Pedig, mint lapunknak telefonon elmondta, teljes állásban dolgozik. Csak épp a Dunkin’ Donuts kávézólánc alkalmazottjaként olyan alacsony bért kap, hogy abból nem tudnak tisztességesen megélni. Ezért is döntött úgy tavaly augusztusban, majd decemberben is, hogy csatlakozik ahhoz az Amerika-szerte kibontakozó mozgalomhoz, amely a minimálbér emelését tűzte ki céljául, és sztrájkba lépett. A Fight For 15, azaz Harc a Tizenötért nevű civil szervezet azt követeli, hogy legalább 15 dollár (3300 forint) járjon egy óra munkáért. A szövetségi szinten meghatározott minimális órabér már több mint négy éve 7,25 dollár.

Ettől az egyes államok felfelé eltérhetnek, és általában magasabban is szabják meg a határt: Connecticutban január elseje óta 8,70 dollárra emelkedett, egy év múlva pedig kilenc dollár lesz. A helyi ct.com portál kiszámolta: ha valaki tavaly teljes állásban dolgozott, és az államban akkor érvényes minimálbért kapta, akkor éves jövedelme még mindig alatta maradt a gyermeket nevelők számára megállapított szegénységi küszöbnek. „Szlogennek jó, de nem kell 15 dollárra emelni az órabért. Szerintem 12-14 dollár elég lenne, abból már normális életkörülményeket lehetne teremteni”, mondta Burgos. Ám a jelenlegi minimálbér „egyszerűen őrület.

Éjjel-nappal dolgozol, mégsem élsz meg, a nagyvállalatok meg csak egyre gazdagabbak.” Ő óránként tíz dollárért dolgozik, de mindennap meg kell gondolnia: benzint vegyen az autójába vagy tejet a gyerekeknek. És nem biztos, hogy a legnagyobbnak, aki tavaly kezdte az iskolát, meg tud majd venni minden tankönyvet. Burgos a középiskola befejezése óta, nyolc éve dolgozik a Dunkin’ Donutsnál. Hamar menedzser lett, ekkor valamivel többet keresett. Ám elkezdett egy tanfolyamot, amihez több időre van szüksége, így inkább visszalépett a ranglétrán. Ez persze fizetéscsökkenéssel járt. „Amikor először hallottam róla a tévében, hogy néhol sztrájkot szerveztek, kicsit utánanéztem a dolgoknak. Aláírtam egy petíciót is”, mondta.

Majd úgy döntött, ő maga is megpróbálja meggyőzni munkatársait, hogy csatlakozzanak az akcióhoz. Augusztus 29-én végül heten nem vették fel a munkát, és nagy médiafigyelmet kaptak. Egyházi, valamint civil szervezetek is tüntettek mellettük. December 5-én hideg volt és esett az eső, ám még többen voltak, mint először. Állítása szerint nem félt attól, hogy kirúgják. Sőt a megmozdulás után a vezetőség mindenkinek fizetésemelést is ígért, amelyet a többiek meg is kaptak. Ő valamiért még nem. Az első ilyen sztrájk 2012 novemberében New Yorkban volt, amikor egy McDonald’s előtt elégedetlen munkavállalók tüntettek. A nap végére sok más étteremlánc üzletének dolgozói is csatlakoztak hozzájuk.

Az egynapos „villámsztrájkok” azóta minden nagyobb amerikai városra átterjedtek, ennek volt része Burgos és kollégái megmozdulása is. Az első tiltakozás óta a minimálbér egyre fontosabb kérdésévé vált az amerikai közbeszédnek, és várhatóan az idén ősszel esedékes félidős szenátusi és kongresszusi választások előtt is kulcsfontosságú kampánytéma lesz. Sok millióan vannak ugyanis Amerikában, akik dolgoznak ugyan, de olyan alacsony a bérük, hogy abból nem tudnak megélni. Ezért két-három állásuk is van, és emellett a szövetségi vagy állami szociális ellátórendszerre, illetve magánadományokra támaszkodnak, hogy el tudják tartani a családjukat. Legtöbbjük felszolgáló, gyorséttermi vagy kiskereskedelmi dolgozó (pénztáros, eladó, polcpakoló).

