A radikális kormányellenes tüntetőket és a rendfenntartó erőket pravoszláv papok igyekeztek lebeszélni az erőszakról, amit nehezít, hogy életbe léptek azok, az ellenzék szerint a szabadságjogokat korlátozó törvények, amelyek elfogadása újabb tiltakozóakciókhoz vezetett. A kormányellenes erők vezére, Vitalij Klicsko, aki az utcai harcok kirobbanása után, vasárnap este már járt Viktor Janukovics államfőnél, kedden az elnöki hivatalba ment.

Az ellenzéki követelésekről akart beszélni Janukoviccsal, ám – az Ukrinform hírügynökség szerint – csak a politikai válság rendezésére az elnök által létrehozott munkabizottsággal találkozott. A közvetlen párbeszéd tehát még mindig várat magára. A kormányellenes erők ugyanis Janukoviccsal akarnak tárgyalni, az elnök által megbízott testület vezetője, a nemzetbiztonsági és védelmi tanács első embere, Andrij Kljujev pedig hangoztatta: nehéz konzultációkat folytatni akkor, amikor az utcákon rendbontások zajlanak.

A feszült helyzetben is lát esélyt a párbeszédre Volodimir Feszenko politológus, a kijevi Penta politikai elemzőközpont igazgatója. Reménykeltő, hogy az államfő – a szembenállás két hónapja alatt először – vasárnap fogadta Klicskót – mondta lapunknak. Persze nem tudni, hogy a hatalom taktikázik-e, vagy tényleg megkezdődik a kompromisszumkeresés, és az esetleges megegyezést elfogadják-e a tüntetők. Merthogy az elemző szerint új fázisába lépett a válság.

 – A demonstrációk ellen hozott új törvények miatt tovább éleződött a hatalom és ellenfeleinek viszonya, a tüntetők radikális szárnyát pedig már nem ellenőrzi az ellenzék. Vagyis nő a veszélye annak, hogy az események végképp kicsúsznak a kontroll alól – fejtegette Feszenko a Népszabadságnak. Így aztán a polgárháború veszélyét is valósnak tartja, igaz, nem a „klasszikus formában”. Amolyan „hideg polgárháború” már most is zajlik – véli az elemző, aki szerint sztereotípiát és propagandafogást vett elő Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, amikor az ukrajnai konfliktust a nyugati politika következményének nevezte.

 – A Nyugat rokonszenvez a tiltakozókkal, az európai integráció pártján álló ellenzékkel, de erős túlzás, hogy kívülről szerveznék a válságot. Annak belső okai vannak. Tiltakozóakciók voltak 2010-ben és 2011-ben is, a 2004-es narancsos forradalomról nem is beszélve. Az uniós társulástól való visszalépés, a tiltakozók tavaly november végi szétkergetése csak katalizátorként szolgált – mondta. Emlékeztetett viszont arra is, hogy a lakosság jelentős része – főleg a keleti és déli országrészekben – Janukovicsot támogatja. Az elnök népszerűsége decemberben nőtt.

Sokan, akik a szociális és gazdasági helyzet miatt csalódtak benne, újra melléálltak, a kormányellenes akciókkal nem értenek egyet. – Janukovics népszerűsége tavaly december végén hat százalékkal nagyobb volt, mint egy évvel korábban – idézte Feszenko a legutóbbi felméréseket, amelyek szerint az államfő a biztos szavazók 25–30 százalékára számíthat, míg a fő vetélytársává előlépett Klicsko mintegy 15–20 százalékra. Ha most lenne az elnökválasztás, az első fordulót Janukovics nyerné, a másodikban azonban már alulmaradna az ökölvívóból lett politikussal szemben.