– Nincs itt semmiféle reform. Akkor lehet reformról beszélni, ha strukturális változások történnek, ám eddig nem hoztak olyan intézkedéseket, amelyek ösztönöznék a termelést vagy a hatékonyságot. A kormány retteg attól, hogy több szabadságot adjon az emberek kezébe, éppen ezért a kubai családok ugyanúgy éheznek, mint öt évvel ezelőtt – mondta lapunknak nyilatkozva Darsi Ferret Amerikában élő kubai orvos. Hogy ezen miként változtatna az embargó és a szigetország elszigeteltségének enyhítése, nem tudni. De tény, hogy nemcsak Amerika folytat sikeresnek mondott tárgyalásokat az „ősellenséggel”, hanem az Európai Unió is a fagyos diplomáciai kapcsolatok felülvizsgálatát helyezte kilátásba.

A forradalom vezérei egy havannai plakáton

Ez akár az EU-tagállamok által 1996-ban elfogadott közös álláspont – amely az emberi jogok tiszteletben tartására és demokratikus átmenetre kívánta sarkallni Kubát – felszámolásához is vezethet. Ez az ideológiai álláspont nem helyezte igazi nyomás alá a szigetországot, nem írt elő szigorú szankciókat – az EU Kuba második legfontosabb kereskedelmi partnere –, ezért egyik Castro testvér sem érezte sürgetőnek, hogy lemondjon több évtizedes hatalmáról a demokrácia javára.

Joaquin Roy, a University of Miami professzora szerint Brüsszel Kuba politikája az elmúlt tizennyolc évben kudarcot vallott. – A keményvonalas tagállamok is rájöttek mostanra, hogy eredményesebb lesz a kommunikáció a két fél között, és több mindent elérhetnek, ha együttműködnek Kubával – mondta Roy. Ha valóban megszüntetik a közös álláspontot, az szerinte erős legitimációt ad majd Kubának, és kevésbé lesz fekete bárány a világ szemében. Nem mintha az áldozatszerepben tetszelgő rezsim ne fordította volna ügyesen a maga javára a Kuba–EU-szembenállást.

Hasonlóan az uniós állásponthoz, az észak-amerikai embargó is magyarázatként szolgál több mint öt évtizede szinte minden problémára. –Ha baj van az építkezésekkel vagy a közlekedéssel vagy bármi mással, mit mondanak? Azt, hogy az embargó miatt van. Kifogásként használják, hogy igazolják és elfedjék a diktatórikus rendszer hiányosságait – magyarázta a szakértő. (Igaz, Kubának nincs olyan rossz dolga: az embargó ellenére az USA-ból exportálják a legtöbb mezőgazdasági terméket, és az Egyesült Államok Kuba hetedik legfontosabb kereskedelmi partnere.) Pedig az embargó feloldása kétélű fegyver lehet: a beruházásokkal és a kiterjedt kereskedelemmel komoly pénzcsap nyílna meg a kormány számára, jelentősen „kinyitná” viszont az országot, ami politikailag és ideológiailag könnyen destabilizálná a rezsimet.

A kubai ellenzék és értelmiség is főként az embargóhoz való viszonyulásban oszlik meg. Sokan – Royhoz hasonlóan – úgy vélik, hogy az embargó okafogyottá vált, hiszen a kommunista rezsim még áll. Mások kitartanak amellett, hogy a feloldás csak még több oxigénhez juttatná a kormányt.

– Ha az amerikai kormány feloldja az embargót, az késleltetni fogja a demokratikus átmenetet. Ha beáramlik majd a sok turista és beruházás, akkor sokat kell várnunk a rendszerváltásra – mondja lapunknak Jaime Suchlicki szintén Miamiben tanító kubai történészprofesszor.

Az átlag kubaira nem hatnak a nagypolitikai játszmák. A Havannában élő Orlando Lazo szerint a kubaiak szeretik az USA-t, ahol a kubaiak tíz százaléka él, és csodálattal néznek fel rá. – Az Egyesült Államok jelenti a célt, az elveszett paradicsomot. Az USA ugyanakkor veszélyforrás is, amelyről nem lehet nyíltan beszélni. A kubaiak lényegében sokkal inkább észak-amerikaiak, mint latin-amerikaiak. Talán ez az egyetlen ország a világon, ahol a kormánypropaganda ellenére nincs Amerika-ellenesség –tette hozzá az író és fotós Lazo.