Az adófizetők pénzéből kompenzálják az alacsony béreket

Az Illinois-i és a Kaliforniai Egyetem kutatóinak októberben publikált tanulmánya azt vizsgálta, milyen helyzetben vannak a legalacsonyabb beosztásban dolgozó gyorséttermi dolgozók. Felhívják a figyelmet: míg az amerikaiak többsége úgy gondolja, hogy ezekben a munkakörökben a zsebpénzükért iskola után dolgozó gimnazistákat találunk, ez nincs így – 68 százalékuk már nem jár iskolába, és létfontosságú számukra az itt keresett pénz. Átlagos órabérük 8,69 dollár, ám a helyzet még rosszabb amiatt, hogy 87 százalékuk semmiféle betegbiztosítást nem kap. Ráadásul nem is jut nekik teljes állás, a tanulmány szerint hetente átlagosan csak 30 órát dolgoznak. Mindez súlyos terheket ró az adófizetőkre: a szövetségi és állami szinten működtetett szociális ellátórendszer évi hétmilliárd dollár támogatást juttat nekik.

Ennek közel fele, 3,9 milliárd dollár egészségbiztosítási támogatás. A többi az alacsony keresetűek, illetve családosok által igénybe vehető adókedvezmény vagy étkezési jegy. Az összes szociális támogatás 63 százaléka olyan családokhoz kerül, ahol legalább egyvalaki dolgozik, azaz nem munkanélküliek. Az sem megoldás, ha valakinek sikerül teljes munkaidős állást találnia, ugyanis az órabér olyan kevés, hogy még teljes állású keresővel rendelkező családok is szorulnak segélyre. A szerzők hangsúlyozzák: az alacsony bérek költségét az adófizetők állják, ám ez a tény hiányzik a szegénységről, munkavállalásról és az állam felelősségéről folytatott társadalmi és politikai vitákból.

A munkahelyi egyenruhában mennek ételadományért

Ráadásul a megszorítások miatt folyamatosan csökkenő állami támogatás nem is elég, ezért egyre többen fordulnak segítségért civil szervezetekhez. Ennek az egyik legismertebb módja az „ételbank”, ahol a rászorulók élelmiszert, például rizst, tésztát, hús- vagy halkonzervet, zöldségeket kaphatnak. A The Washington Post (WP) év végi riportja szerint az amerikai főváros környékén is egyre többen és gyakrabban keresik fel ezeket a központokat. „Régen ez olyan élelmiszerforrás volt, amelyet csak vészhelyzetben vettek igénybe. Volt egy rossz hónapjuk, de utána minden visszatért a régi kerékvágásba. De ma már egyre nehezebben állnak talpra a családok” – mondta el a lapnak Jenna Umbriac, a Gaithersburgban található Manna Élelmiszerközpont egyik vezetője.

„Nagyon sok az olyan ügyfelünk, aki dolgozik, de rosszul fizetett. Takarítónők. Szobafestők. Munkások” – magyarázta Roxanne Rice, a Food for Others (Ételt Másoknak) nevű szervezet ügyvezető igazgatója a WP-nek. Sokan munkaruhájukban mennek ételért, a pólókon olyan üzletláncok logóival, mint az irodaszereket áruló Office Depot és a Staples vagy a McDonald’s. Merrifield városában a a talál ható raktárukból tavaly július és október között nyolcezernél is többen vittek ételt, míg egy évvel korábban ugyanebben az időszakban még csak 6200-an. Épp élelmiszerért állt sorba a 49 éves Crystal Sikes, amikor a lapnak nyilatkozott. Alkalmi munkákból él: gyerekekre vigyáz, takarít és varr. A neki juttatott élelmiszerjegyek összege az elmúlt fél évben a megszorítások miatt heti 160 dollárról 111 dollárra csökkent.

„Nem csak ülünk és várjuk a segélyt. Próbálunk tenni valamit. Néha el kell dönteni, mi a fontosabb, eszünk vagy ne fázzunk. Néha bizony a fűtés győz” – mondta. A gyorsétteremláncok képviselői szerint béreiket nem arra találták ki, hogy abból valaki családot tartson fenn. Az, hogy ez így alakult, a gazdasági folyamatoknak köszönhető. „A minimálbérnek sose volt célja, hogy abból meg lehessen élni. Már a kezdetektől fogva a kezdők és a képzetlen munkaerő volt a célcsoportja” – nyilatkozta a The New York Timesnak (NYT) Steve Caldera, az étteremláncokat tömörítő International Franchise Association elnöke. Emellett azzal érvelnek, hogy túl alacsony haszonkulccsal dolgoznak, ezért a minimálbér-emelés miatt üzleteket kellene bezárniuk, ami elbocsátásokkal járna.

