A kerítésért továbbra is börtön jár: a törvénysértők akár tizenöt évet is ülhetnek. Jogászok szerint a változtatással az a gond, hogy miközben dekriminalizálja, nem legalizálja a prostitúciót. Vagyis elmaradnak azok a pozitív hatások, amelyeket a legalizálás mellett érvként fel szoktak hozni (egészségügyi kontroll, az emberkereskedelem visszaszorulása stb.), miközben megoldást nem jelent semmire.

2010-ben Silviu Prigoana, az akkor kormányzó Demokrata-Liberális Párt (PDL) egyik képviselője nyújtott be törvénytervezetet a prostitúció legalizálására. A kabinet a többi között az emberkereskedelemre vonatkozó nemzetközi egyezményekre hivatkozva utasította el a kezdeményezést. A legnagyobb súllyal azonban a Román Ortodox Egyház ellenkezése esett a latba – ismerte el a minap Gheorghe Ialomitianu egykori pénzügyminiszter. A csaknem kilencven százalékban ortodox Romániában kevés politikus mer szembemenni az egyház álláspontjával.

A kivételek egyike a diplomata Theodor Paleologu volt művelődési miniszter, aki az adóbevételek növelése mellett azzal érvelt a prostitúció legalizálása mellett, hogy ezáltal a „szerencsétlen nők” kiszabadulnának a kerítőhálózatok karmaiból. Az emberkereskedelem elleni ügynökség (ANITP) adatai szerint az áldozatok több mint fele gyermek. A hivatalos statisztika szerint az ügynökség tavaly 526 áldozatról szerzett tudomást (köztük 271 kiskorú lány, nyolc kisfiú), de civil szervezetek szerint a valós számok jóval magasabbak.

– Sem a prostitúció legalizálása, sem az ügyfelek büntetése nem megoldás – magyarázta lapunknak Iana Matei, az emberkereskedelem letöréséért küzdő Reaching Out elnevezésű szervezet elnöke. – Ezt fejlett nyugati országok példája is mutatja. Németországban legális a prostitúció, miközben Svédországban az ügyfeleket is keményen büntetik. Ennek ellenére mindkét ország a nemzetközi emberkereskedelem kedvelt célpontja – mondta. Hozzátette: önmagában a törvény nem elégséges eszköz.

Probléma, hogy nincsenek munkahelyek, gondok vannak az oktatási rendszerrel, és nagy bajok vannak a gyermekvédelemmel. Például általános szabály, hogy a szexuális bűncselekmény kiskorú áldozatát visszaviszik a családba, miközben a legtöbb esetben a család maga is érintett. Gyakori, hogy a gyermekotthonok alkalmazottai is részt vesznek az emberkereskedelemben. A szövevényes jogi keret pedig megnehezíti az „intézményes bűnözők” leleplezését és az áldozatok megtalálását.

A jogi keret kuszasága mögött Matei szándékosságot sejt. – Ha Bukarestben leparkol az ember, néhány percen belül a szélvédőjére tűzik egy „erotikus masszázsszalon” szórólapját. Mindannyian tudjuk, hogy ezek szabályos bordélyházak, mégsem történik semmi. Csak arra tudok gondolni, hogy fontos emberek érdekeit sértené, ha beavatkoznának – mondja Matei.

A prostitúcióért kiszabott pénzbüntetés közmunkára változtatható, elzárásra nem. Pedig a szexuális kizsákmányolás sok áldozatának talán a börtön is jobb lehet a kerítők terrorjánál. Matei azonban nem ért egyet az elzárással. – A prostituáltak nem jókedvükben állnak ki az utcasarokra – mondja. Az emberkereskedelem elleni küzdelemben a kiterjesztett elkobzás hozhat eredményt. Ha a kerítőktől a bűncselekményből származó jövedelmen túl vagyoni eszközök is elkobozhatók lennének, „nem tudna felnőni egy újabb generáció”.

Leültetik a lányokat

Magyarországon türelmi zónán belül nem bűncselekmény a prostitúció. Türelmi zónák azonban lényegében nincsenek, mert az önkormányzatok nem jelölnek ki ilyeneket. Így a prostituáltak folyamatosan szabálysértést követnek el, ha a városban kínálkoznak fel, vagy az országút mellett „zavarják a forgalom rendjét”. A rendőrök jóindulatán múlik a büntetés. Ez nálunk is alapvetően pénzbüntetés, csak éppen meg nem fizetése esetén átváltható szabadságvesztésre. Ez nemritkán meg is történik.

Romániában szorosan összefonódik a prostitúció és az emberkereskedelem