Az elmúlt negyven év legjobb üzletét köti a magyar kormány – állították munkatársunknak kormányzati források, még az Orbán–Putyin aláírás bejelentése előtt. Ami a korábbi, „nem leszünk a Gazprom legvidámabb barakkja”, „Európában elszaporodtak Putyin pincsijei” típusú megnyilvánulásokat és az Orbán Viktor által képviselt energiadiverzifikációt illeti, kormányoldalról ezekre az a válasz: nem lesz új függőség. Nem jönnek be az amerikaiak, nem jönnek be a franciák, és nem szolgáltatjuk ki magunkat más nagyhatalomnak. Ráadásul „ma is függünk az oroszoktól, ami a paksi atomerőművet illeti” – állítják. Orbán Viktor szerint állítólag mindez csökkenti az ország kiszolgáltatottságát. A „szakmai” kormányzati érvelés pedig úgy hangzik: amikor csúcsra jár az atomerőmű, csak hatvan százalékát produkálja a napi áramfogyasztásnak, a magyar energiaszükséglet negyven százalékát más, zöldenergia-forrásból kell megszerezni.

A Paks-sztorinak ez a része egy évvel ezelőtt, 2013 elején kezdődött Moszkvában az akkori Orbán–Putyin-találkozón, a magyar–orosz konszolidációs folyamat eredményeképpen – ezt Lázár János is megerősítette egy tegnapi háttérbeszélgetésen. Ez fordulat volt, hiszen a Gyurcsány-kormány idején még „hidegrázó volt a valóság” Orbán és Putyin között. Az események 2013 nyarán gyorsultak fel, akkor már látni lehetett: reális esély van rá, hogy a 2014-es választásokat megnyerje a Fidesz. A gazdasági növekedés versenyképességi kérdés, olcsó áram nélkül nincs versenyképesség – hangzott a magyar miniszterelnök képlete.

Forrásaink szerint 2013 tavaszán Orbán Viktor sokfelé kezdett el tájékozódni, e sorban folytak az RWE-vel és a Deutsche Telekommal is „konszolidációs megbeszélések”, és megszületett a miniszterelnöki konklúzió: a legfontosabb kérdés a következő húsz évben Európában az, hogy a német iparnak ki tud olcsó áramot, energiát biztosítani. A megállapodást tehát nem a rezsicsökkentés indukálta, mert az olcsó áram főleg az ipar számára fontos. A háttérben a nagy német termelőszektor kedvezményhez juttatása áll. Ez időben egybeesett azzal, hogy az oroszok jelezték: készek „értelmes” ajánlatot tenni a paksi atomerőműkapacitás fenntartásával két új blokk építésére.

Orbán 2013 augusztusában találkozott Budapesten Szergej Kirijenkóval, a Roszatom elnökével. A megállapodás is körvonalazódott, mégpedig úgy, hogy a paksi üzlet „semmivel sem lesz összekötve, szó sincs a gázszállítási szerződések jövőjéről”. Már a tavalyi Orbán–Putyin-találkozón tett az orosz fél olyan javaslatot, hogy üzemeltetik is az erőművet (ahogyan Törökországban is), Magyarország viszont ragaszkodott hozzá, hogy az erőmű folyamatosan magyar állami tulajdonban legyen. Az oroszok hitelt nyújtanak a projekthez, a felső határ háromezermilliárd forint, és a magyar fél negyvenszázalékos magyar beszállítói arányt küzdött ki. Lázár tavaly augusztusban kapta a megbízást, hogy vezesse a paksi projekt szupertitkos kormányzati munkabizottságát. „Szeptember eleje óta a tárgyalások heti-napi rendszerességgel, nagy intenzitással folytak a Roszatom és a magyar kormány között. Az érdemi tárgyalásokat Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Orbán Gábor NGM-államtitkár, valamint Szijjártó Péter külgazdasági és külpolitikai államtitkár vitte, és mindenekelőtt Lázár János szűk, de operatív csapata. Az MVM, az NFM, a paksi menedzsment technikailag vett részt, a politikai döntéshozatalra a legmagasabb szinten került sor.” A magyar kormány hivatalosan tájékoztatta Brüsszelt is, és megszerezte az előzetes hozzájárulást az orosz–magyar államközi megállapodáshoz. Így a projekt Brüsszel teljes jóváhagyását élvezi – állította tegnap Lázár, kiemelve, hogy külön tender kiírása nélkül szentesítették a magyar–orosz államközi megállapodást. Mindebben döntő szerepe volt a Rothschild-csoportnak, amelynek fő profilja a globális pénzügyi tanácsadás. Szintén a Rothschild-csoport tanácsára fogadott fel a magyar kormány egy német ügyvédi irodát, a Hengeler Mueller nemzetközi jogi tanácsadó céget, amelynek sikerült minden ajtót megnyitnia Brüsszelben, hogy az egész konstrukció megfeleljen az EU-jognak.

Orbán és Putyin között pedig „egy rendkívül befolyásos német iparbáró” közvetített mindvégig – mondta lapunknak egy kormánytag, hozzátéve: a magyar miniszterelnök épp az atomenergia „vonalán” pozicionálhatja újra magát a nemzetközi politikában.