Amatőr kém a pácban
Kiderült az is: az amerikai sajtó már 2007. márciusi eltűnése után körülbelül fél évvel értesült arról, hogy feltehetően CIA-feladatot hajtott végre az akkor 59 éves férfi. Ám nem akarták kockáztatni a kiszabadítására tett kísérleteket, ezért hallgattak. Az AP hírügynökség törte meg a csendet a múlt héten, majd a The Washington Post (WP) és a The New York Times is hamar közzétette, amit tud.
A leírásokból egy sajátos kémregénybe illő történet rajzolódik ki. A „főhős” két évtizeden át dolgozott a szövetségi nyomozó hivatalnak, az FBI-nak, ahol előbb a New York-i alvilág, majd az orosz maffia szakértője lett. 1998-ban azért hagyta ott az állását, mert magánnyomozóként több pénzt tudott keresni. Arra pedig nagy szüksége volt: hét gyermeke elkezdett főiskolás korba lépni. Ám Levinson folyamatosan vágyott vissza a kormány szolgálatába. Még FBI-ügynökként ismerkedett meg Anne Jablonski CIA-elemzővel, és mivel mindketten érdeklődtek az orosz bűnözői körök iránt, hamar összebarátkoztak. Jablonski 2006-ban írta meg Levinsonnak: sikerült megoldania, hogy barátját szerződéses elemzőként foglalkoztassa a CIA. „Ez túl szép, hogy igaz legyen” – írta válaszában a férfi.
Jablonskinak elsősorban Iránról és Venezueláról volt szüksége információra. Egy probléma volt: Levinson a világ számos pontját nagyon jól ismerte, de Iránt éppen nem. Ekkor sietett segítségére egy régi ismerőse, az NBC-től nyugdíjba vonult oknyomozó producer, Ira Silverman. Közölte vele, hogy van egy iráni kapcsolata, aki hasznos forrás lehet. A neve Dawud Salahuddin, amerikai, aki 1980-ban szökött a perzsa országba, miután meggyilkolta a sah egyik közeli munkatársát Maryland államban.
Miközben a találkozót szervezte, Levinson ide-oda utazgatott a világban, Torontótól Isztambulig, ahol az iráni vezetők pénzügyeit próbálta kutatni. Épp elfogyott a CIA által rendelkezésére bocsátott pénz, amikor összejött volna a találkozó Salahuddinnal. Jablonski azt mondta, próbál új forrásokat szerezni, de addig ne tegyen semmit. Levinson azonban egy magánnyomozói munka miatt Dubaiba utazott, ahonnét egy napra „átugrott” volna az iráni Kish szigetére, hogy találkozzon az ígéretes forrással. Ez 2007. március 8-án történt. A WP szerint Levinson órákon át tárgyalt Salahuddinnal, kijelentkezett a szállodából, majd nyoma veszett. Az iráni hatóságok tagadják, hogy ők fogták volna el Levinsont, szerintük egy független fegyveres csoport rabolta el. Az amerikai hatóságok azonban a teheráni rezsimet sejtik az akció mögött.
A CIA belső vizsgálatot indított az eset után. A legfontosabb kérdések azok voltak, tudott-e Jablonski Levinson útjáról, elemzőként, azaz nem fedésben dolgozó hírszerzőként joga volt-e ilyen típusú szerződést kötni valakivel, illetve ilyen feladatot adni neki. Előbbi kérdésre a nő úgy válaszolt, hogy nem tudott az útról, ellenkező esetben ugyanis lebeszélte volna erről barátját. Levinson nem teljesen legális alkalmazása pedig a CIA két ága közötti versengés egyik eleme lehetett: a titkos műveleteket végző, fedésben dolgozó hírszerzők és az elemzők vetélkedtek azon, melyikük szerez értékesebb információkat. A vizsgálat nyomán a WP szerint tíz CIA-alkalmazott kapott büntetést, hárman pedig (köztük Jablonski) elveszítették állásukat. A külsős elemzői szerződések szabályait is felülvizsgálták. A család pedig 2,5 millió dollárt kapott a CIA-tól, miután ügyvédjük perrel fenyegetőzött.
Levinson családja egyébként azzal vádolja az FBI-t és a CIA-t, hogy nem tesznek meg mindent a fogoly hazahozataláért. Róla egyébként három éve érkezett utoljára hír, amikor először egy videót, majd egy fotót küldtek elrablói, amelyen a megtört, vékony és szakállas Levinson látszik. Vannak, akik úgy vélik, talán már nincs is életben, hiszen az irániak biztosan rossz körülmények között tartották.
Az amerikai kormány reménykedett abban, hogy a mérsékelt Haszan Róháni elnökké választásával Levinson ügyében is történhet előrelépés. Ám szeptemberben New Yorkban az iráni államfő azt mondta a CNN-nek: nincs információja Levinsonról.
Azt pedig vasárnap John Kerry amerikai külügyminiszter is ismét tagadta, hogy ne próbálnának meg mindent megtenni a kiszabadításáért. Úgy nyilatkozott, hogy minden találkozóján felveti a témát, és nem nyilvános „közvetítőkön” keresztül is próbálnak a nyomára bukkanni.
