavinát indított el – hétfőre virradóra az arab világban példátlan alkotmányt fogadtak el. Az alkotmányozó nemzetgyűlés eredetileg Zín el-Ábidín ben Ali volt diktátor (1987–2011) bukásának és Szaúd-Arábiába szökésének harmadik, január 14-i évfordulójára akarta ugyan elfogadni az alaptörvényt, ám ez csaknem két hetet késett. Most viszont olyan többséggel, mindössze tizenkét nem ellenében, négy tartózkodással és 200 igennel hagyták azt jóvá, hogy a szabályok szerint nem bocsátják népszavazásra.
Az alkotmány kimondja a nemek egyenlőségét olyan formában is, hogy a választott gyűlésekben férfi-női paritást kell megteremteni. A hatalom gyakorlásáról lemondott iszlamista Ennahda (Újjászületés) párt az alkotmányozásban is önkorlátozást tanúsított, amikor az erőteljes világi hagyománnyal is rendelkező országban nem erőltette az iszlám jog, a saria elsőbbségét a jogalkalmazásban.
– Mindenkinek fel kell valamennyit adnia ahhoz, hogy minden tunéziaié legyen az alkotmányunk. Nem akartuk belevenni a szövegbe a sariát, mert nem világos a meghatározása Tunéziában. Előbb meg kell egyezni a pontos definíciójáról, aztán beszélhetünk majd róla – mondta Badreddine Abdelkeffi, az Ennahda parlamenti képviselője, akit a párizsi Le Figaro idézett. Mindamellett a szöveg kimondja, hogy a tunéziai nép az iszlám tanításából táplálkozik. Az alkotmányozás felett jogvédőként őrködő al-Bavszala szervezet elnöknője, Amira Jahjaui szerint ezért a tunéziaiak „skizofréniájára” utal, hogy az állam a „szentség letéteményese”, miközben az alkotmány a lelkiismereti szabadságot is biztosítja a polgárainak.
A világ bizakodva reagált a nők jogaiban például már Ben Ali alatt komoly eredményeket elért Tunézia új alkotmányának elfogadására. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár „történelmi lépést” említve úgy foglalt állást, hogy Tunézia a „reformok előtt álló más népek számára is modell lehet”. Ezenkívül a demokratikus átalakulás „békés, befogadó és átlátható” módon való végrehajtására biztatta a tuniszi elitet. Ugyancsak nagyrabecsülését fejezte ki Jean-Pierre Bel, a francia szenátus elnöke, aki hivatalos volt az alkotmány jóváhagyásának hétfői aláírási ünnepségére is.
Ezzel együtt az egykori gyarmattartó franciák szerepe már nem az a tízmillió fős észak-afrikai országban, mint akárcsak a közelmúltban is volt. Habib Bourguiba (1957–1987) és utódja, Ben Ali idején még működött a „Francafrique”, az Élysée-palotából személyközi kapcsolatokon keresztül menedzselt, meglehetősen számító Afrika-politika. – Párizs némiképp talajt vesztett az egész afrikai kontinensen, és azon belül is főleg Észak-Afrikában. Most inkább a földrész középső része, Mali vagy a Közép-afrikai Köztársaság felé fordul, katonai értelemben is. Tunéziával ma a francia napisajtóban is kevesebbet foglalkoznak, mint korábban tették, és Nicolas Sarkozy elnöksége idején (2007–2012) hibás diplomáciai kinevezések miatt meg is romlottak a francia–tunéziai kapcsolatok – mondta Fejérdy Gergely, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa, a francia politika szakértője.
Néhány órával az alkotmány elfogadása előtt bemutatta kormányát az államfőnek Mehdi Dzsomaa miniszterelnök, akit a tavalyi év végén szemelt ki a posztra a tuniszi elit. Függetlenekből álló szakértői kormányával azt az ütemtervet akarják tartani, amely szerint a politikailag motivált gyilkosságok nyomán megbicsaklott folyamat újra egyenesbe kerül a 2014-es elnök- és parlamenti választásokkal.
