Már akkor látható volt a különállása, amikor nemrég mentora, a 77 éves Silvio Berlusconi meg akarta buktatni Enrico Letta kormányát, hogy megbosszulja kiebrudalását a hivatalos római politikából. De akkor még csak kínos hátraarcra kényszerítette a „Lovagot”, most viszont szabályosan faképnél hagyta.

Az olasz jobbközép hét végére beteljesedett szakadásával a Berlusconi nevéhez fűződő elmúlt két évtized érkezett fordulóponthoz. Miközben a többszörös volt miniszterelnök, akit számtalan pere egyre jobban a sarokba szorított és hiteltelenné tett az olaszok milliói előtt, újraindította eredeti mozgalmát, a Forza Italiát, eddigi jobbkeze, Angelino Alfano felvállalta a politikai Brutus-szerepet, és új pártot alapított.

A 43 éves belügyminiszter és kormányfőhelyettes Új Jobbközép (NCD) néven hozta létre tömörülését, amelyhez máris a parlament mintegy hatvan tagja, többségükben szenátorok csatlakoztak. Ide pártoltak a Berlusconi-féle Szabadság Népe (PdL) miniszterei is, illetve olyan meghatározó politikusai, mint Renato Schifani, a szenátus volt elnöke. – A helyes döntést hoztuk meg. A kormány stabil lesz – hangoztatta Alfano. A szicíliai születésű ügyvéd-politikus elmondta, számára ez „fájdalmas és nagyon keserű döntés” ugyan, de híveivel együtt rákényszerültek, hogy ne csatlakozzanak a Forza Italiához. Az olaszoknak most nem új kormányra és a vele járó káoszra van szükségük, állította, hanem új jobbközépre.

– Nagyon fontos, hogy maradjon stabil kormány, már csak Róma 2014-es európai uniós soros elnöksége miatt is, amelyre nagyon készülnek – mondta lapunknak Molnár Anna Olaszország-szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója. Szerinte a valódi kérdés az, mi lesz magával Alfanóval. – Nem látszik még a dolog vége, ahogy az sem, az új frakciók felállása hogyan változtathatja meg a helyzetet. Ha a peremre szorul, azzal Pier Ferdinando Casini, a képviselőház volt elnöke sorsára juthat, aki 2006-ban fordított hátat Berlusconinak, vagy Gianfranco Finiére, aki pedig 2010-ben.

A posztfasiszta olasz politika nagy alakváltozását produkáló Fini korábban szintén az alsóház elnöke, illetve Berlusconi kormányfőhelyettese, külügyminisztere is volt. Casini, Fini, illetve Mario Monti, az előző kormányfő egyaránt a centrum körül tömörül, próbálkozik, de mérsékelt sikerrel. Mindenesetre az Új Jobbközép megalakulása tovább erősíti az olasz pártrendszer töredezettségét, a korábbi fúziók után most, úgy látszik, megint a kiválásokon a sor.

Mint emlékezetes, a februári parlamenti választásokat követően patthelyzet állt be: hónapokig eltartott a kormányalakítás, és az olasz politikában szokatlanul, nagykoalíciósként megalakult Letta-kabinet most sem érezheti magát bebetonozva. Berlusconi októberben megpróbálta megbuktatni, de sikertelenül. A „Lovag” kizárása az olasz felsőházból a szenátus november 27-i ülésén merül majd várhatóan fel, és ezen az NCD a PdL-lel egyetemben ellene szavaz majd Berlusconi kizárásának. Ezt ugyanis Alfano volt főnöke felesleges megbüntetésének tartja azt követően, hogy a politikai veteránt adócsalásért harmadfokon és ezzel jogerősen is elítélték nemrég, s ha börtönbe a kora miatt nem kell is vonulnia, de közérdekű munkával vezekelhet a társadalomnak.