Bár Szíria nem monarchia, a nyugati nyelveken is jól beszélő, Angliában szemészorvosnak tanult ifjabb Aszad – apja, a három évtizeden át irányító Háfez 2000-es halála után – gyakorlatilag belehuppant az elnöki székbe. Csaknem másfél évtizeddel később ma a genfi békekonferencia egyik főszereplője, még ha csak emberei révén, nem személyesen van is jelen.

– Aszad példája azt mutatja: „vissza lehet harcolni”, és ha nincs külső beavatkozás, elég sokáig el lehet nyújtani a hatalom gyakorlását – mondja az elmúlt három év tanulságai kapcsán N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet-szakértő. A Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója szerint a líbiai Kadhafi szintén visszavágott, de a NATO-akció rövidesen megpecsételte a sorsát, míg a tunéziai Ben Ali vagy az egyiptomi Mubarak bukását váratlanul ki tudta kényszeríteni az utca, az „arab tavasz” eseménysorozatának részeként. Előbbi elmenekült, utóbbit pedig perbe fogták, rács mögé is került. Az ifjabb Aszad azonban maradt.

– A szíriai különösen vegyes összetételű, heterogén társadalom etnikailag és vallásilag egyaránt, az említett más példákhoz képest – magyarázza N. Rózsa Erzsébet. Úgy véli, hogy a szabadon nyilvános mecsetbe látogató, ott rokonszenvvel fogadott szíriai elnöknek a lehető legtisztább választásokon is jó esélye lenne a győzelemre.

„Az országban a jelentősebb kisebbségek, az alaviták többsége, a keresztények, a drúzok, a kurdok számára az Aszad-rendszer viszonylagos biztonságot jelentett. Utóbbiak, akik az iraki kurd autonómiát tekintik mintának, hallgatólagosan támogatják Damaszkuszt, miután kvázi önkormányzatot alakíthattak az északkeleti országrészben. Sokan e csoportok tagjai közül fenyegetve érzik magukat a feltételezett szunnita bosszú által. De a tengerparti szunnita kereskedő középosztály is viszonylagos jólétet élvezett Aszadék uralma alatt; a mostani felfordulás a lehető legnagyobb csapás a kereskedelemnek.”

Fő külső támogatókként Aszad Moszkva és Teherán segítségét élvezi, és utóbbiak révén is befolyása van a kisszomszédnál, Libanonban is. Az azonban, hogy a főleg kezdeti megrázkódtatások és dezertálások dacára 34 hónapja kitart a harcmezőn, miközben a lázadókat az öbölállamok és a Nyugat is támogatja, a „furcsa háborúnak” is betudható. – Nincs összefüggő front, és nem két, egyaránt jól megszervezett katonai erő áll egymással szemben. A konfliktus sok kis helyi háborúból áll össze: vannak körülzárt, sőt kerületenként felosztott városok – mondja a Közel-Kelet-szakértő. „Egy olyan helyzet, amelyben az ellenzék is széttöredezett, és híján van a nehézfegyverzetnek, az egyetlen központilag szervezett erő, a kormányoldal malmára hajtja a vizet.”

Bassár el-Aszad szíriai elnök tábornokokkal vonul be még 2010-ben egy díszebédre Damaszkuszban. Nem lehet képes visszanyerni a legitimitását