Elrozsdásodott vasfüggöny
Ez egy ország, amely akkor tíz éve gyakorlatilag létezett, de azóta sem ismerte el Törökországon kívül egyetlen állam sem. Nem lehet tagja nemzetközi szervezeteknek, a zászlaját használó hajót nem engedik be (nem török) kikötőkbe, bankjainak nincs IBAN-számuk, nem utalhatnak át külföldre. Nincs internet kiterjesztése és saját telefon-előhívója sem – sorolja Kemal Baykanli, a Török-ciprusi Kereskedelmi Kamara alelnöke. A testület kivétel, még a brit gyarmati időben, 1958-ban alakult. A gazdasági kamarák nemzetközi szervezete tagjaként Baykanliék úgy járnak el, mintha ők volnának a külügyminisztérium.
Az utcaképen nem látszik az elszigeteltség. Görög Ciprusnál persze egy kicsit szegényesebb minden, nem telepedtek le a nagy gyorsétteremláncok sem. Az autókkal nem vallanak szégyent, bár a forgalmi dugó is egy kicsit szerényebb, mint délen.
A válságnak itt is van nyoma – sok a félbehagyott ház. Ezeket még akkor kezdték felhúzni, amikor úgy látszott, 2004-ben megoldódik a hosszú konfliktus, s a két fél sziget együtt lesz a tagja az EU-nak. A török ciprusiak megszavazták az akkori ENSZ-főtitkár, Kofi Annan által készített tervet. A görögök meg nem. Azt a jutalmat kapták, hogy bekerültek az EU-ba, aztán az euróövezetbe is. Ezt már bánják, de még mindig jobban jártak, mint a mindenhonnan kitagadott török ciprusiak. Legalábbis ők ezt mondják, amikor az (Észak-)Nicosiába hívott nemzetközi újságírócsapatnak panaszkodnak.
A bojkott és az embargó keményen sújtja a 300 ezer lakosú országot. A sziget egyharmadát, jó 3300 négyzetkilométert ellenőriznek, és kiépítették az államiság valamennyi intézményét. Csak a nemzetközi elismerés hiányzik. E nélkül pedig nem állam az állam.
A török ciprusiakkal beszélgetve nem érződik annyira ez a megbántottság. Ha akarnak vízummentes utazást, az is megvan, mert a (görög) ciprusi hatóságok minden további nélkül adnak nekik szép bordó EU-s útlevelet. Az életszínvonal egy kicsit alacsonyabb, 15 ezer dollár az egy főre jutó GDP. A gazdasági növekedés évi négy százalék, 3,6 százalékos infláció mellett. Sok az állástalan – panaszolják. A tízszázalékos munkanélküliségi mutatót megirigyelné sok dél-európai uniós tagállam.
A török állam jelenléte kiáltó. Mindenütt török zászlók, Kemal Atatürk képei, szobrai. Ankara havonta 300-350 millió török lírát (1 líra = kb. 110 forint) utal át a „kistestvérnek”.
A helyzet egy szempontból majdnem rendezett: a ciprusiak átjárnak egymáshoz, vásárolnak, a túloldalon ebédelnek, megnézhetik a falut, ahol nagymama született. Pár éve még valódi határ volt a „zöld vonal”. Most már rozsdás és hiányos a vasfüggöny. Elvittek egy parkba, onnan pár méterre zúgott a görög oldali forgalom.
– Tilos fényképezni! – figyelmeztettek, de a katonai megfigyelőtornyon látszott, régóta nem használják.
Ülkü Aldemar kétgyerekes anya, aki évente pár alkalommal átlátogat Délre. Mégsem érdeklik az ottaniak. Szerinte ez régen is így volt. Volt, amikor békében éltek egymással görög és török szomszédok, de barátkozás vagy házasság ritka volt. A török emlékekben különösen az oszmán kor tűnik szépnek. A bajok azzal kezdődtek – fejti ki –, hogy az 1960-as függetlenség után a görögök fel akarták számolni a hatalommegosztásos államot, s a törököket kisebbségként kezelték. A folytatás: az 1974. júliusi puccsal a görög szélsőjobboldal meg akarta dönteni Makariosz érsek, államfő hatalmát, hogy a szigetet Görögországhoz csatolja. A törökök ezt nem hagyták, s megszállták az ország egyharmadát. Szabályos etnikai tisztogatás, „lakosságcsere” következtében alakult ki a mai helyzet. A rendezésről évtizedek óta tárgyalnak.
Dervis Eroglu, a TCKK elnöke szerint a görög propaganda is oka a török ciprusiak kitaszítottságának. Tárgyalni akarnak és tárgyalni fognak, akár olyasmiről is, aminek szerintük nincs értelme. Ilyen például a tárgyalások előtti közös nyilatkozat. Famaguszta egyik negyedének átadását viszont csak a területi kérdések keretében hajlandók megvitatni. Beszélnének viszont a kontinentális talapzatban talált földgázról. Ők Törökországba vinnék egy 3 milliárd dollárba kerülő, tenger alatti csővezetéken, a görögök cseppfolyósítót építenének tízmilliárdért. Eroglu szerint, amióta tudja a görög fél, hogy mekkora kincse van a szigetnek, húzza az időt. Ez a szokásos taktikájuk – állította a galambősz orvos-politikus. A két nép ellentétét nem a vallás, hanem a nacionalizmus okozta – tette hozzá. Nagy egymásra borulásra nem számít. „Nem akarunk új nemzetet teremteni. Békében, barátságban éljünk egymás mellett. Mi északon, ők délen.”
Erről kellene megállapodni.
Török Nicosia, 2013. november
