A történet története is érdekes. A szerző, a legendás könyvkiadó, Cserépfalvi Imre lánya, édesapja esetleges anyagai után kutatva nézte át a híres Kew levéltárban, a háború alatti brit titkos ügynökség, az SOE titkos iratainak magyar vonatkozású anyagát.

Már majdnem végzett, amikor egy aránylag vékony dosszié került kezébe: Free Hungarian Association in Rome (Szabad Magyarok Szövetsége Rómában). A dosszié végén kétrészes függelék: Report on dr. Ladislao Kovács Part I. és Special Report on relation with Albert Göring Part II. A szövetség közvetlenül Róma felszabadulása után, 1944 nyarán alakult meg. Alapítója volt többek között Apor Gábor vatikáni magyar nagykövet, Aradi Zsolt vatikáni sajtóattasé, Lénárd Sándor, a nálunk íróként is jól ismert orvos, Tóth Imre, ismertebb nevén Amerigo Tot, a szobrász és dr. Kovács László orvos.

A társaság egyik célja az volt, hogy felvegye a kapcsolatot a szövetségesekkel, és elősegítse Magyarország felszabadítását. Július 5-én, pár nappal a csoport megalakulása után került dr. Kovács kapcsolatba az SOE-vel. A pápai születésű Kovács László a numerus clausus miatt csak külföldön tudott orvosi diplomát szerezni, s a fenyegető zsidóüldözés elől Olaszországban, Rómában telepedett le.

Az interjút a SOE egyik magas rangú tisztje, Ferguson Dunlop ezredes készítette Rómában, 1944. július 5-én. „Még van valami, amit azt hiszem, jobb lenne Önnek elmondani” – jegyezte meg dr. Kovács a beszélgetés során Dunlopnak. 1939-ben – dr. Kovácsnak ekkor már többéves magánpraxisa volt Rómában – egy barátja megkérte, hogy menjen el orvosi vizitre egy német házaspárhoz. A barát figyelmeztette, hogy ne ijedjen meg, és ne féljen, látogatásának nem lesz semmilyen következménye.

Csak érkezésekor tudta meg, hogy a házigazda nem más, mint Albert Göring, Hermann Göring öccse. Ekkor őszintén kifejtette elveit Göringnek, és kérte, hogy mentse fel. Göring arra kérte, hogy üljön le vele, és igyanak meg egy csésze kávét, legalább ismerkedjenek össze egy kicsit. A végén megkérte az orvost, hogy jöjjön vissza másnap. Másnap, amikor Kovács visszatért, Göring elmagyarázta, hogy nem érdekli a politika,majd bátyját, Hitlert, az egész náci rezsimet támadó hosszú beszéd tört ki belőle. „Köpök Hitlerre, köpök a bátyámra, köpök az egész náci rezsimre.”

Dr. Kovács végül elvállalta Frau Göring orvosi gondozását. A két férfi között szoros barátság alakult ki, szinte mindennap összejöttek. Egy alkalommal Albert Göring közölte a doktorral, hogy a Tobis filmgyártól kapott 25 ezer lírás fizetése több, mint amennyire szüksége van.

A megmaradt összeget átadta azzal a kéréssel, hogy fordítsa zsidók és más, a náci zsarnokságtól menekülők megsegítésére. Elismervényt nem kért, és nem kérdezte, kinek és hogyan segít. 1939-ben Göring Prágában kapott állást a Skoda Művek fegyvergyárában. Bernben számlát nyittatott az Orelli Bankban, és ezzel egy időben a levélcenzúra kikerülésével levelet küldött dr. Kovácsnak, amelyben felhatalmazta, hogy a számlán lévő pénzt zsidók mentésére használja.

