Teherán két fronton küzd
A hétfő „első blikkre” jól kezdődött: Irán, ahová szombaton érkeztek meg újabb körben a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrei, most tette meg az első látható lépést nukleáris programja visszafogására azóta, hogy tíz évvel ezelőtt nyilvánosságra kerültek annak első részletei. Ezzel, amely magában foglalja az urán húsz százalékra, vagyis kritikusnak tartott szintre való dúsításának leállítását, Teherán azt a kötelezettségét teljesíti, amelyben novemberben állapodott meg a nemzetközi hatokkal (az ENSZ BT öt állandó tagjával, valamint Németországgal).
Cserébe az EU és az USA egymással összehangolva feloldja a Teheránt sújtó szankciók egy részét, és lehetővé teszi a vegyipari termékek, valamint az arany és más nemesfém kereskedelmét. A cégek újra vállalkozhatnak az iráni nyersolaj szállítására, illetve biztosítást köthetnek ilyen szállítmányokra. Legalábbis hat hónapig: a hatok ennyi időt adtak maguknak, hogy végleges egyezményt dolgozzanak ki Iránnal. Fontos térségbeli vagy globális szereplők, mint Izrael vagy az amerikai republikánusok, nem bíznak az egyezség sikerében, attól tartva: Teherán csak időt nyer.
– Bizonyos, hogy negatív irányba, azaz lefelé hat az olaj árára a szankciók enyhítése, de túlzott mértékű reakciókra valószínűleg nem lehet számítani – mondta lapunknak Pletser Tamás, az Erste Bank olajpiaci elemzője, aki ezt két okkal is magyarázza. A büntetőintézkedések feloldása lépésekben várható, így fél-egy éven belül tisztább lehet majd a kép. Másrészt a többéves szankciók alatt minden bizonnyal jóval napi 3 millió hordó alá csökkent az export. „Kérdés az is, mennyire sínylették meg a szankciókat a létesítmények, illetve 3–5 éves távlatban az, milyen mértékben engedik vissza a nyugati cégeket a piacra”. A büntetőintézkedések enyhítése magukra az európai vagy amerikai piacokra nem vonatkozik. Elsősorban hat nagy ázsiai ország, így Kína vagy Japán számára teszi lehetővé az iráni nyersolaj könnyebb beszerzését. Teheránban megnő a pénzforgalom, és mintegy 4,2 milliárd dollárnyi kintlévőség szabadul fel külföldön, írják a hírügynökségek.
De mind az amerikai szenátus, mind pedig az iráni parlament biztosítékokat épített be. A Fehér Ház figyelmeztette a kongresszust, ne torpedózza meg az atomalkut azzal, hogy az iráni olajexportot megbénító újabb büntetőintézkedéseken dolgozik. Ezt a külpolitikai kérdésekben keményvonalas republikánusok mellett Barack Obama elnök demokrata párttársai közül is sokan támogatják. Az elnök ugyan megvétózhatja a törvényt, de ezt felülírja, ha a szenátorok kétharmados többséggel rendelkeznek. Amerikában választási év van: mint minden páros esztendőben, ezúttal is ringbe száll a szenátorok egyharmada, és számos szövetségi államban „ül” a keménykedés az ajatollahokkal szemben.
Harry Reid, a szenátusi demokrata többség vezetője azon van, hogy ne szavazzanak erről január végéig, amikor is Obama értékeli az „unió” szokásos éves helyzetét. Kérdés, meddig tudja ezt tartani Reid. Irán pedig eközben, még a tavalyi év végén olyan törvényjavaslatot „készített be”, amellyel akár 60 százalékos szinten folytathatná az urándúsítást, válaszul Washington hozzáállására. Ezt még nem fogadták el.
Egyelőre beláthatatlan, hogy visszahat-e, és ha igen, miként a Haszan Róháni iráni elnök tavalyi megválasztásával kezdődött amerikai–iráni enyhülésre, hogy a szíriai ellenzék mellett hétfőn már az Egyesült Államok is azt várta az ENSZ-től: vonja vissza az Iránnak szóló meghívást a Genf–2 néven ismertté vált békekonferenciára. A szerdai kezdéssel tervezett fórumon több nemzetközi szervezet mellett mintegy negyven ország lesz jelen; hazánk az EU révén képviselteti magát.
Egyelőre azonban nem világos, sor kerülhet-e érdemben az eseményre. Szombaton Bassár el-Aszad elnökdiktátor ellenzéke ugyan arról döntött Isztambulban, hogy képviselteti magát Genfben, de ez hétfőre megkérdőjeleződött. Ha megérkeznek oda, újra szavazhatnak az ügyben. El-Aszad nem lesz jelen, de emberei igen.
A vitát az váltja ki, hogy Teherán elfogadja-e a mostani konferencia előzményén, a 2012-es Genf–1-en megfogalmazott kommünikében foglaltakat, vagyis egy „közös megegyezéssel” kiválasztott átmeneti kormány felállítását. Teheránban azt közölték, az iszlám köztársaság nem fogad el előfeltételeket a részvételre vonatkozóan, de nem is támaszt ilyeneket. Ám John Kerry amerikai külügyminiszter ragaszkodott hozzá a genfi meghívóval, Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárral egyeztetve, hogy az átmenet folyamatának Aszad távozásával kell végződnie, és ezt Iránnak világosan ki kell mondania, ha részt akar venni Genfben. Mindez az amerikai politika „arcmentését” is jelenti az egyébként sokszorosan megosztott, egyre inkább egymással is harcoló szíriai lázadók irányában. A csaknem három éve tartó, nyílt polgárháborúvá fajult fegyveres konfliktusban immár mintegy 130 ezren vesztették életüket, a 22 milliós ország tizede külföldre menekült, a lakosság felét humanitárius válság fenyegeti.