Gyűjtés a rászoruló kollégáknak

A problémával ők is tisztában vannak, ám a kezelésére tett kísérletek eddig finoman szólva is félresikerültek. Nagy nyilvánosságot kapott és bejárta az internetet egy fotó, amelyből kiderült: az ohiói Canton városában egy Walmart áruház dolgozói élelmiszergyűjtést rendeztek rászoruló kollégáik számára. A cég szerint nem arról van szó, hogy nem fizetnek annyit a dolgozóknak, hogy abból megéljenek, hanem a hirtelen rossz helyzetbe került (például válófélben lévő) munkatársaknak próbálnak így segíteni. Köznevetség tárgya lett a McDonald’s is, amely életvezetési tanácsokat adott munkatársainak. Egy belső használatra szánt weboldalon listát tettek közzé olyan tippekkel, mint hogy a munkatársak énekeljenek magukban, csökkentendő a stresszt, illetve egy étkezést bontsanak többfelé, így tovább érzik úgy, hogy teli a hasuk.

Fordult a politikai széljárás, ügy lett a minimálbér-emelésből

Egy másik McDonald’s-tanács „mintaköltségvetést” készített a munkavállalóknak, hogy könnyebben be tudják osztani a pénzüket. Még nekik is csak úgy jött ki a matek, hogy a „mintadolgozónak” eleve van egy másodállása, és nem költ egy fillért sem fűtésre, benzinre vagy élelmiszerre, a betegbiztosítása pedig csupán 20 dollárba kerül (ez nem életszerű). Olyan sokan kifigurázták a tanácsadó oldalt, hogy a McDonald’s el is tüntette az internetről. Úgy tűnik, a tiltakozó akciók meghozták az eredményt, ugyanis egyre fontosabb téma Washingtonban a minimálbér kérdése. A politikai széljárás is segít. Olyan sok támadást kaptak a demokraták az elmúlt hónapokban az Obama-féle egészségbiztosítási reform, illetve annak problémás bevezetése miatt, hogy úgy döntöttek: népszerűbb témára koncentrálnak. Az elnök is támogatásáról biztosította azt a szenátusi (demokrata) javaslatot, amely óránként 10,10 dollárra emelné a minimálbért.

A megnövekedett terheket enyhítendő a javaslat adókedvezményt adna a kisvállalkozásoknak befektetéseik után. Az NYT forrásai szerint a Fehér Ház, a szakszervezetek és liberális csoportok december utolsó heteiben találkozókon és konferenciahívásokon egyeztetve megállapodtak arról, hogy legfontosabb kampánytémájuk a szövetségi minimálbér emelése lesz. Az ügy mellett elsősorban Obama és a kongresszusi vezetők fognak érvelni. Emellett a „billegő” államokban megpróbálják majd elérni, hogy a minimálbér-emelés népszavazási kérdése novemberben kerüljön rá a szavazólapokra, azaz az államonkénti emelés mellett is kiállnak. Reményeik szerint ez a mozgósításban is segítségükre lesz: a demokraták számára oly fontos fiatalok, illetve a kisebbségekhez tartozók közül általában kevesebben mennek el szavazni félidős választásokon, mint azokban az években, amikor elnököt is választ az ország.

A republikánusok ellenzik az emelést, mert úgy vélik, hogy az elbocsátásokhoz vezetne. Szerintük inkább az adókedvezmények bővítésével kell a rászorulókat segíteni. Épp ezért nem valószínű, hogy az említett szenátusi törvényjavaslat átmenne a republikánus vezetésű képviselőházon – az erre tett kísérletek az elmúlt években rendre elbuktak. Legutóbb tavaly március 15-én voksoltak a témáról, akkor a legkisebb órabér 10,10 dollárra emelése egy munkaerőpiaci-továbbképézési törvénycsomagban szerepelt. Minden republikánus képviselő ellene szavazott. Épp ezért feltehetően a szövetségi helyett továbbra is állami szinten zajlik majd a harc. Mint említettük, a demokrata párt választási terveinek is fontos eleme, hogy minél több államban népszavazást kezdeményezzenek a kérdésről.