Ezzel segíthet a rászorulóknak Lisszabonon keresztül menekülni. 1943 szeptemberében, amikor a nácik megszállták Olaszországot, Albert Göring Rómába sietett, és menlevelet állított ki Kovács számára a Gestapónak címezve. Kérte, ne molesztálják Göring személyi orvosát. Kovács egyszer megkérdezte tőle, miért vállalta mindezt a segítségnyújtást a zsidóknak és a nácik más áldozatainak. Azt felelte, őt nem érdekli a politika, de megveti a zsarnokság minden formáját, és a maga szerény módján minden tőle telhetőt megtesz, hogy enyhítsen mindazon a szenvedésen és brutalitáson, amit bátyja és a többi náci okoz. Albert Göring születését és származását némi bizonytalanság lengi körül.

A biztos pont: édesanyja. Franziska (Fanny) Tiefenbrunn 1885-ben, 19 évesen – már állapotosan – Londonban ment férjhez a nála 26 évvel idősebb, öt gyermekét egyedül nevelő özvegy dr. Heinrich Ernst Göringhez, a német konzuli szolgálat főtisztviselőjéhez, akinek további öt gyermeket szült, köztük Hermannt és Albertet. Albert Göring édesapja azonban valószínűleg nem Heinrich Ernst Göring volt, hanem a család orvosa, legjobb barátja és jótevője, dr. Hermann von Epenstein, aki a majdani náci fajelmélet szerint „félzsidónak” számított. Ő volt egyébként mind Hermann, mind Albert keresztapja is, és a két fiú gyermekévei nagy részét is Von Epenstein birtokán töltötte.

A család, hogy ne lehessen dokumentált alapja a pletykáknak, a Németországban született Albert számára olyan anyakönyvi papírt állíttatott ki, amely a születési évét 1895-re datálja, tehát egy olyan évre, amikor a család még Haitin élt. Minden beszámoló arra utal, hogy Albertet a Göring család fekete bárányának tartották. Nem csak azért, mert küllemre különbözött bátyjától és nyolc másik testvérétől. Hermann és Albert világnézete is homlokegyenest eltérő volt. Hermann csodálta a porosz katonai hagyományokat, Albertet viszont a mondén élet vonzotta. Az első politikai jellegű „konfliktust” a két fiú között 1923-ból őrizte meg emlékezetében a család.

Hermann egy családi összejövetelen nagy lelkesedéssel számolt be Hitlerről, amire Albert szelíden megkérdezte: „Hogy állhatsz szóba egy ilyen szemét társasággal?” Hermann kifakadt erre, mondván: „Te nem érted, miről van szó. Te egy politikai idióta vagy.” Albert Göring mérnöki pályafutását a Junkers gázkészülék- és repülőgépgyártónál kezdte, sokszor megfordult Bécsben és Budapesten is. 1933-ban a bécsi Tobis–Sascha filmgyár műszaki igazgatója lett. Osztrák állampolgárságért folyamodott, és úton-útfélen hangoztatta, hogy ő nem német. 1938-ban, az anschluss után a Gestapo letartóztatta Oskar Pilzert, a Tobis–Sascha zsidó tulajdonosát. A család riasztotta Albert Göringet, aki kiszabadította Pilzert a dachaui koncentrációs táborból.

Albert Göring a háború után listát készített a legfontosabb személyekről, akiknek valamilyen módon segített. A listán harmincnégy bejegyzés szerepel. Az egyik „legérdekesebb” név Kurt von Schuschniggé, Ausztria volt szövetségi kancellárjáé. Őt Albert Göring a Gestapo bécsi fogdájából szabadította ki. De ott van a listán József Ferdinánd, a Habsburg-ház főhercege is, akit a dachaui koncentrációs táborból menekített el. Különösen érdekes történet Lehár Ferenc, a bécsi operettszínház magyar származású vezetőjének és zsidó feleségének a megmentése. Lehár és Albert Göring barátok voltak. Amikor Joseph Goebbels, Hitler „népfelvilágosítási” és propagandaügyi minisztere tilalmi listáját a zsidó származású művészek és műveik után a nem árja személyekkel házasságban élőkre is kiterjesztette, Lehárt is megfenyegette: betiltatja műveit, ha nem válik el.

