Az egyezség egyik legfőbb pontja, hogy Teherán a nemzetközi szankciók enyhítése fejében felfüggeszti az öt százalék feletti urándúsítást. Húsz százalék felett már nagy a kockázata annak – állítják a nagyhatalmak –, hogy a készletet fegyverszintűre dúsítják. Barack Obama amerikai elnök üdvözölte, hogy hamarosan megkezdődik a végrehajtás, miközben a kongresszus újabb szankciókkal fenyegeti Iránt. De a Fehér Ház nem akarja engedni, hogy a törvényhozás kisiklassa a folyamatot: Obama elnöki vétóval is megfenyegette a Capitoliumot, ha még rövidebbre akarná fogni a teheráni gyeplőt. Az elnök szerint a kardcsörtetők háborúba sodorhatják az országot. Haszan Aszafari, az iráni parlament külügyi bizottságának elnöke pedig azt közölte a Fars hírügynökség beszámolója szerint, hogy Iránban „beélesítik” a még decemberben kidolgozott törvényjavaslatot, ha Washington újabb, őket sújtó szankciókat fogadna el. Így 60 százalékos szintre is dúsítanának uránt.

– A szankciók megtették a hatásukat, most Teheránnak is nagyon az érdekében áll, hogy enyhüljenek. Irán nemcsak ezektől szabadulhat meg, hanem ahhoz a lehetőséghez is hozzájut, hogy megszűnjön pária ország lenni, és a síiták révén még nagyobb befolyást gyakoroljon a térségben, Izrael és Szaúd-Arábia rovására – mondja Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai és Védelmi Kutatóközpontjának igazgatója. A biztonságpolitikai szakértő szerint „hatalmas stratégiai játék zajlik” a háttérben, Obamát pedig a következő megfontolások vezethették, amikor úgy döntött, megpróbál kiegyezni Teheránnal. Egyrészt jobb Iránt így elfogadni térségi nagyhatalomnak, mint atomfegyverrel együtt, amelyet legfeljebb késleltetni tudnának, megakadályozni nem. Másrészt Obama, aki nem akar újabb háborúkba belekeveredni, Irán szíriai, iraki és afganisztáni befolyását is szem előtt tarthatta. – Személyes érdekei is fűződnek a megegyezéshez: ha kezet fog a tavalyi elnökválasztáson győzelmet arató Haszan Róhánival, erről lehet majd emlékezetes elnökségének nyolc éve. A kongresszusi képviselőket pedig saját belpolitikai megfontolásaik vezérlik, nem Obama sikere – állítja Tálas. A Fehér Ház egyfajta enyhülésben, „fárszi peresztrojkában” is bízhat.

Brüsszelben pillanatnyilag úgy látják: az iráni egyezséggel az újonnan létrejött Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), azaz a Catherine Ashton kül- és biztonságpolitikai főképviselő vezetésével működő uniós „külügyminisztérium” óriási sikert könyvelhetett el. Kérdés, milyen mértékben járultak hozzá ehhez az EU által Iránnal szemben alkalmazott szankciók, miközben például a Fehéroroszországgal szemben évek óta érvényben lévők nem hoztak látványos eredményt. Az olaj- vagy a pénzügyi szektort sújtó szankciók hatékonyságát nemigen lehet mérni, derült ki brüsszeli tudósítónk a témával foglalkozó diplomatákkal, eurokratákkal folytatott beszélgetéseiből. (Beszélgetőtársaink nevük elhallgatását kérték az ügy kényessége miatt.) – A csillagok szerencsés együttállásának is tekinthető a siker – mondja egy uniós diplomata, aki közelről ismeri a büntetőintézkedéseket. – Nemcsak az amerikaiak háttérbe húzódása, de az iráni rendszer változása, a Róháni által képviselt új vonal is kellett hozzá. Akármennyire szorongatunk is egy rezsimet, mindig marad még pénze. A szankciók a lakosságot érintik, és így lehet eredményt elérni, hiszen a lakosság nyomást gyakorol a vezetésre – utal interjúalanyunk arra: az iráni gazdasági helyzet tarthatatlansága is szerepet játszhatott a teheráni vezetés döntésében. Irán olajkivitele megcsappant, belkereskedelme sok tekintetben barterügyletekre állt rá.

Egy az EKSZ-nél dolgozó szakértő óvatosabban fogalmaz. Emlékeztet, az EU minden évben felülvizsgálja a világszerte alkalmazott büntetőintézkedéseit. A tagállamok viselkedéséből úgy tűnik, pontosan tudják, mi a jó nekik. Irán esetében az ENSZ-szankciókon túlmenő uniós intézkedéseket elsősorban a britek és a franciák dolgozták ki, saját információikra alapozva. A politikai döntés a szankciókról a tagállamok közötti munkacsoportokban születik, ezt aztán a szankcióról szóló jogszabály kidolgozása során tovább pontosítják, „finomhangolják”. Nincs uniós szintű hatástanulmány arról, milyen következménye lesz a szankcióknak az egyes tagállamokban, ezt mindenkinek magának kell felmérnie, és e szerint kell lobbiznia. Az olajimportőr Görögország például hiába ágált az iráni olajszállítmányokkal szembeni szankciók ellen. Sikertelen maradt, valószínűleg a görögök mostani általános megítélésének betudhatóan is. Magyarország általában energiaügyekben kér kivételt: korábban a Mol tulajdonában lévő olaszországi mantovai finomító profitálhatott abból, hogy az olasz ENI olajtársaság bizonyos fokú mentességet kapott az iráni olajembargó alól –mondták forrásaink. – Bizonyos esetekben, ahol a szankciók régóta fennállnak, az adott országok megtanultak velük együtt élni, például úgy, hogy álcégeket hoznak létre – teszi hozzá egy diplomata. Az Iránnal szembeni EU-szankciók részleges feloldásáról hivatalosan a tagállamok tanácsa dönt, miután a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség igazolta, hogy Irán valóban megtette azokat a lépéseket, amelyeket a genfi megállapodásban ígért. Akkor a többi között uniós cégek újra tudnak majd iráni olajat szállítani nem uniós országba.

Árfolyamok egy teheráni pénzváltó kirakatában