Nem meglepő, ha a munkások már hetek óta tiltakoznak a havi 80 dolláros éhbérek ellen. – Ahhoz, hogy emberi körülmények között élhessenek és még ételhez is jussanak, legalább 300-400 dollárt kellene keresniük – fogalmazott Anna McMullen. Összehasonlításul hozzáteszi: az általuk gyártott sport- vagy éppen olcsó divatruhák költségének mindössze egy százaléka megy a munkások fizetésére.

Ám a tiltakozás most már erőszakba torkollott: pénteken legalább négy civilmeghalt, többen pedig megsebesültek Kambodzsában, miután a katonai rendőrség tüzet nyitott a tüntető munkásokra. A lövések az után dördültek el, hogy a fizetésemelést követelő ruhaipari dolgozók a fővárostól délre, az egyik gyárövezetben eltorlaszoltak egy utat és összecsaptak a rendőrökkel. A többezres dühös tömeg köveket, üvegeket és Molotov-koktélokat hajított a rendőrök felé. A katonai rendőrség szóvivője úgy nyilatkozott, hogy miután kilenc rendőr megsérült, kénytelenek voltak keményen fellépni a tüntetőkkel szemben.

A szóvivő csak egy halálos áldozatot ismert el, ám a LICADHO kambodzsai emberi jogi szervezet szerint legalább négy ember vesztette életét pénteken. A munkások a jelenlegi, havi 80 dolláros minimálbér dupláját követelve vonultak az utcára. „A főnökeink arra kényszerítenek, hogy hosszú órákon át, gyakran szünet nélkül dolgozzunk folyamatosan. Ráadásul a fizetésünk is olyan nyomorúságos, hogy épp csak megélünk belőle” – nyilatkozta a BBC-nek Nun Vanak textiliparimunkás, akinek fizetéséből gyermekét és a fővárostól távol élő családját is el kell tartania.

Ő csak egyike annak a félmillió alkalmazottnak, akiket nemritkán heti 80 óra munkavégzésre kényszerítenek. A kormány ugyan ajánlott egy mintegy húszszázalékos emelést, de a munkások ezt nem fogadták el. A tizenötmilliós országban körülbelül félmillió ember dolgozik a textiliparban, ami éves szinten ötmilliárd dollárt hoz az államnak, így kulcsfontosságú bevételi forrásnak számít. A kormány azonban nem hajlandó száz dollár fölé emelni a havi minimálbért, és utasította a gyárakat, hogy ismét kezdjék meg a zavartalan működést (becslések szerint a munkaleállás napi 20-30 ezer dolláros kiesést jelent egy-egy gyárnak).

– Ha a kormány és a gyártulajdonosok is tudják, hogy nem lehet megélni a jelenlegi fizetésből, miért nem mennek bele a béremelésbe? – tette fel az AP riporterének a költői kérdést Chea Mony, a Munkások Szabad Szakszervezetének vezetője. Olcsó munkaereje miatt Kambodzsa igen kedvelt a nagy világmárkák körében – az Adidas, a Puma és a H & M is többek között itt gyártatja ruháinak egy részét –, de a nyomorúságos fizetések és a gyárakban tapasztalható életveszélyes munkakörülmények miatt a térség más országai is felhívták már magukra az emberi jogi szervezetek figyelmét.

Az utóbbi évek egyik legtöbb áldozattal járó balesete egy bangladesi gyárban történt, amely 2013 májusában omlott össze, több mint ezer ember halálát okozva. A textilipari dolgozók az utóbbi hetekben egyesítették erőiket az ellenzékkel és több ezer kormányellenes tüntetővel, miután az ellenzék vezetője, Sam Rainsy, a Kambodzsai Nemzeti Megmentési Párt (CNRP) vezetője és egykori pénzügyminiszter ígéretet tett arra, hogy megválasztása esetén 160 dollárra emeli a minimálbért. Mintegy 500 gyár 350 ezer dolgozója csatlakozott hozzájuk. A CNRP már hónapok óta új választások kiírását követeli Hun Sen miniszterelnöktől, mivel állítása szerint a Kambodzsai Néppárt (CCP) elcsalta a tavaly júliusi választásokat, és mintegy 2,3 millió szavazatot „lopott el”.

A 29 éve hivatalban lévő kormányfő politikai pályájának egyik legrázósabb időszakát éli. Miután tavaly összefogott az ellenzék, sikerült jelentős tábort maga mögé állítania, amelynek elege lett az alacsony bérekből, a korrupcióból és a kitelepítésekből. Sennek a külföldi befektetésekkel némileg sikerült felélénkítenie a világ egyik legszegényebb országának a gazdaságát, de gyakran éri kritika az ellenzékiek erőszakos elhallgattatása miatt.

Rendőrök állítják elő a tiltakozó akció egyik résztvevőjét