Az ifjabb Göring azonnal Berlinbe sietett, fivére közbenjárását kérte. Hermann Göring állítólag dühbe gurult, s megzsarolta Goebbelst. Utóbbi a művészeti élet korlátlan ura volt, de az Állami Operaház nem az ő, hanem a birodalmi marsall hitbizományához tartozott. Hermann Göring közölte Goebbelsszel: ha betiltja Lehárt, az Állami Operaház fogja játszani a Führer kedvenc darabját, A víg özvegyet. Ez hatott. Albert Göring 1939 júniusában a Skoda Művek Dél-Európáért felelős kereskedelmi igazgatója lett. Beosztottai előtt mondott első beszédében megígérte: mindent megtesz, hogy megvédje a cseh alkalmazottakat. Ígéretét be is váltotta. Emellett szinte sportot űzött abból, hogy borsot törjön a német kollégák orra alá. Irodájában nem volt hajlandó kiakasztani a kötelező Hitler-portrét, soha senkinek nem viszonozta a Hitler-köszöntést.

Megemelte kalapját, vagy csak annyit mondott: „Grüss Gott”. És persze segített, amikor kellett. Listáján tucatnyi olyan személy neve szerepel, akiket a Gestapo prágai börtönéből, vagy valamelyik koncentrációs táborból szabadított ki. Többségük „árjának” számított, gazdasági vagy politikai okokból volt a nácik útjában. A világháború végén Albert Göring jelentkezett Salzburg közelében az amerikai hadsereg főhadiszállásán. Először udvariasan bántak vele, de május 13-án letartóztatták, és átszállították Augsburgba, a 7. Hadsereg Kihallgató Központjába. A vád: Hermann Göring öccse.

Albert szorgalmasan jegyzetelt: „Soha, semmilyen formában nem voltam párttag. Ebben a háborúban nem teljesítettem katonai szolgálatot. Kezdettől fogva (1923-tól) a leghatározottabban és a legaktívabban szembeszegültem a nemzetiszocializmussal. Zsidók tucatjainak segítettem. Annak a 34 embernek a listája, akiket saját életemet és egzisztenciámat veszélyeztetve megmentettem, Dachauból és más koncentrációs táborokból kiszabadítottam, megtalálható az itt tőlem elvett aktákban.” Kihallgatótisztje azonban gyűlölte és egyetlen szavát sem hitte el. 1945. szeptember 19-én a következőket írta: „Albert Göring, a birodalmi marsall Hermann Göring testvére kihallgatásának eredménye az egyik legeklatánsabb példája az önigazolásnak és a szépítgetésnek... Albert Göring valóságidegenségének mértékét már csak hájas testvérének testmérete szárnyalja felül.”

Fiatal zsidó tolmácsa sem hitt neki. A birodalmi marsall impozáns megjelenése, fölényes magabiztossága nagy hatással volt rá. Ugyanakkor testileg és lelkileg összetört öccsét egy ideges, kezét tördelő, szavahihetetlen tanúnak tekintette. Albert Göring egészségi állapota egyre romlott. Amikor a nürnbergi per befejeződött, táborból táborba küldték. Egyre rosszabbul bántak vele. Még fogait is kirúgták. Hónapokig fogságban maradt, és csak akkor hagyta el Darmstadtot, amikor az amerikaiak kiadták a cseheknek mint háborús bűnöst. 1946 októberében Prágába szállították, és bíróság elé állították. A vád: rosszul bánt a Skoda Művek dolgozóival. Cseh munkatársai közül senki sem tanúskodott ellene, a vádak ellenkezője került napvilágra. 1947 áprilisában elejtették a vádat, és visszanyerte a szabadságát. Házassága azonban tönkrement, minden megmaradt ingóságukat a feleségének adta. Az amerikaiak élete végéig zaklatták, neve miatt nem tudott munkát kapni. Szerény körülmények között élt Münchenben 1966 decemberében bekövetkezett haláláig.

FORRÁS: WAR HISTORY ONLINE