Rövid pórázon tartják a médiát
Azt állítja, hogy a görög kormány nemcsak a közmédiát, hanem a magánmédiát is ellenőrzés alatt tartja. Ez hogyan lehetséges?
A magánkézben lévő médiát a kormány közvetett módon ellenőrzi. A privát média jelentősen eladósodott, és noha a hitelt magánbankoktól kapta, e bankok sorsa a kormány döntéseitől függ. A görög magánbankok a trojkától (Európai Bizottság, Európai Központi Bank, Nemzetközi Valutalap) kapnak ugyanis pénzt a túléléshez, a trojka viszont csak akkor ad pénzt, ha a kormány megszorító intézkedéseket vezet be. Így alakul ki a magánmédia–magánbankok–kormány háromszög. Természetes ezek után, hogy a média a kormány politikáját támogatja.
És mi a helyzet a közmédiával? A kormány éppen az idén júniusban zárta be a közszolgálati rádiót és televíziót (ERT).
A közmédiát már eddig is a görög kormány kontrollálta: egy 1987-es törvény alapján a kormányok nevezik ki az állami televízió teljes vezérkarát. A valóságban nem köztévéről, hanem állami tévéről van szó. Csakhogy az elmúlt években, a válság hatására változni kezdtek a dolgok: az újságírók úgy érezték, hogy kötelességük a gazdasági és társadalmi gondokról is tudósítani. Az ERT kevésbé „kormánybarát” témákról is beszámolt, például öngyilkosságokról vagy a rendőrség által megkínzott letartóztatottakról. Előfordult, hogy a bajkeverő újságírókat kirúgták.
A köztévé bezárása tehát a görög kormány bosszúja?
Igen. Nem elég, hogy az elmúlt években kezdett „megnyílni” az állami tévé, ez a folyamat felerősödött a 2012-es parlamenti választások után: a radikális baloldali Sziriza vált a legnagyobb ellenzéki párttá. Az újságírók szabadabbnak érezték magukat. Addigra azonban Antonisz Szamarasz miniszterelnök és a hozzá közel álló neokonzervatívok elhatározták, hogy bezárják az ERT-t. Mondok egy példát. A választásokat tavaly június 17-én tartották. Június 20-án Szamarasz egyik tanácsadója azt írta egy Twitter-üzenetben: az egykor zöld (vagyis a szocialista Paszokot támogató), jelenleg rózsaszín (a Szirizával szimpatizáló) újságírók az utolsó műsoraikat készítik. Ez egyértelmű figyelmeztetés volt.
A közpénzek pazarlásának példájaként emlegette a hatalom az állami tévét. Ez is hazugság?
Persze. A 2600 alkalmazott nem köztisztviselő volt, nem a görög költségvetésből fizették őket, hanem az előfizetői díjakból. Az ERT valójában úgy működött, mint egy független magántársaság.
Akkor most nincs köztévé Görögországban?
A kormány júliusban létrehozott egy új tévéállomást, amelyet Görög Köztelevíziónak hívnak. Közvetlenül a pénzügyminisztériumhoz tartozik; ez már nem is állami, hanem kormánytelevízió.
Beszélhetünk-e még sajtószabadságról?
A legutóbbi nemzetközi rangsorban Görögország a harmincvalahányadik helyről a 84. helyre csúszott. Vagyis már nincs teljes, csak részleges sajtószabadság. Ezt nemcsak az állami televízió bezárása magyarázza, hanem az is, hogy a kormány politikai okokból kirúgat újságírókat, vagy hogy összecsapásokban a rendőrség újságírókra támad. A kormányt amúgy támogató konzervatív napilapban, a Katimeriniben nemrég arról jelent meg cikk, hogyan gyakorol nyomást a görög kormány a Brüsszelben dolgozó újságírókra, hogy ne írjanak az EU által megfogalmazott kritikákról.
Ön milyen személyes tapasztalatokat szerzett?
Még mindig nyíltan beszélhetek a sajtószabadság helyzetéről az egyetemi előadóteremben, valamint a bezárt köztévé újságírói által készített, az interneten sugárzott műsorokban. De a média fősodrában már nem. Az ottani gyakorlat lényege, hogy a hozzám hasonlókat nem szólaltatják meg.
Hallani még kritikus hangokat?
Igen, a média egy kisebb részében továbbra is hajlandók szembeszállni a kormánnyal. Ugyanakkor felmérések szerint az emberek jobban bíznak az internetben és a közösségi médiában, mint a hagyományos sajtóban.
Megbízható információforrásnak számít-e a közösségi média?
