Mindenütt csak a pusztulás nyomai
Hasonló drámai tudósítást küldött a városból a BBC forgatócsoportja, amely szerint szerdától már érkeznek ugyan C–130-as katonai repülőgépek segélyszállítmányokkal, ám kétségbeesett emberek ezrei kisgyerekekkel várakoznak a repülőtéren, hogy valamelyik gép elvigye őket. Mivel még mindig halottak fekszenek az utak szélén, és nincs ivóvíz, járványveszély fenyeget. Segélykérő embereket látni mindenütt, nincs hol fedelet, menedéket keresniük, s közben szerdán egy gyengébb erejű tájfun újra esőt hozott. Külföldi segélyszervezetek azt panaszolták, hogy a szomszédos Cebu szigetéről napok óta nem tudnak átjutni Taclobanba. Tegnap elsőként egy francia–belga csoport tábori kórházát sikerült felállítani.
Benigno Aquino államfő és a Fülöp-szigeteki kormány védekezni kényszerül, sőt vissza is támad a nemzetközi média beszámolói miatt. Aquino újra visszautasította a segélyszervezetek becslését, hogy a szupertájfun legalább tízezer életet követelt volna, szerinte a halottak száma a kétezer-ötszázhoz közelít. Ugyanakkor elismerte, hogy a kormánya az ország történetének legnagyobb logisztikai kihívásával néz szembe, hiszen a tájfun és következményei tizenegymillió embert érintenek. Aquino a CNN-nek nyilatkozva azon fejlett államok erkölcsi felelősségét hangsúlyozta, amelyek döntő részben okozói a globális felmelegedésnek, s ezzel kockáztatják olyan országok lakosainak életét, amelyek kevésbé képesek megvédeni magukat. Az elnök azt ígérte, hogy az elsődleges segélyakciókat követően a tájfunban érintett családok tízezreinek lakásait építik majd újjá, s ezek ellenállóbbak lesznek a környezeti változások hatásaival szemben.
Egyre több ország segélyszállítmányai, mentőalakulatai érkeznek a Fülöp-szigetekre. Az Egyesült Államok 20 millió, Nagy-Britannia 16 millió, Japán 10 millió, Ausztrália 9,3 millió dollár értékű humanitárius segélyt ajánlott fel. Az Ázsiai Fejlesztési Bank 500 millió dolláros hitelt nyújt az újjáépítéshez. Becslések szerint a tájfun a délkelet-ázsiai ország fő agrártermékeiben is hatalmas károkat okozott: a rizsültetvények egyharmada, a cukornádnak majd fele és a kókuszpálmafák nagy része is elpusztult.
„Egy kilométeres sávban nem maradt semmi”
Még mindig nagyon kevés az információ, nem lehet pontosan tudni, mekkora kárt okozott a tájfun, írta lapunknak e-mailben Fülöp-szigetekről Wrochna Anna, aki a vihar alatt Manilában tartózkodott. „A neheze még csak most jön. Már öt nap telt el és több városba még el sem jutottak a hatóságok, mert el vannak zárva a külvilágtól.” Lapunk korábbi külsős szerzője, jelenleg egy nemzetközi szervezet munkatársa, azt írta: egyelőre a segélyszervezetek is csak készülődnek, csomagokat állítanak össze, de még nem sok jut el a rászorulókig. „Ez pedig már kezd veszélyes lenni”, teszi hozzá, hiszen nincs víz és étel a tájfun által „letarolt” területeken, az emberek azt veszik el, amit találnak. „A videoriportok alapján sokan még békésen várnak a templomokban, stadionokban. De jött az újabb, kisebb tájfun, ami épp csak most ment el, a védelmet adó helyek pedig már az előző viharban, illetve a korábbi földrengésben összedőltek, így megugrott az áldozatok száma.” A helyiektől azt hallani: hiába készültek volna jobban a tájfunra, olyan erős volt, hogy a betonépületek sem feltétlenül bírták volna ki. „Amikor elérte az országot a tájfun, olyan volt, mint egy cunami. A parttól számított egy kilométeres sávban nem maradt semmi.” Wrochna Anna azt írja: a Fülöp-szigeteki hatóságoknak még soha nem kellett ekkora katasztrófával megbirkózniuk, és a civil szervezetek is csak most mérik fel a károkat. „Az Ázsiai Fejlesztési Bank már biztosított egy nagyobb összeget a helyreállításra, a hírekben is arról lehet már hallani, hogy a nagyvállalatok készítik az újjáépítési terveket.”
