Harun Rahmani még csak tizenkét éves volt, amikor Amerika és a szövetségesei megszállták Afganisztánt. Öt évet élt meg ebből a korszakból, mielőtt menekültként Magyarországra érkezett. Vannak még emlékei a háborúról.
Az például tisztán él benne, ahogy a külföldi katonák olykor fegyvert rántottak és rászegezték az utcán sétálókra. Mindennek jó ideje, most már az egyetemisták gondtalan életét éli, de azért figyelemmel kíséri, hogy mi történik Afganisztánban. Nem bánná, ha a nyugati csapatok 2014 után is az országban maradnának, hiszen a háború borzalmai ellenére ennek vannak pozitívumai. Stabilabb az ország, bizonyos régiókban növekedett a közbiztonság, s a nyugati jelenlét Iránt és Pakisztánt is kordában tartja. Ám úgy véli, hogy a megállapodás után egyenlővé kell tenni afgánokat és amerikaiakat, el kellene végre ítélni a civilekkel kegyetlenkedő katonákat.

Harunhoz hasonlóan sokan bíznak az amerikai csapatok maradásában, amire most már minden esély megvan. John Kerry amerikai külügyminiszter – helyi idő szerint szerda délután – hosszas diplomáciai huzavona után bejelentette, hogy Afganisztán képviselőivel folytatott tárgyaláson sikerült olyan egyezményt megszövegezni, amelyet már be is terjesztettek a Loja Dzsirga, vagyis az afgán törzsi tanács elé. Ha ők rábólintanak a kétoldalú biztonsági egyezményre, a 2014-es NATO-misszió végeztével az amerikai csapatok egy része továbbra is az országban marad, hogy mind hadászatilag (kiképzéssel és felszereléssel), mind anyagilag segítsék az afgán haderőt, védelmet nyújtsanak az országnak és folytassák a terrorizmus elleni harcot. A nemzetközi sajtóban megjelent becslések szerint összesen 5–15 ezer főnyi alakulat állomásozik majd az országban, legalább 2024-ig.

Barack Obama amerikai elnökre azonban vár még egy feszült hétvége, mert a 2500 fős törzsi tanács csütörtökön kezdte meg többnapos ülését, amelynek végén szavazással határoznak Afganisztán sorsáról. Noha a testület döntése csak irányadó, az afgán elnök, Hamid Karzai azt nyilatkozta, hogy jóváhagyása nélkül nem írja alá a megállapodást.

Ennek ellenére Wagner Péter, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa szerint a tanácskozásnak nincs akkora jelentősége a döntéshozatalban. – A Loja Dzsirgát mindig csak arra használták a mindenkori uralkodók vagy államfők, hogy a saját akaratukat legitimizálják – mondta a Népszabadságnak a szakértő. Nem emlékszik olyan esetre, hogy a „vének tanácsának” döntése ne lett volna összhangban az államfő elképzeléseivel.

Biztosra azért nem lehet menni, hiszen a megállapodás szövegének utolsó pillanatig tartó szerkesztgetése is bizonyítja, hogy sokáig puhították egymást a felek. Az egyik legproblematikusabb pont – amelyből az USA nem akart engedni – azt taglalta, hogy afgán vagy amerikai bíróság előtt feleljenek-e a vád alá helyezett amerikai katonák. Irak esetében a nyugati nagyhatalmak nem tudtak megállapodni ebben, így Amerikának többévnyi háborúskodás után félbemaradt küldetést és instabil országot kellett maga mögött hagynia. – Különbség a két ország között, hogy Iraknak volt olaja, volt pénze, Afganisztánnak viszont nincs semmije – mondta Wagner Péter. Úgy vélte, hogy Afganisztán beadta a derekát, hiszen szüksége van a nyugat támogatására és a védelemre. A manőverezés ellenére, Karzai számára létfontosságú a nyugati csapatok jelenléte, és az országa még nem készült fel arra, hogy a saját lábára álljon.

Martine van Bijlert, egy kabuli székhelyű független kutatóintézet, az Afghanistan Analysts Network szakértője szerint nem a katonák jelentik a stabilitás legfőbb kulcsát. – Állandó nemzetközi támogatás nélkül a kormány nehéz helyzetbe kerül: nem tudja fizetni a béreket és fenntartani a hadsereget, a rendőrséget, a közintézményeket. Ha az egyezmény nem lép hatályba, ha az USA és a többi nemzet magára hagyja Afganisztánt, nehéz lesz elkerülni a kormány összeomlását.

Washington még idén alá akarja írni a megállapodást

Hamid Karzai csütörtökön váratlanul kijelentette: jobban szeretné, ha a megállapodást hivatali utódja írná alá a jövő áprilisi választások után. Az afgán elnök ezt egyebek között a közte és az amerikai vezetés közötti bizalmatlansággal indokolta.

Josh Earnest, az amerikai elnöki hivatal szóvivője kijelentette, hogy a gyors megállapodás kulcsfontosságú az amerikai katonai tervezés számára és azon szövetségesek számára is, amelyek azt tervezik, hogy 2014 vége után is fenntartsák katonai jelenlétüket Afganisztánban.

Jen Psaki, az amerikai külügyi tárca szóvivője leszögezte: a megállapodás további halogatása nem praktikus és nem lehetséges. Egyben kijelentette, hogy az amerikai kormány tisztázni kívánja Karzai kijelentésének értelmét és a mögötte meghúzódó szándékot. (Amerikai kommentárok szerint Washington számára egyelőre nem világos, hogy az afgán elnök pastu nyelven elmondott beszédében a végleges döntését közölte-e.) (MTI)

Tanácskozik Kabulban a Loja Dzsirga