Februárra tűzték ki az állami hatóságok és az élelmiszeripar képviselőinek következő találkozóját, ahol próbálják majd megmenteni a dán nemzeti eledelt. Addig is mindenki háborog a közismerten EU-szkeptikus országban, ahol az euró bevezetését is népszavazáson utasították el. Már a karácsonyi ünnepeket is beárnyékolta, hogy a dán élelmiszer-biztonsági hivatal figyelmeztette a lakosságot: mérséklettel fogyasszon fahéjas tekercset.

Az uniós jogszabály a péksüteményekben kilónként 15 milligramm fahéjat engedélyez, ami bizony ellehetetleníti a kanelsneglersütést. Külön bosszantja a dánokat, hogy a svédek szemfülesebbek voltak. A náluk készülő, hasonló édességet (kanelbullar) hagyományos ételként ismertették el, és így több mint háromszor annyi, 50 milligramm/kiló fahéjat tehetnek bele.

„Be kell látnunk: ahhoz, hogy a fahéjas tekercsnek fahéjíze legyen, a megengedett kis mennyiségnél több fűszert kell használnunk. Különben vége a fahéjas tekercsnek” – rémisztgetett egy közleményben Hardy Christensen, a dán pékszövetség elnöke. Kifogásolta azt is, hogy Dániában már kétszáz éve fahéjjal sütnek kenyereket és süteményeket, miért éppen most kell ebbe belekötni?

Az egészségre hivatkoznak az uniós játékszabályok, amelyek alapján a dán élelmiszer-biztonsági hatóság február végéig adott átmeneti „felmentést” a népszerű tekercseknek. Merthogy az Európában és az Egyesült Államokban legelterjedtebb, Cassia típusú fahéjban sok a kumarin nevű anyag, amely – bizonyos dózisban – májkárosító hatású. Ezért figyelmeztettek az illetékesek Norvégiában is, hogy az év végi ünnepek idején mindenki óvatosan tömje magába a fahéjas tekercs helyi változatát (skillingsboller).

Vitatják persze az EU-jogszabály létjogosultságát nemcsak Dániában, hanem az unióért mérsékelten lelkesedő Nagy-Britanniában is. Ottani kutatók megkérdőjelezték a kumarin egészségkárosító hatását, és különben is arra jutottak, hogy még a brit lakosságnál tízszer több kumarint fogyasztó délkelet-ázsiaiak (akik főleg a curry fűszerkeverékekkel viszik be ezt az anyagot a szervezetükbe) sem lépik túl az uniós határértékeket.

Csatlakozott a bírálókhoz az EU-ellenes Függetlenségi Párt helyettes vezetője, Paul Nuttall is, aki kijelentette: „Egy átlagembernek annyi dán süteményt kellene megennie ahhoz, hogy ártson neki a fahéj, hogy bizonyára előbb halna bele az elhízásba.” Hasonló védekezést választott a dán pékszövetségnél Anders Grabow is, aki a sajtóban azzal érvelt: a „veszélyesen” sok fahéjas tekercset evő gyermekeket sokkal inkább a túlsúly fenyegeti. Arról nem is szólva, hogy – szerinte – a dán felnőttek hetente átlagosan egy-két alkalommal esznek csak süteményt, azaz mérgezéstől igazán nem kell tartani.

Összedugták a fejüket a hagyományokat féltő dán pékek és cukrászok, s megvizsgálták, mi lenne, ha az alacsonyabb kumarintartalmú (bár drágább) ceyloni fahéjra térnének át. Ám arra jutottak, hogy ennek az íze jelentősen eltér az Európában megszokottól, ráadásul sütés közben az aromája jó részét elveszti: a végeredmény tehát minden, csak nem kanelsnegler. S a vitázók ezzel máris áttértek az „EU kontra nemzeti önállóság” ingoványos talajára, ahol megoldást találni általában reménytelen.

Dán fahéjas tekercs