Gyógyító ellenség
Egy emelettel feljebb két fiatal fiú vár az újabb műtétre. Ahmed egy robbanás következtében vesztette el állkapcsát, fogait és nyelvét. Nem tud írni és olvasni. Már beszélni sem. – Ő csak egy gyerek, aki rosszkor volt rossz helyen – mutatja be a fiút betegágya mellett Eyal Sela doktor, a nyugat-galileai kórház speciális sebészeti osztályának vezetője.
Szíria és Izrael az elmúlt ötven évben több háborút vívott, a konfliktusokból a szírek kerültek ki vesztesen. A két ország ellenségnek tekinti egymást, Szíria számára Izrael nem is létezik. A 2011 óta dúló szíriai polgárháborúban Izrael nem állt egyik oldalra sem, a zsidó állam távol tartja magát az eseményektől. Idén februárban azonban megváltozott valami. Az izraeli hadsereg (angol rövidítéssel IDF) kapcsolatba lépett a szíriai határtól negyven kilomérre lévő Ziv kórházzal. Hat súlyos és egy kritikus állapotban lévő szírt vittek oda.
– Mindenkit ellátunk. Nem számít, hogy ellenség, vagy sem – mondja Oscar M. Embon doktor, a Ziv kórház igazgatója. Azóta is olyan súlyos sérülésekkel hoznak ide szíreket, amilyeneket a második libanoni háborúban edzett kórházi személyzet sem látott. Égett testek. Roncsolódott szervek. Végtagok cafatokban. Ha ébren vannak, a szírek ordítanak a fájdalomtól. Külső rögzítők tartotta karokkal, lábakkal, adományozott lábprotézissel mennek vissza. Mert vissza akarnak menni.
Szíriában sok egészségügyi létesítmény romokban hever. – Amikor megindult a szülés, kértem, vigyenek a határhoz. Reméltem, az izraeli katonaság lehetővé teszi számomra az orvosi segítséget – mesélte az a húszéves szír anya, aki november elején a Zivben szülte meg kisfiát.
Mohamed egy hónapja az otthonát ért robbanásban sérült meg az apjával együtt, aki azóta is súlyos állapotban van. A nyolcéves fiú rögzítők segítségével tudja jobb karját mozgatni. Megszeppenve a számítógép felé fordul. Játszik. Harry Potterrel. – Az apjával akar lenni, aki folyton alszik –meséli Fares, a gyermekosztály szociális munkása. Az izraeli arab férfi helyettesít mindenkit, aki hiányzik neki és a többieknek. Mohamed magányán a kórterem falára festett Miki egér, Donald kacsa és az arabul beszélő orvosbohóc próbál enyhíteni.
A sérültek többségét fegyvertelen személyek kísérik a szír–izraeli határhoz. Leteszik őket egy adott ponton, ahol az izraeli hadsereg átveszi őket. Az IDF egységei osztják el a betegeket az észak-izraeli kórházak között. Az orvosok a sürgősségire beszállított sebesültek egészségügyi előéletéről nem tudnak semmit. Amikor a betegek felgyógyulnak, a kórház értesíti a katonaságot, hogy az IDF visszaszállítsa őket a határon. Gamal 15 éves, robbanásban sérült meg az öccsével együtt. Apjuk vitte őket a határhoz. – Gamal súlyos égési sérüléseket szenvedett, elvesztette az egyik lábát – mondja Embon doktor. Az öccse hamarabb meggyógyult, de maradt a bátyja mellett. Gamalt a környékbeli izraeliek adományaiból vásárolt lábprotézissel, gyógyszerekkel felpakolva és öccsével együtt vitte vissza a hadsereg. Embon szerint az izraeliek többsége támogatja a munkájukat. Persze vannak, akik nem értik meg. Ha ritkán azt kérdezik, miért kezelnek „terroristákat”, annyit mond: egy nyolcéves nem terrorista.
– Amikor magukhoz térnek, nagyon félnek, hogy Izraelben vannak. Az ellenségnél, abban az országban, ami hazájuk törvényei szerint tiltott terület a számukra – folytatja Sara Paperin, a nyugat-galileai kórház nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa. A segélyszervezeteket arra kérik, tartózkodási helyükről ne értesítsék Szíriában maradt családjaikat. Féltik őket az izraeli kezelés következményeitől.
Ahmedet beszédterapeuta tanítja nyelni. Sérülése óta nem evett. Tolmács segítségével az eldöntendő kérdésekre bólogatva válaszolt. Miután felébredt és megtudta, ellenséges területen van, rettenetesen megijedt. Nem érdekelték a sebei, haza akart menni, mindenáron. Hiányzik a családja, de már nem fél. Várja a helyreállító műtétet. Amint felgyógyul, azonnal visszamegy a polgárháború sújtotta hazájába. Addig biztonságban van a gyógyító ellenségnél.