Nem. Abban viszont a Facebook nagyon hasznos tud lenni, hogy nemcsak a kormánybarát, hanem a kritikus médiatartalmakat is terjeszti. A felhasználóknak így egyenlő lehetőségük van elolvasni mindkét oldal véleményét. Igaz, hogy pontatlan információk is terjednek az interneten, de legyünk őszinték: mennyivel pontosabbak a görög tömegtájékoztatás információi?
Hogyan jelenik meg a médiában a válság miatt egyre erősebb szélsőjobboldal?
Sokan mondják ugyan, hogy a neonáci Arany Hajnal párt előretörésének igazi oka a válság és az elszegényedés, ám szerintem ez nem elegendő ok. A gazdasági válság csupán a fasizmus újjászületésének katalizátora volt. A fasizmusnak hosszú hagyománya van Görögországban, ez a politikai mozgalom már az 1930-as években megszületett. A görög polgárháborúban (1942 és 1949 között) az egyik oldalon a fasiszták, a másikon a kommunisták harcoltak. 1967-ben a fasiszták jutottak hatalomra, ekkor kezdődött a katonai diktatúra. A fasisztákat a katonai junta bukása után is folyamatosan a szavazók hat-hét százaléka támogatta. Az Arany Hajnal a tavalyi választásokon a szavazatok hét százalékát megszerezve került be a parlamentbe.
Arra céloz, hogy a fasisztamozgalom sosem tűnt el igazán, és most csak visszatért?
Ez a mozgalom nem a gazdasági válsággal született. A görögországi nácik ideológiájának alapja a szélsőséges nacionalizmus. Milyen csodálatos hely volt az ókori Görögország, a civilizáció bölcsője, és lám, mára mi lett belőle! A múlt dicsőségét a jelen nyomorúságával állítják szembe. Ez a motívum vissza-visszatért az iskolákban és a tömegtájékoztatásban is. A fasiszta nacionalizmus mai megjelenési formája a rasszizmus. A bevándorló ellenes hangulatot azonban nem a fasiszták teremtették, hanem a kormány, az egyház és a média. Egyszóval a fasiszta ideológia jelentős részét a rendszer (média, egyház, oktatás) reprodukálta, vagy hozta létre.
Milyen képet fest a média a fasisztákról?
A média azon része, amely politikával is foglalkozik, nem támogatja az Arany Hajnalt. Ám rendszeresen beszámol a párttal kapcsolatos fejleményekről, és ezzel terjeszti az ideológiáját. A bulvársajtó pedig gyakran kedvező színben tünteti fel az Arany Hajnal tagjait. Beszámol az esküvőjükről, vagy az egyikük új barátnőjéről ír, miközben ott látható a ruhájukon a horogkereszt. Ezáltal normalizálja az Arany Hajnalt, és úgy mutatja be, mintha hétköznapi politikai párt lenne. Mindez hatalmas károkat okoz.
Megkegyelmezett a bíróság az oknyomozó újságírónak
Felmentette a bíróság Kosztasz Vakszevanisz görög oknyomozó újságírót. A Hot Doc című hetilap főszerkesztőjét személyes adatokkal való visszaélés vádjával állították bíróság elé, miután a lap közzétette kétezer görög nevét (a hírhedt Lagarde-listát): ők svájci bankszámlákon összesen kétmilliárd eurót halmoztak fel. Vakszevanisz letartóztása nemzetközi felzúdulást váltott ki, és jó néhány külföldi lap megjegyezte: a sajtószabadságot most már nemcsak Magyarországon, hanem Görögországban is félteni kell. S noha az újságírót tavaly első fokon felmentették, az ügyészi hivatal fellebbezett, így ismét perbe fogták.
A Lagarde-lista a titkolózás és a tétlenség jelképévé vált Görögországban. Ezen a néven híresült el a titokzatos CD, amelyet a franciák már 2010-ben átadtak az athéni illetékeseknek. A listát legelőször közlő Hot Doc nem állította, hogy adóelkerülőkről lenne szó, csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy a görög kormány már két éve ül a rejtélyes listán, és nem tesz semmit. A számlatulajdonosok nevét Christine Lagarde akkori francia pénzügyminiszter – jelenleg a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója – juttatta el diplomáciai csatornákon athéni kollégájának.
A zárt ajtók mögött tartott tárgyaláson Kosztasz Vakszevanisz azzal érvelt, hogy a lista közzétételével a korrupció rendszerére akarta felhívni a figyelmet. A főszerkesztő ügye éppen azért kapott nemzetközi figyelmet, mert az eddigi görög kormányok nem tudták/akarták felvenni a harcot a legnagyobb adóelkerülőkkel – miközben a megszorító intézkedések a lakosság szegényebb rétegeit sújtják.
