Hírszerzés finomított rendszerben
Az utóbbi feladata az volt, vizsgálják meg az amerikai titkosszolgálatok lehallgatási, adatgyűjtési gyakorlatát, és fogalmazzák meg tanácsaikat arról, mit kellene változtatni. Ha az elnök az írás minden kemény kritikáját megfogadná, gyökeresen meg kellene reformálnia az amerikai titkosszolgálatokat.
Obama azért állította fel a bizottságot, mert a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) egykori alkalmazottja, Edward Snowden által nyilvánosságra hozott dokumentumokból kiderült, hogy a titkosszolgálatok az interneten folyó kommunikációt folyamatosan figyelték, illetve tömegesen gyűjtötték az adatokat arról, kit és mikor hívnak fel telefonon az amerikaiak. Kiderült az is, lehallgattak külföldi szövetséges vezetőket, köztük Angela Merkel német kancellárt is. Hiába hivatkoztak azonban arra, hogy mindez szükséges a terrorizmus elleni harchoz, bel- és külföldön egyaránt nagy felháborodást váltott ki a leleplezés. Obama eleinte azzal próbálta meggyőzni a közvéleményt, hogy ezek az eszközök jó kezekben vannak nála, illetve a titkosszolgálatoknál, és nem élnek vele vissza. Ám, úgy tűnik, később ráébredt: az amerikaiak nem bíznak ebben, vissza kell szereznie a bizalmukat. (Külföldi szövetségesei bizalmáról nem is beszélve.)
A Fehér Ház szerint az elnök januárban, pihenéséről hazatérve jelenti majd be, hogy a dokumentum alapján milyen lépéseket tesz. Persze, ha tesz ilyeneket egyáltalán: egyes javaslatok olyan kemények, hogy biztonságpolitikai szakértők szerint akadályoznák a titkosszolgálatok munkáját.
„Rossz ötlet” lenne megvalósítani, ami a dokumentumban áll – mondta a The New York Timesnak James Lewis. A washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Kutatóintézetének (CSIS) kiberháborús szakértője szerint, például, ha elvennék a jogot az NSA-tól, hogy hackerei kihasználják a szoftverek mások által nem ismert, úgynevezett „zero day” hibáit a munkájukhoz, azzal „hatalmas hátrányba hozná magát az ország a kibertérben Iránhoz, Oroszországhoz vagy Kínához képest, akik továbbra is fejlesztik ezeket a fegyvereiket.”
Az ötfős bizottság másik nagyon fontos javaslata pedig arról szól: ne a titkosszolgálatok tárolják az amerikaiak telefonálásainak adatait, hanem mondjuk maguk a kommunikációs társaságok. Ha pedig a hatóságoknak szükségük van bizonyos adatokra ezek közül, akkor azt csak bírósági végzés birtokában kérhessék ki.
Ugyancsak a telefonadatok tömeges gyűjtéséről mondta azt egy szövetségi bíró a múlt héten: „feltehetően alkotmányellenes”, és egyébként „orwelli.” Szintén múlt héten találkozott Obama a Szilícium-völgy nagyvállalatainak képviselőivel, akikkel a megfigyelési botrány is szerepelt a megbeszélnivalók listáján. Az említett cégek már pár héttel korábban nyílt levélben kérték az amerikai kormányt, hogy vizsgálja felül adatgyűjtési gyakorlatát, mert az sérti az emberi jogokat – és, nem mellékesen, az üzleti érdekeiket is. Emellett más bizottságok is vizsgálják a lehallgatásokat, és a szenátusban több törvényjavaslat is készül a témában.
Elindult tehát az a vita a digitális megfigyelésről, amelyről Obama a botrány kirobbanásakor úgy nyilatkozott, nagyon szívesen lefolytatja. Igaz, mint azt az amerikai sajtó vitriolosan megjegyzi: ugyan szívesen vitatkozik róla az elnök, de azért megvárta vele, amíg Snowden előállt a dokumentumokkal, ezzel kényszerítve ki a vitát.
A háromszáz oldalnál is hosszabb dokumentum egyes pontjainak megvalósításához ugyan kongresszusi jóváhagyás lenne szükséges, mégis Obama januári szavain múlik majd, milyen irányba indulnak el a folyamatok. „Az, hogy megfogadja-e ezeket a javaslatokat, nagyban befolyásolja majd, hogy milyen lesz elnökségének az öröksége. Én úgy érzem, hogy az elnök számára nagyon mély belső konfliktust okoz, mindez hová fog vezetni. Legbelül ő még mindig az az alkotmányjogász, aki megérti ezeket a problémákat, de a hivatallal járó feladatok és valóság hamar győzedelmeskedtek” – mondta a lapnak Anthony D. Romero, az Amerikai Társaság a Szabadságjogokért (ACLU) ügyvezető igazgatója.
Az elnök egyik név nélkül nyilatkozó tanácsadója szerint Obama „saját, személyes ösztönei” alapján a polgári szabadságjogok mellett állna ki, és szíve mélyén egyetért azzal, hogy több védelmet igényel a magánszféra. „Másrészről, úgy érzem, hogy mint minden elnök, amikor a nemzet biztonságáért kell felelnie, akkor hirtelen annyival nagyobbak lesznek a tétek, amit mi el sem tudunk képzelni”.
A tanulmányt készítő öt szakértő egyike, Michael Morrel úgy véli, lehetséges összeegyeztetni a csoport javaslatait azokkal a polgári szabadságjogokkal, amelyek Barack Obama számára is olyan fontosak. „Nem azt javasoljuk, hogy vegyék el a hírszerző szervezetek fegyvereit” – nyilatkozta a CIA nyáron leköszönt igazgatóhelyettese. Az elnök múlt pénteki, év végi sajtótájékoztatóján annyit mondott: januárban mondja el „végleges” álláspontját a testület javaslatairól. Annyi „előleget” volt hajlandó elárulni: biztos benne, hogy az NSA nem kémkedik amerikaiak után, ám lehetséges, hogy „tovább kell finomítani a rendszert, hogy az emberek jobban megbízzanak benne.”
