A nyomozás nem zárul le
Recep Tayyip Erdogan tartja magát, és visszautasítja a követeléseket, hogy mondjon le, tartsanak új választásokat Törökországban. Az ügynek a kormányátalakítással nincs vége, a fejleményeket aggódva figyeli a világ. Minden egy múlt heti letartóztatás sorozattal kezdődött. Három kabinettag fiát fogta le a rendőrség: a belügyminiszterét, a városfejlesztési, valamint a környezetvédelmi miniszterét. Ezen kívül letartóztattak több tucat magas rangú hivatalnokot, építési vállalkozókat, egy isztambuli kerületi polgármestert. Mind valamilyen módon kötődtek az Igazság és Fejlődés pártjához (AKP). Ez Erdogan pártja, amely tíz évre uralja a török politikai szférát, vele a gazdaságot is. Az AKP-t általában úgy jellemzik, mint a politikai iszlám képviselőjét. Erdogan korábban nyitott más politikai erők felé: felvett listáira liberálisokat, vallástalan politikusokat, sőt nem muzulmán személyiségeket is. A párt uralma alatt a gazdaság viharos fejlődést élt át, hatalmas infrastrukturális fejlesztéseket valósítottak meg. Erdogan pártja nem elégedett meg azzal, hogy a gazdaságban nagyobb szerepet adjon az anatóliai (vallásos) üzletemberrétegeknek a nyugat-törökországi régi gazdasági elit rovására. Általában akarta leváltani a török politikát az 1920-as évek óta uraló kemalista elitet, amely a hadsereget, az igazságszolgáltatást, rendőrséget, egyetemeket és a média világát irányította. Ez gyakorlatilag sikerült neki, a korábban kormányzó Köztársasági Néppártot megfosztotta tekintélyétől és bázisától, sorra nyerte a választásokat.
Nem volt titok, hogy Törökországban az AKP uralma alatt dúl a korrupció. De erről a sajtó nem írhatott, Erdogan fenntartotta kormánya és pártja „korrupciótól tiszta” képét erőszakkal is. Három éve, amikor elkezdődött az úgynevezett arab tavasz, úgy tűnt, hogy az általa megvalósított politika lehet a demokratikus modell a despotizmustól szabaduló közel-keleti államoknak. Ez nem így történt. Erdogan kormányzását a nyáron zajló tüntetéssorozat, az isztambuli Gezi parknál kitört lázadás rázta meg. Tízezrek követelték a nagyvárosokban a távozását, miután Isztambulban be akartak építeni egy kis zöld területet. Ekkor kapott világnyilvánosságot, hogy a politikus mennyire önkényes és autoriter módon kormányoz, hogy menynyire elidegenítette a városi, modern rétegeket. Erdogan a Gezi park védőit külföldi ügynököknek titulálta, és szópárbajt vívott a demokráciáról nyugati bírálóival.
A tüntetések brutális elnyomása ellen felemelte szavát a távolból egy olyan férfi, aki nagyon sok török számára alapvető tekintély, Fethullah Gülen iszlám hittudós, aki 1999 óta az USA-ban él. Gülen kiterjedt nemzetközi hálózatot irányít. AHizmet (Szolgálat) iskolákat, egyetemeket, tanácsadó intézeteket, jótékonysági szervezeteket tart fenn. A gülenisták valóságos hálózatot alkotnak. Számos kommentátor szerint Gülen támogatta Erdogan pártjának hatalomra kerülését, és az AKP frakciójában is sok Gülenkövető van, ahogy a rendőrségnél és az igazságszolgáltatásban is. Ők göngyölítették fel (vagy konstruálták volna?) az úgynevezett Ergenekon-összeesküvést. Rengeteg katonai vezető, kemalista politikus, újságíró került börtönbe azzal a váddal, hogy meg akarta dönteni Erdogan kormányát. A vádlottak közé keveredett egy Ahmet Sik nevű oknyomozó újságíró, aki könyvet írt a gülenizmusról az Imám hadserege címmel. Még a kötet megjelenése előtt letartóztatták és a könyvet betiltották. Sik végül a nemzetközi nyomás hatására szabadult, a könyv is megjelent – más címmel. Erdogan nem bocsátotta meg Gülennek, hogy az a távolból bírálni merte, s feltehetően bosszúból felszámoltatta az egyetemi felvételire előkészítő iskolákat, amelyeket a Hizmet tartott fenn. Sokan vannak, akik szerint a bosszú bosszút szült, s a kormányzati korrupció elleni rendőri-ügyészi akció a Gülen-birodalom ellencsapása volt. Az ügyészek azt állítják, hogy évek óta nyomoztak.
A török politikai válság kiszámíthatatlan elemeket tartalmaz. Nem tudni, mennyire kerültek közel a nyomozók magához a miniszterelnökhöz. Ő újságíróknak nyilatkozva elejtette, hogy az ő fia is a nyomozás látókörébe került,mint egy olyan alapítvány vezetője, amely építkezett Isztambulban. Erdogan ezt koholmánynak mondta. A leváltott miniszterek egyike azonban felszólította a kormányfőt, hogy ő is távozzon a hatalomból. Sokan felvetik, vajon a kormánypártot átszövő korrupció ténye kivisz-e újabb tömegeket az utcára, ahogy az a nyáron történt? Az ellenzék nem elég erős a parlamentben. De az AKP több ismert képviselője már lemondott a párttagságról, legutóbb egy volt belügyminiszter lépett ki.
