Catherine Deneuve fiatal háziasszonyt játszott A nap szépe című filmben: miközben a férje dolgozik, ő bordélyházban fogadja a vendégeket. A színésznő most közismert francia személyiségekkel (például Charles Aznavour énekessel) együtt írta alá a petíciót, amely határozottan tiltakozik a prostituáltak ügyfeleinek büntethetőségéről szóló törvényjavaslat ellen. „Anélkül, hogy támogatnánk vagy népszerűsítenénk a prostitúciót, elutasítjuk azok megbüntetését, akik prostituálják magukat, vagy akik az ő szolgáltatásaikat igénybe veszik. Annyit kérünk, hogy kezdődjön érdemi vita, előítéletek nélkül.”

Vita éppenséggel folyik, de az előítéletek és az érzelmek sem hiányoznak. A nők jogaiért felelős miniszter, Najat Vallaud-Belkacem így védte meg a szocialista kormány által beterjesztett jogszabályt: „Nem akarok olyan társadalmat, amelyben a nőknek ára van.” Erre licitált rá a törvényjavaslat egyik előterjesztője, Maud Olivier: „Hogyan lehet ragyogónak találni napi tíz-tizenöt behatolást, amelyet nyilvánvalóan gazdasági okokból rákényszerített prostituáltak szenvednek el?”

Ha a parlament elfogadja a törvényjavaslatot – a szavazás szerdán lesz –, Franciaország az egyik legszigorúbb szabályozással büszkélkedhet majd, amelyhez hasonló egyelőre Svédországban van érvényben. A rendszer egyszerű és elrettentő: ha valaki fizet a szexért, 1500 eurós (450 ezer forintos) pénzbírsággal sújtható. Másodszor, visszaesőként, immár a duplájával.

Sokszínű és érdekes is a prostitúciós törvényről zajló vita, mert megosztja a francia társadalmat és a politikai életet egyaránt – ráadásul nem a szokásos törésvonalak mentén. A kormányzó szocialistákon és a legnagyobb ellenzéki párton, a jobboldali UMP-n belül ugyanúgy találni ellenzőket és támogatókat. Guy Geoffroy konzervatív képviselő azzal érvelt a nagyobb szigor mellett: „Ügyfél nélkül nincs prostitúciós hálózat, és nincs emberkereskedelem. Ezek ellen harcolunk.”

Az emberkereskedő hálózatok valóban meghatározó szereplők: becslések szerint harminc-negyvenezer prostituált dolgozik Franciaországban, és (legalábbis a kormány adatai szerint) a kilencven százalékuk külföldről érkezett, mindenekelőtt Romániából, Kínából és afrikai országokból. A keményebb fellépést szorgalmazók így a szervezett bűnözés visszaszorítására hivatkoznak.

Másként látja a helyzetet a Reuters hírügynökségnek nyilatkozó ötvenéves Sandra, aki már huszonöt éve árulja a testét Párizs belvárosában. Úgy érzi, hogy veszélybe sodorják a munkáját, miközben a maffiának kicsit sem ártanak. „Adót és tb-hozzájárulást fizetünk. Nem elég nagy a munkanélküliség, még a mi állásunkat is elveszik?” Elsősorban attól fél, hogy a pénzbírság miatt elmaradoznak az ügyfelek: „Magát a prostitúciót nem tiltják. Olyan ez, mintha azt mondanák, nyithatsz üzletet, de a vásárlók nem mehetnek be.”

Tüntetéseket tartottak már a párizsi nemzetgyűlés előtt a törvényjavaslat ellen és mellett is. Ha jóváhagyják is az új szabályozást, szakértők és szociális munkások arra figyelmeztetnek, hogy a prostituáltak élete nem sokat változik. Legfeljebb még jobban rejtőzködnek majd, hogy megvédjék az ügyfeleiket – akiktől a túlélésük függ.

Sok prostituáltat aggaszt, hogy el akarják venni a kenyerét