Nem érik be annyival, hogy a házelnök majd jól pellengérre állítja azt, aki nem jelenik meg a bizottság előtt (a következő parlamenti ülésen nyilvánosan megnevezi a távolmaradókat és az együtt nem működőket), pénzbüntetést, sőt akár börtönt is kaphat az, aki nem megy el egy bizottsági meghallgatásra. Horvátországban kockáztat a legtöbbet az EU-ban, aki packázni mer a törvényhozás vizsgálóbizottságával. Ott külön törvény szabályozza az efféle testületek felállításának és működésének rendjét.

Bárkit beidézhetnek a vizsgálóbizottságok, sőt indokolt esetben kérhetik az illetékes kormányszervektől, hogy az általuk meghallgatni kívánt személyt a vizsgálat idejére mentsék fel a tisztségéből; így a főnökei nem, vagy legalábbis nehezebben tudják befolyásolni abban, hogy mit mondjon, vagy mit ne mondjon a bizottság előtt. A hivatkozott külön törvény határozza meg azt is, hogy aki nem jelenik meg a bizottság előtt, az 2-től 40 millió forintig terjedő összegnek megfelelő kuna pénzbüntetéssel, vagy fél évtől öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható.

Pénzbírsággal, vagy fél évig terjedő szabadságvesztéssel (súlyos esetben mindkettővel) büntetik a bizottsági meghívást figyelmen kívül hagyókat Cipruson is. Hollandiában az eljáró bizottság kérésére az illetékes bíró karhatalommal vezettetheti a testület elé a megidézetteket, akikre ez után még pénzbírságot is kiszabhat. Ugyancsak a testület kezdeményezésére a bíró 30 napra becsukathatja azt a tanút vagy szakértőt, aki megjelent ugyan a vizsgálóbizottság előtt, de megtagadta a nyilatkozattételt.

Franciaországban nem csukják be a távolmaradókat, de mivel a vizsgálóbizottságok előtti megjelenés ott is kötelező, 7500 euró büntetést szabhatnak ki azokra a távol maradókra, akik alapos indokkal időben nem mentik ki magukat. Pénzbírság jár Észtországban is a távolmaradásért, de még azért is, ha valaki megtagadja a bizottság által kért dokumentumok átadását, illetve a válaszadást a neki feltett kérdésekre.

Lengyelországban a vizsgálóbizottságok elé idézetteket ugyanúgy kioktatják a hamis tanúzás esetleges büntetőjogi következményeiről, mintha bíróság előtt tennének vallomást. Ha a bizottság elé idézettek nem jelennek meg, vagy engedély nélkül idő előtt távoznak a meghallgatás helyszínéről, nem tesznek vallomást, vagy megtagadják az eskütételt, „ügyüket” a bizottság haladéktalanul átadja az illetékes bíróságnak. Hasonló gyakorlatot követnek Szlovéniában is, ahol a vizsgálóbizottság előtti megjelenést vagy a testülettel való együttműködést megtagadókkal szemben a bizottság nemcsak azt kérheti az illetékes bíróságtól, hogy bírságolja meg őket a távolmaradásukért, vagy a válaszadás megtagadásáért, hanem azt is, hogy vezettesse elő, vagy hogy rendeljen el házkutatást az illetőnél a bizottság által kért dokumentumok beszerzése érdekében.

A litvánok ennél egy kicsit még tovább mentek: Litvániában a kormányzati tisztviselőknek, állami szervek alkalmazottainak az idézéstől számított két héten belül kötelező megjelenni a bizottság előtt. Portugáliában a büntető törvénykönyv szerinti engedetlenségnek minősül a vizsgálóbizottságok törvényes határozatainak végre nem hajtása, ideértve az ad hoc bizottságok előtti megjelenés elmulasztását és a tanúvallomás megtagadását is. Az engedetlenekkel szemben a vizsgálóbizottság elnöke a házelnök útján ügyészségi eljárást kezdeményezhet.

Hasonló szabályozás van érvényben Spanyolországban is, ahol szintén engedetlenségnek számít a meghallgatásról való távolmaradás, amiért pénzbüntetés vagy rövid időtartamú szabadságvesztés szabható ki. Kicsit másképpen működik mindez az Egyesült Királyságban, ahol a vizsgálóbizottságok ellenőrzési jogköre a minisztériumokban éppen folyamatban lévő ügyekre is kiterjed. Az Egyesült Királyság határain belül a bizottságok (a miniszterek kivételével) bárkit beidézhetnek, bárkitől kérhetnek információt, dokumentumokat. Ha a tanú vagy szakértő nem jelenik meg, vagy hamisan tanúskodik, azt a Ház méltóságának megsértéseként értékelik, és akként is kezelik – jelentést tesznek róla a háznak.

Ez picit hasonlít a Mile-javaslatban vázolt majdani magyar gyakorlatra, azzal a különbséggel, hogy Mile nem szankcionáltatná a hamis tanúskodást, továbbá, hogy az Egyesült Királyságban évek óta nem fordult elő, hogy ne jelenjen meg valaki egy bizottsági meghallgatáson. Sőt többnyire még formális idézésre sincs szükség, a bizottság elnöke informálisan értesíti a meghallgatni kívánt személyt, mikor és hol jelenjen meg, aki minden további nélkül eleget tesz a kérésnek. És ez igaz a miniszterekre is, akiket ugyan elvileg nem idézhetnének be, de ha a bizottság „üzen” nekik, mennek.