A közvélemény szerint az óránként 10 dollár sem sok

Ez egyébként eddig a Washington államban található SeaTac városkának sikerült legjobban: referendumon döntöttek arról, hogy a vendéglátásban és az utazási iparban dolgozók órabére minimum 15 dollár legyen. A cél a közigazgatásilag a városhoz tartozó seattle-i reptér dolgozói bérének emelése lett volna, ám egy bíró december végén úgy döntött, a népszavazás eredménye nem vonatkozik a reptérre. A béremelés támogatói az állam legfelsőbb bíróságához fordulnak. A közvélemény párthovatartozástól függetlenül helyesli az emelést. A CBS tévécsatorna november közepén publikált felmérése szerint az amerikaiak 69 százaléka támogatja és csupán 25 százalék ellenzi a minimálbér emelését. 33 százalék 9 dollárra emelné fel, míg 36 százalék 10,10 dollárra, ami megegyezik a demokrata honatyák javaslatával. A Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman által idézett adatok szerint a republikánusok 57 százaléka és a demokraták 59 százaléka is a minimálbér emelése mellett van.

Krugman az NYT hasábjain úgy érvel a minimálbér emelése mellett: a kiskereskedelemben vagy a gyorséttermekben dolgozók bérének emelése nem fenyeget azzal, hogy azok a munkahelyek is „Kínába vándorolnak”, hiszen helyhez kötöttek. Ráadásul néhány államban már „tesztelték” is az ötletet, így ellenőrizni is lehet a hatásait. Márpedig ott, ahol már megemelték a minimálbért, nem mentek tönkre tömegesen a vállalkozások, és nem emelkedett a munkanélküliség.

A szegények zsebében maradna több, és többet is költenének

Egy felmérés szerint pedig nemhogy ártana, hanem még használna is az említett szektoroknak a minimálbér-emelés. Az NYT a BigInsights fogyasztói felmérésének adatait idézi, amely szerint a Walmart vásárlóinak egynegyede olyan családban él, ahol a jövedelem évi 25 ezer dollár alatt marad, a kétötöde pedig olyanból, amely 35 ezer dollárnál kevesebből gazdálkodik. (2013-ban az amerikai családok átlagjövedelme 51 ezer dollár felett volt.) Azaz pont azoknak kerülne több pénzt a zsebébe, akik az érintett vállalatok legfontosabb célcsoportját alkotják.

Alan B. Krueger, a Princeton Egyetem közgazdászprofesszora szerint a minimálbér emelése fellendíthetné a lakossági fogyasztást, ami 2007, a gazdasági válság kezdete óta probléma. A professzor szerint, aki a múlt év augusztusáig Barack Obama gazdasági tanácsadóinak vezetője volt, a minimálbér óránkénti egydolláros növelése után egy évvel minden olyan család, ahol az egyik felnőtt minimálbérért dolgozik, minden negyedévben 700 dollárral többet költene. Négymillió munkavállaló dolgozik minimálbérért, ám az Economic Policy Institute (Gazdaságpolitikai Intézet) nevű liberális kutatóintézet szerint 30 millió fő helyzete javulna, ha 10,10 dollárra emelkedne a minimális órabér (sokak bére, illetve egyes esetekben az államok által megállapított minimálbér is a szövetségi minimumtól függ, azaz automatikusan emelkedne).

Tyler Cowen, az inkább konzervatív George Mason Egyetem közgazdaságtan-professzora szerint azonban nem ilyen egyszerű a képlet. „Figyelembe kellene venni, hány embert bocsátanának el emiatt. Nem látom a bizonyítékát, hogy olyan jól működne” – mondta a minimálbér-emelésről az NYT-nak. Szerinte az adókedvezmények kiszélesítése növelhetné a jövedelmeket és a keresletet is, anélkül, hogy növelné a munkanélküliséget. Ám Krueger egy másik kutatása is arra jutott: a minimálbér-emelés nem járna a munkanélküliség jelentős növekedésével: „Amerikában egyértelműen probléma, hogy gyenge a kereslet, amit még tovább súlyosbít, hogy az alacsony jövedelmű családok reálbére nem emelkedik.”

Tüntetés a fájóan keveset fizető Walmart áruházlánc ellen