A lapunkak nyilatkozó szakértők is eltérő értékelést adtak. A The New York Times „szerény előrelépésről”, míg a párizsi Le Monde, az ügy többéves elhúzódását is figyelembe véve, „történelmi egyezségről” cikkezett.

A Genfben aláírt féléves ideiglenes egyezség szombaton már valószínűsíthető volt, miután a tárgyalások menetéről értesülve egyre több érintett külügyminiszter repült a svájci diplomata városba. A megállapodás értelmében Irán leáll az öt százalék feletti urándúsítással (a kritikus értéknek a húsz százalék számít, e felett már könnyen fegyverszintűre dúsíthatják az uránt). Nem helyez üzembe további dúsító centrifugákat, amelyekből tíz évvel ezelőtt 160-nal rendelkezett, most pedig 19 ezerrel. Semlegesíti a húszszázalékos készleteket, létesítményei fokozottabb ellenőrzését teszi lehetővé, és felfüggeszti az araki nehézvizes reaktor építését. Cserébe a nemzetközi közösség enyhít az Iránt sújtó szankciókon. Ez ugyan nem érinti alapjaiban az olaj- és bankszektorra vonatkozó intézkedéseket, de 6-7 milliárd dollárral – és azon belül 4,2 milliárd dollár valutával – segíti az iráni gazdaságot. Nyilvánosságra került, hogy az Egyesült Államok és Irán az elmúlt nyolc hónapban titkos tárgyalásokat is folytatott.

Barack Obama amerikai elnök fontos első lépésnek nevezte a megállapodást, mert „elvágja Irán legvalószínűbb útjait a bombához”. Ugyanakkor a The New York Times hírelemzésében rámutat: sem a Genfbe sietett John Kerry külügyminiszter, sem főtárgyalója, Wendy Sherman nem táplál olyan illúziókat, hogy az ideiglenes megállapodás megoldaná az iráni nukleáris problémát. „Csak időt és teret nyújt a valódi tárgyalásokhoz, melyek célja az iráni vezetés meggyőzése arról, hogy a bénító szankcióktól csak úgy szabadulhatnak meg, ha felszámolják egy olyan program jó részét, amelyre pedig dollármilliárdokat költöttek és nemzeti büszkeséget építettek.”

– Obama a „szíriai fiaskó” óta egyértelműen változtatott a külpolitikai prioritásain: elnöksége utolsó éveit olyan ügyeknek szenteli, amelyekről úgy véli, valóban megoldhatók. Ezek közé tartozik az iráni atomkérdés és az arab–izraeli konfliktus – mondja Balogh István, a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa. Az Amerikaszakértő, emlékeztetve, hogy Obama már nem választható újra, azt mondja: az elnököt az újraválasztás igényénél sokkal nagyobb kényszer nyomja, jelesül az,mi lesz a politikai hagyatéka. Balogh szerint Obamának „nagyon vékony kötélen kell táncot járnia”: saját keményvonalasai semmit sem fogadnak el, ami nem az iráni atomprogram teljes leállítását eredményezi, másfelől az iráni változásokkal, így Haszan Róháni elnök idei megválasztásával végre olyan tárgyalópartnereket lát, akikkel meg lehet egyezni. – A dúsítás ötszázalékos szintjén való leállás nagy fegyvertény – állítja a szakértő.

– Az ördög az egyezség részleteiben búvik meg. Ez lehet, hogy 2008-ban jó megállapodás lett volna,most azonban rettenetes, mert Irán azóta nagyon sokat lépett előre. A mai szinten való ideiglenes leállása továbbra is azt jelenti: nagyon közel áll ahhoz, hogy nukleáris „küszöbállam” legyen – magyarázza kérdésünkre a meglehetősen negatív izraeli reakciókat Dan Schueftan, a Haifai Egyetem Nemzetbiztonsági Tanulmányok Központjának igazgatója. Szerinte az irániak, akik „az időnyerés és a csalás világbajnokai”, most a dúsítás helyett a célba juttatásra fordítják majd energiáikat. Ezzel egybevágóan nyilatkozott korábban Naftali Bennett izraeli gazdasági miniszter: „Ha öt év múlva felrobban New Yorkban vagy Madridban egy atomtáska, akkor az a ma reggel aláírt egyezség miatt lesz.” – Nem pusztán az a kérdés, hogy

Iránnak mikor lesz bombája, és mikor dobja le Izraelre. Hanem az, hogy amit művel, hogyan járul hozzá a proliferációhoz, a nukleáris fegyverek elterjedéséhez a térségben, illetve a radikálisok egy iráni nukleáris ernyő védelme alatt hogyan fokozzák a hagyományos támadásaikat Izraellel szemben – tette hozzá Schueftan.

Iránban áttörésként értékelik a megállapodást. „A siker kétségkívül Allah kegyelmének, a nép imájának és támogatásának köszönhető” – jelentette ki Ali Hamenei, az ország legfőbb vezetője. Róháni elnöknek küldött levelében leszögezte: „mindig ellen kell állni más országok túlzó követeléseinek” a nukleáris területen. Az iráni elnök előtt most „új horizontok” nyíltak.

– Az irániak nagyon készültek a megállapodásra, és ha azt valóban sikerként tudják eladni, akkor megakadályozhatják, hogy a teheráni keményvonalasok ugyanúgy félretegyék Róhánit, mint szintén reformer elődjét, Mohamed Hatamit – mondja N. Rózsa Erzsébet, a nonproliferációs kérdések és Irán szakértője, a Magyar Külügyi Intézet koordinációs igazgatója és főmunkatársa. Úgy véli, az irániak el tudták fogadtatni, ami számukra otthon fontos volt, azaz az atomprogramhoz és az urándúsításhoz való elvi jogot. Nem a szankciók kényszerítették térdre őket, hanem a másik félhez hasonlóan belátták, hogy csak megegyezéssel lehet előrelépni. Ami az ötszázalékos dúsítási határt illeti, erről korábban is volt szó, az araki erőmű leállítása pedig inkább elvi engedmény. „Ha valóban nem fegyvert akarnak, akkor a plutóniummal inkább gond van, mintsem haszon származna belőle” – mondja az araki technológiáról.