A Gay Activist tanácsa a szexuális irányultságuk miatt hátrányos megkülönböztetést elszenvedetteknek: ilyen esetben forduljanak a főnökükhöz vagy az ő főnökeikhez, vagy pedig a szakszervezethez. Mint az ETUC honlapján olvasható, az európai szakszervezeti szövetség is kiáll az emberi jogok – így a melegjogok – érvényesítése mellett.

Nemcsak az Egyesült Királyságban (ahonnan a fenti példa való), hanem egész Európában, így Magyarországon is rendszeresen megkülönböztetést szenvednek a melegek és a leszbikusok – derül ki a felmérésekből. Az EU bécsi székhelyű Alapjogi Ügynökségének májusban közölt, az LMBT (a biszexuálisokat és a transzneműeket is magában foglaló) közösség 93 ezer tagjának véleményét összegző felmérése szerint a válaszadást megelőző egy évben a megkérdezettek egyötöde érezte úgy, hogy megkülönböztetés érte a munkahelyén vagy álláskeresés közben. A transzneműek esetében kirívóbb, egyharmados ez az arány.

Magyarország az uniós tagállamok között átlagos helyre került e „szondán”, vagyis rosszabbra, mint ugyancsak májusban az ILGA (Leszbikusok és Melegek Nemzetközi Szövetsége) „szivárványtérképén”. Ez utóbbin Németországgal vagy Izlanddal áll egy szinten, és jobb a megítélése, mint bármely kelet-közép-európai országnak vagy a nyugatiak közül akár Ausztriának és Luxemburgnak.

– Ez a térkép a jogszabályi helyzetet tükrözi, a melegek társadalmi elfogadottságát vagy a jogalkalmazást nem érinti –mondja Dombos Tamás, a Háttér Társaság jogsegélyszolgálatának munkatársa. Saját tapasztalata alapján állítja: sokan fordulnak hozzájuk diszkriminációs kérdésekben olyanok, akik aztán maguk sem bíznak benne, hogy a hatóság vagy a bíróság előtt is sikerre viszik az ügyüket.

Pedig az Egyenlő Bánásmód Hatóság elé került hazai esetekből kiderül, hogy nem kell feladni, mert voltak, akiknek igazat adtak. Így például abban az esetben, amikor egy vidéki kórházba ápolónőket vettek (volna) fel, majd amikor közölték, hogy leszbikusok, és így költöznének be a nővérszállóra, hirtelen már nem volt érvényes az állásajánlat. De példa erre a kábeltévénél a képernyőről letiltott, melegnek vélt férfi kálváriája is, vagy az egyik informatikai cégnél dolgozó munkatársé, aki megosztotta a főnökével, hogy saját neméhez vonzódik, ám ezzel csak sértések és gúnyos viccek céltáblája lett.

Dombos Tamás szerint két fő akadálya van annak, hogy a sérelmet szenvedettek a magyar hatóságokban bízzanak. Az egyiket az Országgyűlésben is hallható homofób üzenetek jelentik, amelyek mintegy a felső szinten vésik kőbe: a meleg embernek Magyarországon a hátsó sorokban a helye. „Nem is a Jobbik frakciójára gondolok itt, ami persze önmagában is lesújtó, hanem a kormány egyes illetékeseinek homofób megnyilvánulásaira.” A másik akadály az állami információs kampány hiánya a bizalom előteremtésére.

Mindeközben a hazai melegszervezetek egyre nehezebb anyagi helyzetben vannak. Az utóbbi évek állami pályázatain az LMBT civil szervezetek csak a korábbi – eleve nem magas – támogatás töredékét kapták, a nagy állami civil pénzosztó, a Nemzeti Együttműködési Alap pedig az LMBT-témájú szakmai pályázatokat kivétel nélkül elutasította.