A BBC elemzője utal arra: a 67 éves Csang bukásában szerepet játszhatott, hogy csodálta a kínai gazdasági nyitást. Tavaly ő vezetett egy észak-ko reai küldöttséget Pekingbe, ahol fogadta Hu Jintao akkori kínai pártfőtitkár államfő is. De elképzelhetőnek tartják azt is, hogy Kim, aki az országalapító dinasztia immár harmadik nemzedékét képviseli, sikerrel konszolidálja hatalmát az apja halála óta eltelt két évben. Nincs szüksége a nála csaknem négy évtizeddel idősebb mentorára, inkább riválisként tekint rá. Csoma Mózes, az ELTE Korea-tanszékének vezetője kérdésünkre két okot valószínűsített a viszonylag szokatlan tisztogatás háttérében.

 – Egyrészt Csang korábban „szürke eminenciás” volt, akinek az elmúlt három-négy évben, Kim Dzsong Il betegeskedése óta ívelt fel igazán a karrierje. Minden bizonnyal számos irigye lehetett: az észak-koreai elit vigyáz rá, hogy (a Kim családot nem számítva) ne jusson senki túlságosan magasra. Csang katonai vezetővé is előlépett: Kim Dzsong Un alatt a nemzetvédelmi bizottság alelnöke lett. Másrészt látszik, hogy a legifjabb Kim „sakkozik” a vezetéssel – mondta a szakértő, akinek a héten jelent meg Korea: Egy nemzet, két ország – A közös gyökerektől című kötete.

Csangot az ifjú Kim nagybátyjaként emlegetik. De nem voltak vérrokonok: az országalapító Kim Ir Szen lányát, Kim Kjong Hi volt könnyűipari minisztert, Kim Dzsong Il testvérét vette feleségül. Egyelőre bizonytalan, mi lesz a feleség sorsa, akitől egyébként már külön élt. Könnyen ő is háttérbe szorulhat.

Az észak-koreai belpolitika fejleményeit különösen Dél-Korea és Kína követi közeli és értő figyelemmel; a külvilág főként Szöul révén értesül a főbb eseményekről, ha Phenjan nem közli ezeket a hivatalos médiában. Csang kegyvesztettsége téma volt már a világsajtóban az elmúlt hetekben. Két közeli munkatársát is kivégezték előzőleg, egy harmadik pedig Kínába szökött. A minap őrizetbe vették őt magát is, majd a kegyvesztettség biztos jeleként kiretusálták a korábbi fotókról. A világsajtót ez is bejárta. Csoma Mózes két tényezőben látja a mostani tisztogatás újszerűségét: Csang kivégzésének nyilvános bejelentésében, illetve az ügy feltűnően gyors lebonyolításában.

„Korábban is voltak tisztogatások, de nem ismerték így be a halálos ítéleteket. Az egyes elvtársak ’53-ban egyszer csak »eltűntek a süllyesztőben«, de csak évekkel később végezték ki őket. Most minden bizonnyal az írmagját is ki akarták irtani a reménynek, hogy Csang visszatérhet”. Az 1946-ban született, és a 80-as években a KISZ koreai megfelelőjénél tevékenykedő férfi egyébként 2004-ben egyszer már kegyvesztett lett, de évekre rá rehabilitálták. Eltávolítása és kivégzése a legjelentősebb belső átalakulást jelenti a KNDK-ban Kim Dzsong Il 2011-es halála és fia hatalomra kerülése óta.

Most a hivatalos KCNA minden létező bűnt Csang számlájára ír, amellyel egy kommunista felső vezetőt egyáltalán megvádolhatnak. Szemére vetik a többi közt, hogy „az államhatalom megdöntésére törekedett”, saját területén kiskirályságot épített ki, és tábornokként elégedetlenséget szított a hadseregben egy államcsíny reményében. Észak-Korea a világ egyik legnagyobb hagyományos hadseregét tartja fent, 1,1 millió fővel. Megvádolják gazdasági katasztrófa előidézésének szándékával, korrupcióval is. Személyét a „kutyánál is rosszabb emberi söpredéknek” nevezik.

Felvetésünkre Csoma Mózes elképzelhetőnek tartotta, hogy a jelenlegi távol-keleti feszültség is Kim kezére játszhatott egy ilyen súlyú lépésnél. Kína, Japán, az Egyesült Államok és Dél-Korea figyelmét főleg a területi vitákkal is összefüggő erőfitogtatás köti le a Kelet-kínai-tengeren. „Ez nyugalmasabb helyzetet kínálhatott Phenjanban. Az 50-es évek tisztogatásaihoz is az 1950–53-as koreai háború lecsengése után kezdtek hozzá.”