Dúl a csendes polgárháború
Hogy ez utóbbival kezdjük: a kormány szerint a török lírának a válság kirobbanása, azaz december 17. óta elszenvedett árfolyamesése és a török tőzsde reagálása fél éven belül 100 milliárd dolláros veszteséget okoz az országnak. A korrupcióról eddig is tudtak a beruházók, most azonban még óvatosabbak lesznek. A pártnak alárendelt igazságszolgáltatás pedig elriasztja a külföldi üzletfeleket.
Az említett napon, december 17-én sorozatos letartóztatásokra került sor, amely három, párhuzamosan folyó rendőri-ügyészségi nyomozás eredménye volt. Minden ügy a kormányhoz, illetve a hatalmat gyakorló Igazság és Fejlődés Pártjához (AKP) kötődik. Három miniszter fiát tartóztatták le, kettő előzetesbe is került, akárcsak az állami tulajdonú Halkbank elnökvezérigazgatója.
A letartóztatottak között sok főtisztviselő és nagyvállalkozó van. Az egyik gyanúsított iráni eredetű üzletember. Róla kiderült, hogy a Halkbank segítségével, kormányzati jóváhagyással kerülte meg az Irán elleni nemzetközi korlátozó intézkedéseket, sok milliárd dollár értékben exportálva aranyat az iszlám köztársaságba. A nyomozók sok millió dollárt találtak cipősdobozokba rejtve a miniszterfiúk és a bankvezér lakásán.
Recep Tayyip Erdogan kormányfő azonnal ellentámadásba lendült. A korrupciós nyomozásokat puccsnak nevezte, amely őt akarta kikezdeni. (Kiderült, hogy az ő fia ellen is nyomoztak.) Azóta is fenntartja álláspontját: nem a korrupció, hanem a nyomozás az, amely „fekete folt a demokrácián.” A kormány szinte azonnal harcot indított, először is a saját rendőrsége és ügyészsége ellen. Rendőri vezetők sokaságát váltották le, helyezték át.
Ügyészektől vették el az ügyeket, bírókat vádoltak meg. A kormány propagandagépezete szerint ők egy „külföldről mozgatott összeesküvés” tagjai, akik a török demokráciára törnek. Erdogan megvádolta a külföldet is, és megfenyegette az amerikai nagykövetet és az Európai Uniót is, amikor azok figyelmeztették a hatalmi ágak szétválasztásának fontosságára. Miközben a kormányközeli korrupciós ügyeket felgöngyölítő nyomozás folytatódik, a kormány általános támadást indított korábbi szövetségese, a Fethullah Gülen iszlám hittudós vezette Hizmet (Szolgálat) mozgalom ellen.
Ez az adok-kapok folyik tehát most. A kormányzat elhatározta, hogy többsége birtokában maga alá gyűri az igazságszolgáltatást. A lépésre aggodalommal reagált az Európai Unió. Stefan Füle bővítési EU-biztos azonnal konzultációt kért az új török Európa-ügyi minisztertől. (Elődje kénytelen volt távozni, mert korrupcióval gyanúsítják.) A politikai eliten belüli feszültséget jól mutatja a múlt hét végén, az ankarai parlamentben kitört verekedés is: az egyik AKP-képviselő fejberúgta a bírói-ügyészi egyesületnek egy bizottsági ülésen szót kérő elnökét.
Erdogan erre a bírót kérdezte: miért ment oda? A kormányfő és közeli hívei eddig minden kritikára azzal reagáltak: azok támadják Törökországot (vagyis őket), akik irigyek a sikerekre. S nem akarják, hogy felépüljön az új repülőtér és az új híd a Boszporuszon. A válságközeli helyzet azonban arra kényszerítette Erdogant, hogy hátrébb lépjen. Abdullah Gül államfő is mérsékletet kért. Leült tárgyalni a parlamenti ellenzék vezetőivel, akik együttműködést ígértek az igazságszolgáltatás igazgatásának reformjában, ha a kormánypárt visszavonja törvényjavaslatát.
A változtatások után a parlamenti többség uralta volna az igazságszolgáltatási rendszert. Erdogan azt mondta, hogy kész az együttműködésre az ellenzékkel. Annak még nincs jele, hogy rendeződik-e a viszony a Gülen-mozgalom és az AKP között. Noha látszólag ezek elvek, kiderült, hogy a Hizmet nem hagyja magát kiszorítani, mert hatalomról és sok pénzről van szó. Erdogan feltehetően sejti, hogy ha nem békül meg Gülennel, akkor súlyos csapás érheti pártját a március 30-i helyhatósági választásokon. Ez megtörné az AKP tizenkét éve tartó diadalútját. A korrupciós ügyeket pedig nem lehet a szőnyeg alá söpörni, mert ezt a társadalom aligha viseli el.
