Nem érzékel azonban különösebb gondot a Németországban dolgozó magyar orvosok nyelvtudásával a lapunknak nyilatkozó Péter, aki egy Passau melletti kórházban praktizál. – A német tartományokban eddig eltérő volt a szabályozás, de általában szükség van egy approbációs vizsgára. Két-három kolléga előtt kell megoldani németül egy adott orvosi helyzetet, és ebből lemérik, hogy milyen az illető némettudása. Ám a kórház dönthet úgy, hogy erre nincs szükség, és vállalja a felelősséget az orvosért – mesélte. A német tartományi egészségügyi miniszterek éppen idén nyáron döntöttek úgy, hogy a jövőben egységesen ellenőrzik a doktorok nyelvtudását.

Péter esetében erre nem volt szükség, mert a fiatalember az orvosegyetem első két évét Bécsben végezte, és aktívan készült a németországi munkavállalásra. A felesége egyszerű középfokú nyelvvizsgával érkezett, neki nehezebb dolga volt. – Egy ügynökség szervezte meg a munkavállalásunkat, ők mindenről gondoskodtak: szükség esetén a nyelvtanfolyamról, a szaknyelvoktatásról, a kinti szállásról. Addig nem engedik el az ember kezét, amíg biztos álláshoz nem jut –számolt be. Az sem utolsó szempont, hogy a költségeket a kórház, és nem a munkavállaló viseli.

Akcentusmentes nyelvtudást a kórházak sem várnak el, de azt igen, hogy a külföldi orvosok folyamatosan fejlesszék a tudásukat: Péter még a jó némettudása mellett is rengeteg szakszót tanult a napi munka mellett. Azt is hozzátette, hogy a magyar nyelvoktatás színvonala sajnos még mindig gyenge, a nyelvtant sulykolják, ahelyett, hogy a kommunikációra helyeznék a hangsúlyt. Ez kezdetben rengeteg nehézséget okoz a kint dolgozóknak. Az sem előny, hogy a friss diplomás magyar orvosoknak nagyon kevés a kórházi tapasztalatuk. A többségük még vért venni sem tud, ezért célszerű itthon némi munkatapasztalatot gyűjteni, és csak utána pályázni németországi állásra.

Munkahelyet szerezni meglehetősen egyszerű: akkora az orvoshiány, hogy Péter a saját szakterületén belül most 1800 állásra pályázhatna. 2012-es adatok szerint 33 ezer külföldi orvos dolgozik az országban, tíz évvel ezelőtt még feleennyien sem voltak. A legtöbben Romániából és Görögországból érkeznek, de jönnek Iránból és Afganisztánból is. – A kis kórházakban tényleg rossz a helyzet, ott én is találkoztam olyan orvossal, aki három-négy év kintlét után sem tudott kommunikálni a betegekkel. Nem is engedték a páciensek közelébe, legfeljebb vért vehetett – idézte fel.

A nagyobb kórházakban a kollégák is odafigyelnek egymásra; akinél úgy érzik, hogy gond van a nyelvtudással, azt német tanfolyamra kötelezik. Az is megesik, hogy csak félállásban dolgozhat valaki, a fennmaradó idejében pedig nyelvet tanul.

Ami a hírhedt brit esetet illeti (ahol a nigériai származású német orvos sokszoros dózisú fájdalomcsillapítóval egy beteg halálát okozta), ilyen Péter szerint Németországban nem fordulhatna elő. Mindent szigorúan dokumentálni kell, a nővérek kizárólag akkor adnak be gyógyszert, ha ezt az orvos írásba adja – és a sokszoros dózis még az ápolónak is szemet szúrna.